Épp az imént fejeztem be az olvasást. Illetve a futást. Jobban mondva mindkettőt, hiszen futva olvastam!

Még mielőtt azon kezdenél agyalni, hogy milyen “képstabilizáló” eszközt használtam ehhez, gyorsan hozzáteszem, hogy egy hangoskönyvet “olvastam” azaz hallgattam, úgyhogy azért nem vagyok akkora csodabogár.

Amióta a “jólesőfutás-küszöböm” kitolódott két margitszigetkörre, kellett valamit találnom, hogy ne pusztuljak bele az unalomba, és kézenfekvő választás volt a vinyómon sorakozó számtalan hangoskönyv (aka audiobook) krémjének áttöltése a futáshoz használt zeneketyerémre. Meg kell mondjam, eleddig nem voltam egy nagy hangoskönyv rajongó, ugyanis iszonyatosan lassúnak találtam: míg egy 200 oldalas könyvet 3-4 óra alatt el lehet olvasni (a lényeg kiszedésére elég akár fél óra is), addig egy hangos változat akár 6 óráig is futhat (hopp, idióta szóviccveszély!). Szóval lassú, de végül adtam neki egy próbát.

Már a legelső alkalommal jelentkezett a korábban említett oxigénnarkózis agypezsdítő hatása! Egy olyan intenzív gondolatvihart kavart a fejembe ez a bő egyórás kocogás, hogy alig győztem a felmerült jobbnál jobb ötleteket elraktározni. Nyilván azért sokat számított, hogy egy igazán jó anyag folyt a fülembe.

Mi is történt? Az agy kapott egy extra dózis üzemanyagot és egy adag olyan ingert, ami ezt a felpörgetett állapotot maximálisan kihasználta. Ez lenne az optimális tanulási állapot? Miért ne!? Épp most találtam egy nagyon érdekes kísérletet, ahol konkrétan ezt a hatást használták fel az iskolai tanulás felturbózásához: a 20 perces tanulóidőszakokat 10 perces átmozgató edzéssel kötötték össze.

Lehet, hogy a jövőben a suliban iskolapadok helyett futógépek lesznek és az minden tantárgy egy testneveléssel ötvözött hibrid lesz? Fene tudja, mindenesetre a következő lépés, hogy felmondok majd néhány száz spanyol szót az ipodomra és ráengedem magamra a Nyulak-szigetén!

Turbocharged tanulószessön hozzávalók: minimális alapkondi (hogy ne halj meg 10 perc után) + egy jó kis monoton futópálya + hangfelvétel (hangoskönv, hangsszótár, diktafonra felmondott anyag/sulielőadás)

Korábban már írtam arról a csodálatos állapotról, amikor egy olyan ihletett érzés kerít hatalmába a monoton aerob mozgás (aka „laza pöri”) közben, amiben valahogy jobban forognak a fogaskerekek a koponyában. Nos, egy kicsit utánamentem a dolognak és egész érdekes dolgokra találtam.

Kiemelném, hogy a most következő jelenség a lusta, nem túl kitartó emberek számára elérhetetlen gyümölcs, hiszen minimum 1 óra küzdelem után bújik csak elő.

Magam is átéltem már – leginkább a hegyek közt bringázva – azt az érzést, amit a futószakik csak úgy hívnak, hogy runners high, azaz a futók eufóriája. Ez a terepfutó úriember egy olyan szupcsimupcsi cikket írt erről, amiben a részletekre is kitér. Ő ezt az állapotot ahhoz hasonlítja, mintha bedobott volna volna két Redbull-vodkát, három ibuprofent és egy nyerő lottószelvénnyel a zsebében futna. A test beáll egy nagyon természetes és egyenletes ritmusra, és úgy érzi az ember, hogy minden egy ritmusra mozdul.
Az okosok szerint ezt az állapotot elsősorban az endorfin nevű természetes kábszer termelődése okozza elsősorban, ami a testet érő traumák esetén  szokott aktiválódni (1 óra futás ugye elég nagy trauma a legtöbb embernek…). Ezen kívül azonban egy anandamid nevű kemikália is működésbe lép, aminek az agyra gyakorolt hatása megegyezik a marijuanájéval – nyilván egy kicsit szelídebb változatban.
Van azonban egy apró bibi. A mariskához hasonlóan az anaizé is korlátozza egy időre a rövidtávu memóriát, így az a rengeteg jó ötlet, ami a „beállás” közben ér, rendkívül illékony. Valamit valamiért srácok…

Szóval ez az elmélet, de ezek csak szavak, át kell élni, úgyhogy irány a cipősszekrény, dorkókat fel és lehet csapatni!

(A következő bejegyzés is „futós” lesz, azonban az már erősen fog kötődni a tanuláshoz. Keep tuned!)

Follow your guts, azaz kövesd a megérzésed. (tükörfordításban: kövesd a bélhúrodat)

Ez nem csak egyes esetekre vonatkozik, hanem az élet bármelyik mozzanatára. Bár számtalanszor bebizonyosodott, hogy érdemes követni, a biztonságérzet leszabályoz.

Ha este fél 10-kor már lőnék a pizsit, de te úgy ÉRZED, hogy el kell menned futni egyet az év leghidegebb estéjén, akkor kerekedj fel. Ha már szinte jéggé fagyott a férfiasságod, mert nem húztál a tapinaci fölé egy lobogós susit, de valami azt súgja, hogy el kell futnod a lánchídig, ha a sziget feljárójánál egy belső hang azt mondja, hogy jobbra indulj el (mert mint kiderül néhány pillanat múlva, a másik oldalon egy hármas karambol történik, méghozzá úgy, hogy az egyik autó fara felfut a járdára), ha úgy érzed amikor visszajöttél, hogy éjjel 11-kor debrecenit kell enned egy nagy szelet fehérkenyérrel és egy félökölnyi mustárral, akkor egyél, ha éjfélkor forró fürdőt kell venned, akkor vegyél, ha közben be kell falnod egy csomag babapiskótát, akkor falj, ha a fogmosás közben a gőzben úgy érzed, hogy ki kell nyitnod az ajtót úgy, hogy te ott siklálod a fogad egy szál micsodában, és bárki kijöhet egy éjféli nassolásra, akkor nyisd ki az ajtót.
Kockáztass! Jobban mondva hallgass a megérzéseidre…

Bizonyított, hogy a félelmeink 90%-a alaptalan (a szervezetet túl van biztosítva – túlélés helo). Megéri. Megéri, mert ezen a konkrét láncreaktív estén olyan hihetetlen gondolatok jöttek és olyan szerencsés dolgok történtek, amiket csak úgy lehet hívni, hogy csoda.
A csoda többek közt azért jön , mert a bátorság magabiztosságot ad neked.

Mit suttog most a belső hang?

Ferriss barátunkat a ma debütáló műsoráról kérdezték egy interjúban itt és mondott valami nagyon érdekes dolgot az összpontosított tanulási állapotról, amit most szó szerint idézek inglisül:

“(Intensive learning) forces you to be aware in the present tense. In other words, it’s impossible to do what we most often do: travel in body while our mind remains preoccupied with something back home. Training for an all-or-nothing test is beautifully simple: No e-mail, no internet cafes, no traveling around the world just to IM with friends back home — 100% training with natives 24/7 or you get hurt. I like that. It’s a return to basics. A week of full-time training is like a two-month vacation; you come back refreshed and will a better radar for minutiae. As in Fight Club: the volume on everything else gets turned down. This is true whether it’s a physical task like rock climbing or a mental task like learning to calculate like a human computer. The singular focus allows you to connect with people and culture without distraction.” – Timothy Ferriss

Ha nem lenne ismerős, ez az állapot a Flow. A szent grál.

Amikor padlón vagy, azért tűnik kilátástalannak a helyzet, mert nem látod a lehetőségeket. Egy szűk csőbe bámulsz.

És itt jön képbe a hit.

Ha elkezdesz (akár vakon is) hinni abban, hogy jó lesz, és elindulsz – megnyílnak a kapuk. A tudatalattid újból elkezdi látni azokat a lehetőségeket, amik mindig is ott voltak, mindig is ott vannak.

Gödörben a hit a létra.

Tény: Amikor elalszol, a tudatod alámerül – mily’ meglepő – a tudatalatti birodalmába, és kelésnél bizony nem olyan könnyű neki újra visszavenni a hatalmát. Közvetlenül ébredésnél a tudatalatti irányít, és ha legbelül nincs miért felkelni, akkor bizony nagyon nehéz lesz kinyitni a szemünket. A reggelek nem hazudnak.

Felkelésnél az ego túlzott befolyása megszűnik ezért TISZTÁBBAN, REÁLISABBAN látod a dolgokat. Úgy, ahogy azok valójában vannak. Ha felkelés után izgatottság tölt el, és tettre készen ugrasz ki az ágyból, az azt jelenti, hogy a napod sínen lesz, mert egy határozott, izgalmas célod van. Ellenben, ha huzamosabb ideig úgy kelsz fel, hogy nem érzel késztetést arra, hogy kinyisd a szemed, és az ágyból kikászálódás olyan nehéz, mintha legalábbis a pokol várna rád “odakinn”, akkor valami hiányzik. Valamit meg kell találnod.

A reggelek nem hazudnak.

No, de vissza a lényeghez. Az én nagy bajom az alvással ez a tudatosságvesztés. Elveszik az a (jó, izgatott, tettre kész stb.) tudatállapot, az a tudatos fonál, amit elalvás előtt még tartottam. Felkelek és hiányzik a mojó – elvitte az álomkobold. (ha valaki tud erre használható megoldást, azt meghívom egy vattacukorra)

Ez az érem egyik oldala. A dolgok azonban nem rosszak, se nem jók: a körülmények adnak neki ilyen vagy olyan megvilágítást, s ez ugyanúgy igaz az alvás „újraindító” hatására is. Vannak ugyanis olyan elmeállapotok, amik épp a jó/izgatott, tettre kész ellentétjei, amiktől jó lenne pillanatok alatt megszabadulni. Düh, ingerültség, halogatás és társai.

Aludj rá egyet! Már egy jó mély 10 perces szunyókálás is remekül lenullázhatja azt a vihart, amit a tudatod gerjeszt az elmédben!
A hatást fokozhatod, ha a mikro-alvás előtt meghatározod magadnak (a tudatalattidnak) azt az elmeállapotot, melyben fel szeretnél kelni, így az úgy fogja kombinálni a dolgokat, hogy valóban úgy ébredj.

Ha a helyedben lennék, talán egyből rávágnám, hogy kamu, de engem a tapasztalat már meggyőzőtt. A kulcs, hogy azt a 10-15 percet tényleg mély alvásban töltsd el.

Ideges vagy, szomorú vagy, rossz kedvű vagy? ZzzzzzZZzzzZZ!

Tegnapelőtt szakadó esőben futottam a napi fejtisztító körömet a Szigeten, tegnap pedig szintén erősen szitált az eső, miközben hatodmagammal feltekertem egy közeli hegyre. Iszonyatosan jót futottam, és a gurulás közben is remek élmények értek, amiket kihagytam volna, ha hallgattam volna a belső hangra. Arra a duruzsolásra, ami minden ellustult emberben osztja az észt: “ne menj, mert el fogsz ázni”.

Szinte biztos vagyok benne, hogy azért esett olyan jól ez esőmenés, mert rájöttem, hogy az eső problémáját csak a lusta énem nagyítja akkorára, hogy megakadályozzon abban, hogy felemeljem az elült fenekemet és kimenjek egyet csapatni. Ez egyfajta mini-felvilágosodásként ért.  (Megjegyzem, ha egy szupercella figyel éppen fölöttem, akkor azért hallgatok a józan észre és jéggel nem veretem meg magam. Bár ki tudja, valószínűleg ez is csak mokányság kérdése)

“There’s no such thing as bad weather. There are soft people and then there are runners.”

Milyen tulajdonságokat kell összegyúrni ahhoz, hogy a maszlagból kijöjjön az ideális tanuló? Alázat, egy hatalmas adag nyíltság és kitartás.

Alázat, mert ahhoz, hogy megtanulj valakitől egy képességet, el kell fogadnod, hogy a tanító jobban tudja nálad és meg kell bíznod abban, hogy amit mond, javasol, azt azért teszi, hogy jobb legyél.

A gigantik nyíltság ahhoz kell, hogy az újdonságot el tudd fogadni, még akkor is, ha első ránézésre égőnek és/vagy értelmetlennek tűnik. Apropó: az alfa-tanuló számára az “égő” fogalma nem létezik. Minden kezdő bénának tűnik.

A kitartás pedig a tanulás állandó velejárójára, a hibázásra nyújt gyógyírt. Segít, hogy a századik pofáraesésnél is fel tudjál állni és folytatni tudd a tökéletesedéshez vezető utat.