Ezt a postot az előzőt követő másnap szerettem volna megírni, de istenbiza nem volt 30 perc agykapacításom mielőtt elutaztam. Erről mindjárt. Szóval most írom úgy 20 non-stop munkanap után és az elmúlt héten olyan élmények értek, amik véletlenül egybe is esnek a most következő bonctémával és annak alanyával.

“I suddenly knew what to do and how to do it. I was limitless”

Ez a film a hatékony tanulásban rejlő potenciálról szól – sürítve, hogy nagyobbat üssön. A mániám nem ereszt.

Hopp, kicsit bepókhálósodott az Eke. Amikor 5 percen keresztül kell kattingtagni a komment-moderálásnál a spam gombra, akkor az azért jelent valamit.

Kis update, hogy mi van velem. Hát először is belezúgtam a nyelvtanulásba, mármint a nyelvtanulás mintázatának tanulmányozásába. Most épp az alapvetéseket boncolgatom, kérdőjelezem meg és próbálom a szűrleményt át-transzformálni egy mindenki számára emészthető termékké. Meglátjuk mi sül ki belőle.

Aztán azért is írok újra, mert fogadást kötöttem Zsebbel, az erdei tündérrel, hogy ha felveszem újra az ekét, akkor ő is belevág egy másik szántásba. Csak az olyan formaterves lesz. Szóval Zseb, bocsi, nincs mese, rakni kell! (mert rakni jó)

Ahh, és csak tényleg ennyi kell, elkezdeni pötyögni a klaviatúrán és máris elkezdenek tüzelni azok az isteni neuronok. Önző módon nem feltétlenül csak az olvasókért, hanem magadért, mert te is olvasó leszel. Van egy könyv a fejedben. Hallod Zseb?

A következő írás ráhangolódásaként nézzük meg közösen ezt a klippet, Jó éjt, viszlát remélhetőleg nem 4 hónap múlva!

Eddig azért akartam megérteni a tanulás működését és mintázatát, mert tudni akartam hogyan lehet megtanulni bármit a lehető legrövidebb idő alatt. A leggyorsabban. Futva, rohanva, sietősen.

Aztán nemrég rájöttem, hogy rossz célt lőttem be magamnak, mert amit igazán akarok az ez: a legtöbbet kihozni a tanulásból. A tanulás igazi gyümölcsének a tudást hittem, pedig ez csőlátás eredménye. Az út azonban nem volt haszontalan, sosem az. A tudás egy gyümölcse a tanulásnak, de közel sem az egyetlen és nem is biztos, hogy adott esetben a legfontosabb. A jó tanulás flow, az egyik legjobb élmény, amit ember átélhet. Boldogságforgácsok, amik az agy munkálásából röpködnek ki. Ha úgy tetszik, a főművelésből.

A hatékony tanulást én eddig a gyorsasággal azonosítottam, de rájöttem, nem ez a lényeg. A lényeg az élmény. Az eredmény – a tudás – jönni fog, de nem csak az a lényeg. Sőt, gyorsan is jöhet az élvezetes tanulás eredményeként, de talán nem olyan gyorsan, mint lehetséges. Viszont a végén az élmény többet nyom a mérleg serpenyőjében, mint az a néhány perc, óra, nap, év, ami a lehetséges leggyorsabb, de kevésbé élvezetes tanulással lehet nyerni. Meg lehet enni tíz gombóc fagyit egy perc alatt is…

De minek.

Egyébként meg nincs csoda, a tanulásnak (az agynak) vannak fizikai korlátai, nem lehet egyből felugrani a lépcsősor tetejére. Most még – talán majd egy teljes agycserével a jövőben.
De ez nem baj, sőt. A lépéseket meg kell tenni. Ezeket a lépéseket lehet és érdemes is hatékonnyá tenni. Annál is inkább nem érdemes nagyokat ugrálni, kihagyva esszenciális lépéseket, mert a tanulás öröme ezekben az apró sikerélményekben keresendő. A jutalmat nem véletlenül tervezte belénk az evolúció – az annak a jele, hogy valamit jól csinálunk. Minél jobb érzés, annál jobban csináljuk. Hatékonyságról beszélek. A hatékonyság indikátora tehát a móka faktor. Egyenes arány van. Meg egyébként is, a móka a lényeg, attól lesz JÓ* az élet. Figyelj magadra: ha élvezed, akkor jó ütemben haladsz; ha nagyon élvezed, akkor nagyon jó ütemben haladsz.

A tanulás boldogsága a folyamatosságban, a kis örömök teljes megélésében van. Lehet nyélen rakni, de ha a maximum mókát, élményt akarod, akkor az optimális – nem a maximális – fejlődést kell belőni.

Az új cél adott, elindultam ebbe az irányba.

*bármit is jelentsen ez…

Megint írok, mert szeretem az Ekét írni. Csak ezt a nyáron elfelejtettem.

Szóval ott hagytam abba, hogy paradigmaváltás, meg hasonlók. Történt úgy másfél hónapja, hogy találkoztam egy ürgével, egy magyar ürgével – vagy hívjuk inkább mackónak -, aki elkezdett nekem mesélni az ő tanulásfelfogásáról és rádöbbentett, hogy én modellem – amiről addig azt hittem, hogy egy nagyon jól összerakott valami – gyerekcipőben jár. Az én tanulásmodellem a ma elérhető és elfogadott legjobb módszereken alapszik. Na és ez az, ami sántít, mert a “mese” után úgy érzem, hogy a milló légy tévedhet – van jobb és találtam jobbat. Még csak a felszínt karcolgatom, így most nyilván nem fogok székfoglalót írni az új útról, annyit azonban elmondok, hogy az új-iskola nem az egyénen alapszik, hanem a társasági kontextuson. Ban. Te tanulsz, de a Te az Ők-től függ és a tanár, a forrás is az Ők-ből jön. A tanulás nem egy egyváltozós műanyag dolog, amit egy éterbeli kockában is lehet űzni, hanem egy élő, természetes folyamat, amit egy állandóan áramló, változó rendszer “csinál”. Eddig én az egyénre koncentráltam, de ez nagyon korlátolt irány volt. Új színek jöttek a palettára.
Első (és talán második, harmadik…) olvasásra talán nem érthető, de nálam is tisztulnia kell a képnek. Egyelőre csak jeleztem, hogy ismét vagyok és bogozom a szálakat.

Az ősz hajú meséje folytatódik, még vadul szintetizálom a mondókát a sajátommal, mert azért nem akarom és nem is fogom kukázni az elmúlt 4 év alatt szőtt hálót, de az biztos, hogy fenekestül fog felfordulni a dolog. A bogozásról tudósítani fogok az Ekén, mert mint említettem szeretem írni.

(nem mellesleg pedig másfél hónapja csatlakoztam egy csapathoz, akikkel a világ legjobb hibrid-hajtású bicaját fejlesztjük közösen. Ha tetszik az elképzelésünk, nagyon örülnék, ha egy lájkkal biztatnál minket!)

…azaz alapvetések. Ha minden igaz, akkor a napokban alapjában véve rengett meg a tanulásról eddig felállított világképem. Majd mesélek. Bocsesz a nagy szünetért, gyűltek a dolgok.

Clear eyes, full heart, can’t lose.

Köszönöm a gyors válaszokat, szavazás lezárva.

Egy kis alapozó:

Lichpin: magyarul kulcsszegként fordítható. Seth Godin legújabb könyve, ami azokról az emberekről szól, akik a saját területük művészei, kullantanak a status quora és legfőbb ismérvük, hogy shipelnek, azaz nap-mint-nap szállítják a jóságot a világ számára.

Tegnapelőtt volt az első hivatalos magyar Linchpin Meetup a Bazilika sarkán lévő amerikai kávézőfrenchize teraszán. Gondolkoztam rajta, hogy elmenjek, mert nem tudom, hogy linchpin vagyok-e vagy sem, mindenesetre ez nem volt feltétel, így megjelentem. A társaság fele ismerős volt. Véletlen? Ahogy beszélgettem a srácokkal, nem tudtam eldönteni igazán, hogy valódi linchpinekkel van dolgom vagy csak olyan emberekkel, mint én, akik igazi lincpineket szerettek volna látni.

Csak másnap kristályosodott ki bennem, hogy több IGAZI linchpin is volt köztük. Norbi, aki a legkeményebb sorscsapások ellenére is shippeli a jóságait és a tény, hogy bár a világ 8. leginnovatívabb vállalatának linch-pinje, nem ez a lichpinségének fő oka – mindent elmond róla.

Aztán ott vannak a Colabs alapítói, Borbély Gábor és Bogár Bence, akik idestova több, mint egy éve biztosítják, hogy nyitva reggelente az ajtó. Minden hétköznap shipelnek. Felsorolni is nehéz lenne, hogy hány ötletnek, mémnek, vállalkozásnak, barátságnak volt eddig szülője ez a pecó.

A linchpinek ott voltak, még ha egy kivételével nem is olvasták a könyvet

Interjú az ekén. No, ezt is megéltük Az első áldozat pedig az eLearning egyik legnagyobb szakértője és a legújabb tanulásmódszertani mém, a konnektivizmus elsőszámú apostola. Nem egy fehérköpenyes, kopasz halántékú, elektródákkal mászkáló emberre gondoljatok, hanem egy egészen friss gondolkodású tanulás-addiktra, aki épp a legújabb technológiai hullámokat lovagolja meg, hogy összefúzionálja azokat a klasszikus tanulásmódszertani tudásával. Visszafogott vérmérsékletű apple-fanboy, blogger, lelkes twitter,  eLearning-fejlesztő és elfoglalt éccsapa. Crescendo nevű blogja majdhogynem ősblognak számít, érdemes ellátogatni rá, mert néhány érdekfeszítő témában igen részletesen beleásta magát. Mostanában a konnektivizmus elveire épülő, több hetes tanfolyamokat hegeszt cimborájával. Stílszerűen egy konnektivista kurzussal kezdtek, most épp egy Drupal képzésen vannak rajta.

Szóval ő Kulcsi, most pedig záporozzanak  a kérdések.

Mi izgat a tanulásban? Miért nem lettél inkább tűzoltó?

Persze ez is gyermekkori traumá(k)hoz köthető. Kisiskolás koromban a tanítónéni jóvoltából sokat térdepeltem kukoricán, és a mai napig emlékszem arra, hogy negyedikes koromban végigolvasta az osztálynak az Orvos voltam Auschwitzben opuszt. Jó érzéke volt a csajszinak ahhoz, hogy mi kell a gyerekeknek. Kb. 18 éves volt egyébként. Lázadásból kezdtem el foglalkozni a tanulással. Kötött, poroszos helyzetekben nagyon rossz teljesítményt nyújtottam: a memóriám az átlagosnál rosszabban működik, ha nem érdekel a téma. Egyszerűen képtelen vagyok magolni. Aztán rájöttem persze, hogy vannak helyzetek, amikor akarva-akaratlanul megmarad bennem minden. Erőfeszítés nélkül, természetes módon. Ezek a helyzetek érdekelnek. Csak az a tanulás érdekel, mely a kiváncsiságra épül.

Szerinted hogy fognak tanulni az emberek az elkövetkező 10 évben? Lesz forradalom vagy marad az old-school?

A forradalom már most zajlik. Nemrégiben meghívtak a Corvinus Egyetem által szervezett modern eszközök a pedagógiában konferenciára. Erőteljesen érezni lehetett a generációs különbségeket, ami az oktatáshoz való viszonyulást illeti, de egy dologban feltűnően ugyanazt gondolta mindenki: ma már nem lehet a diákokat kényszerrel az aulákban tartani. Üresek az előadótermek, és a tanárok tanácstalanul állnak ezen jelenség előtt. Jóllehet egyre több az egyetemi hallgató, egyre kevesebben érzik szükségesnek, hogy minden előadáson ott legyenek.
Új szemléletre van szükség. Ma már nem lehet erőből fenntartani az iskolákat: úgy tűnik, hogy ennél öntörvényűbb és tudatosabb a fiatalság.

Mi az az egy képesség (skill) és egy tudásterület (knowledge), amit per pillanat legjobban szeretnél megtanulni?

Jó kérdés. Szeretnék jól előadni és kommunikálni. Konkrétabban: el akarom érni azt, hogy ha egy liftbe kerülök egy felsővezetővel, 30 másodperc alatt meg tudjam győzni arról, hogy szüksége van a konnektivista szemléletű képzési modellre .
Tudásterület tekintetben szeretnék minél többet tudni a hálózatelméletek oktatásban való alkalmazásáról. Ja, és a Drupalról…

Szerinted mi a 3 legfontosabb képesség az életben?

Önreflexió (távolról tekinteni önmagunkra), empátia, intuíció .

Mi a 3 legfontosabb képesség a hatékony tanuláshoz?

Felfedező hajlam (a világ megismerésére való törekvés, kiváncsiság), szintézisalkotó gondolkodás (látni az összefüggést a különböző területek között), áramlat élmény (képes lenni elmerülni tevékenységekben).

Milyen magyar kifejezést használnál a konnektivizmus helyett, ha magyarítanod kéne?

Ez már megtörtént: hálózati tanulás.

Melyek szerinted a jelenlegi konnektivista elmélet fehér foltjai, gyengéi?

Konferenciákon ha előkerül a konnektivizmus, gyakran megfigyelhető, hogy az e-learning 2.0 szinonímájaként hivatkoznak rá. Gyakran olyan tág értelemben használják a fogalmat, hogy elveszti az értelmét. A konnektivizmus nem több, és nem kevesebb, mint a hálózatelméletek pedagógiában való alkalmazása. Még nem látjuk világosan a gyengéit, mert nagyon a kezdeti fázisban vagyunk. Ennek tudható be az is, hogy egyelőre nagyon erősen összekapcsoljuk az internettel, illetve a social networking területével. Pedig a web 2.0 eszköztár csak egy a lehetséges platformok közül, melyben a konnektivista pedagógia meg tud nyilvánulni.
Nem látom pl. világosan azt, hogy mit mond a konnektivizmus a gyermekkori tanulásról. Egyelőre csak elméleti kutatásokról tudok, melyek az állítás-alapú hálózatok dinamikáját vizsgálja. Nincs empirikus kutatás arról, hogy a gyermekek tanulása hogyan vizsgálható ebben a paradigmában.

Mi az eLearning legnagyobb vívmánya a több eszközhöz képest?

Egyértelműen a térfüggőség feloldása a legnagyobb előnye. Mindegy, hogy hol vagyok a fizikai térben, ha van előttem egy számítógép, mellyel csatlakozni tudok az internethez, megvan a platform is, ami a tanuláshoz szükséges.

Mi a 3 kedvenc eLearning alkalmazásod?

Apple Keynote, prezi.com, screenflow. Az első kettő prezentációs eszköz, az utóbbival screencastokat lehet készíteni.

Hogy néz ki az álomiskolád 3 mondatban?

Egy szóban is ki tudom fejezni: Summerhill.

Ki szerinted ma Magyarországon a 3 legnagyobb tudású ember a tanulás (tágan értelmezett) témakörében?

Csermely Péter, Pléh Csaba, Vekerdy Tamás, Nahalka István.

És a világon?

20. század: Jean Piaget, Carl Rogers, Rudolf Steiner.
napjainkban: Sergei Brin & Larry Page, Kevin Kelly.

Mi a küldetésed egy mondatban?

A konnektivizmus népszerűsítése Magyarországon.

Egy utolsó jó tanács az eke olvasóinak?

Nem hiszek a tanácsokban.

Végezetül én csak ennyit tudok mondani: r+ Kulcsi!

“A formális képzés segít, hogy meg tudj élni; az önképzés pedig hogy gazdag legyél.” – Jim Rohn