]]> http://elmeeke.hu/2010/06/16/melyiket-valasztanad/feed/ 2 http://elmeeke.hu/2010/06/16/kulcsszeg/ http://elmeeke.hu/2010/06/16/kulcsszeg/#comments Wed, 16 Jun 2010 17:58:28 +0000 Főműves http://elmeeke.hu/?p=1245 Egy kis alapozó:

Lichpin: magyarul kulcsszegként fordítható. Seth Godin legújabb könyve, ami azokról az emberekről szól, akik a saját területük művészei, kullantanak a status quora és legfőbb ismérvük, hogy shipelnek, azaz nap-mint-nap szállítják a jóságot a világ számára.

Tegnapelőtt volt az első hivatalos magyar Linchpin Meetup a Bazilika sarkán lévő amerikai kávézőfrenchize teraszán. Gondolkoztam rajta, hogy elmenjek, mert nem tudom, hogy linchpin vagyok-e vagy sem, mindenesetre ez nem volt feltétel, így megjelentem. A társaság fele ismerős volt. Véletlen? Ahogy beszélgettem a srácokkal, nem tudtam eldönteni igazán, hogy valódi linchpinekkel van dolgom vagy csak olyan emberekkel, mint én, akik igazi lincpineket szerettek volna látni.

Csak másnap kristályosodott ki bennem, hogy több IGAZI linchpin is volt köztük. Norbi, aki a legkeményebb sorscsapások ellenére is shippeli a jóságait és a tény, hogy bár a világ 8. leginnovatívabb vállalatának linch-pinje, nem ez a lichpinségének fő oka – mindent elmond róla.

Aztán ott vannak a Colabs alapítói, Borbély Gábor és Bogár Bence, akik idestova több, mint egy éve biztosítják, hogy nyitva reggelente az ajtó. Minden hétköznap shipelnek. Felsorolni is nehéz lenne, hogy hány ötletnek, mémnek, vállalkozásnak, barátságnak volt eddig szülője ez a pecó.

A linchpinek ott voltak, még ha egy kivételével nem is olvasták a könyvet

Interjú az ekén. No, ezt is megéltük Az első áldozat pedig az eLearning egyik legnagyobb szakértője és a legújabb tanulásmódszertani mém, a konnektivizmus elsőszámú apostola. Nem egy fehérköpenyes, kopasz halántékú, elektródákkal mászkáló emberre gondoljatok, hanem egy egészen friss gondolkodású tanulás-addiktra, aki épp a legújabb technológiai hullámokat lovagolja meg, hogy összefúzionálja azokat a klasszikus tanulásmódszertani tudásával. Visszafogott vérmérsékletű apple-fanboy, blogger, lelkes twitter,  eLearning-fejlesztő és elfoglalt éccsapa. Crescendo nevű blogja majdhogynem ősblognak számít, érdemes ellátogatni rá, mert néhány érdekfeszítő témában igen részletesen beleásta magát. Mostanában a konnektivizmus elveire épülő, több hetes tanfolyamokat hegeszt cimborájával. Stílszerűen egy konnektivista kurzussal kezdtek, most épp egy Drupal képzésen vannak rajta.

Szóval ő Kulcsi, most pedig záporozzanak  a kérdések.

Mi izgat a tanulásban? Miért nem lettél inkább tűzoltó?

Persze ez is gyermekkori traumá(k)hoz köthető. Kisiskolás koromban a tanítónéni jóvoltából sokat térdepeltem kukoricán, és a mai napig emlékszem arra, hogy negyedikes koromban végigolvasta az osztálynak az Orvos voltam Auschwitzben opuszt. Jó érzéke volt a csajszinak ahhoz, hogy mi kell a gyerekeknek. Kb. 18 éves volt egyébként. Lázadásból kezdtem el foglalkozni a tanulással. Kötött, poroszos helyzetekben nagyon rossz teljesítményt nyújtottam: a memóriám az átlagosnál rosszabban működik, ha nem érdekel a téma. Egyszerűen képtelen vagyok magolni. Aztán rájöttem persze, hogy vannak helyzetek, amikor akarva-akaratlanul megmarad bennem minden. Erőfeszítés nélkül, természetes módon. Ezek a helyzetek érdekelnek. Csak az a tanulás érdekel, mely a kiváncsiságra épül.

Szerinted hogy fognak tanulni az emberek az elkövetkező 10 évben? Lesz forradalom vagy marad az old-school?

A forradalom már most zajlik. Nemrégiben meghívtak a Corvinus Egyetem által szervezett modern eszközök a pedagógiában konferenciára. Erőteljesen érezni lehetett a generációs különbségeket, ami az oktatáshoz való viszonyulást illeti, de egy dologban feltűnően ugyanazt gondolta mindenki: ma már nem lehet a diákokat kényszerrel az aulákban tartani. Üresek az előadótermek, és a tanárok tanácstalanul állnak ezen jelenség előtt. Jóllehet egyre több az egyetemi hallgató, egyre kevesebben érzik szükségesnek, hogy minden előadáson ott legyenek.
Új szemléletre van szükség. Ma már nem lehet erőből fenntartani az iskolákat: úgy tűnik, hogy ennél öntörvényűbb és tudatosabb a fiatalság.

Mi az az egy képesség (skill) és egy tudásterület (knowledge), amit per pillanat legjobban szeretnél megtanulni?

Jó kérdés. Szeretnék jól előadni és kommunikálni. Konkrétabban: el akarom érni azt, hogy ha egy liftbe kerülök egy felsővezetővel, 30 másodperc alatt meg tudjam győzni arról, hogy szüksége van a konnektivista szemléletű képzési modellre .
Tudásterület tekintetben szeretnék minél többet tudni a hálózatelméletek oktatásban való alkalmazásáról. Ja, és a Drupalról…

Szerinted mi a 3 legfontosabb képesség az életben?

Önreflexió (távolról tekinteni önmagunkra), empátia, intuíció .

Mi a 3 legfontosabb képesség a hatékony tanuláshoz?

Felfedező hajlam (a világ megismerésére való törekvés, kiváncsiság), szintézisalkotó gondolkodás (látni az összefüggést a különböző területek között), áramlat élmény (képes lenni elmerülni tevékenységekben).

Milyen magyar kifejezést használnál a konnektivizmus helyett, ha magyarítanod kéne?

Ez már megtörtént: hálózati tanulás.

Melyek szerinted a jelenlegi konnektivista elmélet fehér foltjai, gyengéi?

Konferenciákon ha előkerül a konnektivizmus, gyakran megfigyelhető, hogy az e-learning 2.0 szinonímájaként hivatkoznak rá. Gyakran olyan tág értelemben használják a fogalmat, hogy elveszti az értelmét. A konnektivizmus nem több, és nem kevesebb, mint a hálózatelméletek pedagógiában való alkalmazása. Még nem látjuk világosan a gyengéit, mert nagyon a kezdeti fázisban vagyunk. Ennek tudható be az is, hogy egyelőre nagyon erősen összekapcsoljuk az internettel, illetve a social networking területével. Pedig a web 2.0 eszköztár csak egy a lehetséges platformok közül, melyben a konnektivista pedagógia meg tud nyilvánulni.
Nem látom pl. világosan azt, hogy mit mond a konnektivizmus a gyermekkori tanulásról. Egyelőre csak elméleti kutatásokról tudok, melyek az állítás-alapú hálózatok dinamikáját vizsgálja. Nincs empirikus kutatás arról, hogy a gyermekek tanulása hogyan vizsgálható ebben a paradigmában.

Mi az eLearning legnagyobb vívmánya a több eszközhöz képest?

Egyértelműen a térfüggőség feloldása a legnagyobb előnye. Mindegy, hogy hol vagyok a fizikai térben, ha van előttem egy számítógép, mellyel csatlakozni tudok az internethez, megvan a platform is, ami a tanuláshoz szükséges.

Mi a 3 kedvenc eLearning alkalmazásod?

Apple Keynote, prezi.com, screenflow. Az első kettő prezentációs eszköz, az utóbbival screencastokat lehet készíteni.

Hogy néz ki az álomiskolád 3 mondatban?

Egy szóban is ki tudom fejezni: Summerhill.

Ki szerinted ma Magyarországon a 3 legnagyobb tudású ember a tanulás (tágan értelmezett) témakörében?

Csermely Péter, Pléh Csaba, Vekerdy Tamás, Nahalka István.

És a világon?

20. század: Jean Piaget, Carl Rogers, Rudolf Steiner.
napjainkban: Sergei Brin & Larry Page, Kevin Kelly.

Mi a küldetésed egy mondatban?

A konnektivizmus népszerűsítése Magyarországon.

Egy utolsó jó tanács az eke olvasóinak?

Nem hiszek a tanácsokban.

Végezetül én csak ennyit tudok mondani: r+ Kulcsi!

“A formális képzés segít, hogy meg tudj élni; az önképzés pedig hogy gazdag legyél.” – Jim Rohn

Eny nyi.

A hit lehet olyan erős, hogy nem csak elhisszük, de tudjuk. Ez csalóka és veszélyes, mert az esélyt sem adjuk meg az ellenkezőjének. Annyira magunkba kódoljuk, hogy ha esetleg gyárilag képesek is lennénk rá, a szervezet nem fogja végrehajtani, hisz TUDJA, hogy nem lehetséges – akkor meg minek küzdjön. A természet hatékonyságra törekszik. A fölösleges nem hatékony.

Nem lehet négy perc alatti mérföldet futni. A levegőnél nehezebb tárgy nem repülhet. Az ember nem juthat el arra az égen fénylő „bolygóra”. Nem lehet egy nap alatt egymillió dollárt keresni. Nem lehet duplaszallert ugrani krosszomocival. Ööö, várj egy picit. De. Lehet. Honnan tudom? Megcsinálták. Példa van rá.
Az ilyen precedensek esetén látszik gyönyörűen, hogy milyen erős gátat jelentenek az emberek fejében lévő lehetetlenek a fejlődésben. Röviddel azután, hogy szembeköpi a lehetetlent, hirtelen többeknek is sikerül, sőt adott esetben mindennapi evidenciávé válik a sok ezer évig fennálló határ átlépése. Négy perc alatt lefutni egy mérföldet évszázadokig lehetetlennek tartották, ám még abban az évben, mikor Roger Bannister 3:59.4 alatt lefutotta, utána még többen is lefutották 4 perc alatt.
A mai rekord 17 másodperccel van az áttörhetetlennek vélt 4 perc alatt.

Kik azok, akik átlépik a határokat? Az őrültek vagy a mesterek, akik olyan szintet értek el, ahol már látszik a határ, illetve annak a hiánya. Megsejtik, hogy nem biztos ám az, amit a többiek mondanak. Elkezdenek hinni valami másban. Ők az úttörők.

Ez az egész akkor hasított belém, amikor hanyatt fekve, hasamon a notival a Dzsekessz motorizált változatának első évadját néztem, aminek az ötletadója – mit ad isten – egy ismerős arc.
Traivs Patrana agyszüleménye, hogy a vakmerő pengeélen táncolást ipari méretekben kéne csinálni, mert miért ne. Ami igazán fura (bár a fentiek fényében talán nem is), hogy számos pajtást talált kaszás bajszának huzogatásához. Köztük egy csajt is.

A hetedik epizódban 42 Guinnes rekordot állítottak fel. Egy nap alatt. Negyven kettőt. MI VAN? Egy részükhöz persze nem kellett halált megvető bátorság, de ügyesség mindenféleképpen. Az egy perc alatt legtöbb egykezes taps (wtf) mellett viszont olyan wtf rekordok is megdőltek, aminek biz nem kis súly van. Az első előreszaller, az első női hátraszaller, leghosszabb tandem(!) hátraszaller – mindez krosszmotoron. Olyan trükkök ezek, amikkel x-gamest lehet nyerni vagy több millió ember előtt beadni a vegasi újévi show keretén belül. Erre ezek sorra beadták ezeket poénból, halál lazán.

Negy-ven-kettő határátlépés.

Az epizód végén a napnál világosabb lett számomra, hogy amit mi, én addig a limitnek, lehetetlennek tartottunk az egy röhejes alulbecslés. Nem tudom hol a határ, de az biztos, hogy amilyen játszi könnyedséggel döntögették a ginisz rekordokat, bőven van még tartalék.

A lehetetlenek nagy része csak kamu-lehetetlen. Kérdőjelezz, ne vedd biztosra, amit csak hiszel. Van rá igazi bizonyíték?

update: esküszöm az illusztráció és a nitro circus közt semmi összefüggést nem volt szándékomban vonni, de most elért hozzám ez a videó. WHAT THE F*CK jeligére

„Amikor a poklok poklát járod, inkább menj tovább.”

– Albert Einstein

This too shall pass vagy perzsául een niz bogzarad. Egy legyintéssel elintézheted, mert valószínűleg már számtalanszor láttad valami amerikanizált bölcsész hipster alkarjára tetoválva és jogosan hihetted, hogy ez is csak egy újabb Vonnegut idézet.

De nem az. Magyarul amúgy annyit jelent, hogy „ez is elmúlik egyszer”.

Egészen néhány hónappal ezelőttig nekem is kívül esett az ingerküszöbömön, amikoris egy jó barátom egy félperces hatásszünet után ezt az útravalót adta, amikor épp az életem egyik legkilátástalanabbnak tűnő szitujában voltam. Ő is elmagyarázta, hogy mit is jelent ez valójában és én is utánanéztem másnap.
Ha most nem mond neked semmit ez a mondás, akkor olvass tovább, mert megláthatod az igazi mélységét.

Ez a frázis egy ősrégi mese csattanója, amit a zsidó mondakutatók Salamon királyhoz, az arabok pedig a perzsa királyhoz, Nishapur-i Attarhoz kötik. A salamonos verzió így néz ki:

Egy nap Salamon elhatározta, hogy próbára teszi a legbizalmasabb miniszterének, Benaiah ben Yehoyada alázatát. Ezt mondta neki: „Benaiah, létezik egy bizonyos gyűrű, amit szeretném, ha elhoznál nekem. Azt kívánom hordani Sukkotkor, ami azt jelenti, hogy van hat hónapod megtalálni.”
„Ha létezik ilyen gyűrű e Föld kerekén, akkor megtalálom és idehozom őfelségének. De mi teszi ezt a gyűrűt oly különlegessé?”
„Varázslatos ereje van.” – válaszolta a király. „Ha egy boldog ember ránéz, szomorú lesz és ha viszont egy szomorú ember néz rá, akkor boldoggá változik.” Salamon pontosan tudta, hogy ilyen gyűrű nem létezik, csupán egy kis alázatra akarta tanítani miniszterét.

Eltelt a tavasz, majd a nyár és Benaiah még mindig nem tudta, hol taláhatja meg a gyűrűt. A Sukkot előtti éjjelen elhatározta, hogy sétát tesz Jeruzsálem legszegényebb negyedében. Ahogy elhaladt egy kereskedő mellett, aki épp kezdte kirakodni az áruit másnapra, gondolt egyet és így szólt hozzá: „Nem hiszem, hogy hallottál róla, de had kérdezzem meg, van tudomásod  olyan gyűrűről, ami a boldog viselőjét szomorúvá teszi, a sorscsapott viselőjének viszont enyhíti a szenvedését?”
Az öreg hirtelen elővett egy aranygyűrűt a zsebéből, amire gyorsan rávésett valamit. Amikor Benaiah elolvasta a gravírozást, az arca hirtelen felderült és hatalmas mosoly ült ki rajta.

Másnap a király magához hívatta. „Nos, barátom, megtaláltad, amiért küldtelek?” – kérdezte mosolyogva és  többi miniszter is vigyorgott. A következő pillanatban, mindenki meglepetésére Benaiah magasba emelte a gyűrűt és ezt mondta: „íme felség, itt van!”
Ahogy Salamon elolvasta a gyűrűn lévő írást, a mosoly azonnal lefagyott az arcáról. A kereskedő ugyanis ezt írta a gyűrűre: „ez is elmúlik egyszer.”
Abban a pillanatban Salamon rádöbben, hogy az összes bölcsessége, mesés gazdagsága és óriási hatalma csupán múló dolgok, ami egy nap nem lesz többé.

A mese második része itt.

Az adott pillanatban a kilátástalanság lencséjével látod a világot, ami a nevéből adódóan leszűkíti a valóságot – nincs kilátás, nem látod a lehetőségeket, melyek ott vannak. Idővel EZ a kilátás szélesedik és bukkannak fel a lehetőségek és a potenciális megoldások. A szívás nem tart örökké – még ha az adott pillanatban nagyon is úgy néz ki. És ez biztos, nem csak egy eshetőség.

Szóval, ha nagy gebaszban vagy: ez is elmúlik egyszer. A világ mozgását nem érdekli az aktuális problémád. A Föld tovább fog forogni és idővel kiforgat a gané helyzetből, aminek igazi komolyságán később jó eséllyel csak mosolyogni fogsz. Tovább kell menni, mert a széljárás változni fog.
Az igazi bölcsességére jó esetben azonnal rádöbbensz és megszűnik vagy legalábbis enyhül a para, de sokszor csak azután vág tarkón az igazság, amikor az a valami tényleg elmúlt.

Nekem van egy TTSP borítékom, benne e sztori szkriptumával. Sokszor segített már…

És akkor így a végére tegyük már be a mostanság keringő tecsős hypeklippet is.