A mostani kereseted az az érték, amire a munkaképességedet a mai napig fel tudtad fejleszteni.

Három fajta tudásod van:

1. Amit tudsz, és tudod, hogyan lehet felhasználni.

2. Amit tudsz, de nem tudod hogyan tudnád felhasználni.

3. Amit tudsz, de semmire sem jó.

Najó, csak vicceltem, hiszen még ez utóbbit is lehet valamire használni! Például kiváló egy “beszélgetés” kínos csendjének megtörésére, vagy hirtelen átkötőnek, amikor már beleuntál a nagynénikéd 50 évvel ezelőtti sztoriaiba:) Tehát végül is csak az első két fajta tudás létezik, azaz mégsem mondtam ellent saját korábbi állításomnak

Tudtad, hogy…? :]

Szokásom vált, hogy a tanulás iránt érdeklődő barátaimtól megkérdezem, hogy szerintük mi az a képesség NEM lehet megtanulni. Először mindenki rávágja, hogy nyilván van olyan, de végül is senki nem tudott konkrétumot mondani.

Ez a bejegyzés egy sorozat kezdete, ami esetenként olyan képességek megtanulásának lehetségességét próbálja alátámasztani, amiket misztikus köd fed és legtöbben azt hiszik, hogy nem tanulható.

Kezdjük is egy szaftos, bár kicsit bulvárszagú képességgel, ami nem más mint eljutni az USA elnöki posztjára. A górcső alá vett “tanulónk” pedig nem más, mint az amerikai őszi választások legnagyobb esélyese, a mókás nevű Barack “jeszviken” Obama.

Hogy nem kamu amiről most írok, arra talán a forrásom címe a legjobb bizonyíték.

Barackunk gyakorlatilag négy (4!) év alatt tanulta meg annyira a politikát, hogy bekerüljön a szenátusba – addig csak egy mezei Harvardról kikerült jogász volt. Ezután még négy (4!) év kellett ahhoz, hogy ő legyen a demokraták hivatalos elnökjelöltje – és még fél év kell, hogy (jó eséllyel) ő legyen az Amerikai Egyesült Államok elnöke.

De vajon mit csinált gyümölcsnevű barátunk ezalatt a tevékeny 8 év alatt? Lássuk:

A sztori elején még “abban sem volt teljesen bizonyos, hogy mit kezdjen az életével”, nemhogy olyan álmokat dédelgetett volna, hogy ő legyen a világ ura. Aztán gondolt egyet és szép lassan elkezdte felépíteni magát. Ha hallgatod a mostani beszédeit, egy olyan energikus és határozott embert látsz, akiről még véletlenül sem hinnéd el, hogy néhány éve olyan unalmas politikai dumákat vágott le, hogy egy alkalommal egy egész templom elszunyókált a beszéde alatt. Pocsék szónok volt.

A “tanulmányai” elején számtalan hibát elkövetett, de képes volt levonni belőlük a tanulságot és megtanulta a leckét. Egy politikai vereség után 38 évesen ott hevert a padlón 60,000 dollár adóssággal, bizonytalan jövővel, egy hatalom nélküli párttal a háta mögött, de ebből is szépen feltápászkodott.

Szépen elkezdte szisztematikusan magára szedni azokat a képességeket, amik elengedhetetlenek egy sikeres kampányhoz. És nem csak, hogy elkezdte megtanulni őket, de hamar mesterükévé is vált. Megtanult végre normálisan szónokolni, hihetően és megindítóan átadni az üzenetét a népnek. Annak a népnek, ami ugye talán a legszínesebb vegyesfelvágott széles e Föld kerekén. Csak úgy tudott mindenkit meggyőzni az igazáról, ha megismerte őket. Ebbe mondjuk volt egy kis előnye, hiszen meglehetősen “multikulti” nevelésben részesült, de gondolom azért még volt mit megtanulnia az egyes néprétegek viselkedésével kapcsolatban.

Bár teljesen más közegben nőtt föl, beletanult abba a fehér politikusok által űzött „elit” életstílusba is, ami remek kapcsolatokat hozott neki. “Számos fehér jogalkotó szövetségesre tett szert szivar és sör mellett játszott alkalmi pókerpartikon“

Megtanulta kihasználni a lehetőségeit: a megfelelő szövetségesekkel vette körbe magát, beleértve a kimagasló teljesítményű kampánystábot. Remekül átlátta az aktuálpolitika mintázatait, hogy kivel kell és érdemes szövetkezni.
Nem utolsósorban pedig megtanult pénzt szerezni a kampányához. Méghozzá nagyon sok pénzt. Soha egyetlen elnökjelölt még nem szedett össze annyi pénzt, mint most Barack Hussein Obama.

Ja és még valami: elhitte, hogy képes nyerni.

“I guarantee you, I can win”

Bár (még) nem ért fel a csúcsra, a Time már most a világ legbefolyásosabb emberei közé sorolja Obamát.

A tanulság? Ahhoz, hogy valaki ide jusson, bizonyos képességek megtanulásán keresztül vezet az út, mely képességeket az ember képes elsajátítani.

Yes, we can.

A témaindító kérdés egyébként számodra is nyitott: szerinted mi az a képesség, amit nem lehet megtanulni?
(a helyes választ beküldők közt természetesen értékes ajándékokat sorsolunk ki)

Update: 2009. január 20-án Barack Obama az Amerikai Egyesült Államok regnáló elnöke lett.

De most komolyan. Ott van ez az érettségi dolog. Emlékszem, amikor én álltam ezelőtt a “hatalmas” megmérettetés előtt, magam is valami misztikus határvonalnak gondoltam az életben, valami olyannak, amire a neve utal. Aztán körülbelül az történt, mint amikor egy puccos étteremben kiválasztod az étlapról azt az ételt, aminek a neve csak három sorban fél ki és sok francia szó van benne, aztán a pincér végül kihoz neked egy egyszerű rizseshúst.
Arra kellett rájönnöm, hogy az érettségi nem más, mint egy elrontott marketingszöveg. Az egy dolog, hogy tized annyira sem volt nehéz, mint amilyen hírét keltették, de könyörgöm, minek az érettségét is jelentette ez a vizsga?

Az én naiv kis lelkemben az a gondolat formálódott meg előtte, hogy ennek biztos valami nagy durranásnak kell lennie, ami azt jelzi, hogy birtokában vagyok azoknak a praktikus képességeknek, amit nem árt tudni, ha boldogulni akarok az életben. Mert hát mi mást is gondolhattam volna ilyen név alapján?
Egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy a gyökvonás, a verselemzés, a francia forradalom pontos időpontjainak és szereplőinek ismerete olyan tudás, mely elengedhetetlen útravaló a hamuban sült pogácsa és a fillér mellé. Ezek valójában néhány népszerű tudományból kiragadott adatok. Régen lehet, hogy ez elég volt, bár erősen kétlem.

Az érettségit gondolom a felnőttkor belépőjének szánták a kiagyalói, ami egy olyan határvonalat jelent, amin túl a problémáidat már saját magadnak kell megoldanod. Ezt szem előtt tartva az érettségihez talán elég lenne egyetlen képesség, ami szavatolja, hogy bármilyen akadállyal találkozol a hátralévő életed során, azt gyorsan meg tudd oldani. Ez a képesség az alkalmazkodás, azaz a hatékony tanulás képessége.

Bumm egy strigula.

Na vajon? Nyilván kapásból mondanád a választ, miszerint a gyerek, hisz neki ugyebár szivacsként szívja az agya magába a tudást. Ez igaz, valóban eszeveszett tempóban tanulnak a lurkók, és ezt mindenki tudja, de ezzel kicsit olyan érzésünk is van, mintha a felnőttek törvényszerűen ROSSZABB tanulók lennének, mint az apróságok, pedig ez nem feltétlenül van így. Ugyanis igaz, hogy  az elme képlékenysége csökken a korral, de a szivacs-effektust később is létre lehet hozni, méghozzá egy átgondolt tanulási rendszerrel.

Az igazság tehát az, hogy ha megfelelő módszerrel tanul, a felnőtt közel olyan gyorsan vagy gyorsabban képes elsajátítani valamit (pl. egy nyelvet), mint egy gyerek. Ez azért lehetséges, mert a gyerekeknél az ösztönök irányítják a tanulást és nem egy átgondolt rendszer alapján építik fel a tudás tornyait. Nagyon nagy szerepe van náluk a próba-szerencse módszernek, ami  nem túl hatékony, de ha elég kitartóan csinálják – már pedig a gyerekek nem mennek a szomszédba egy kis lelkesedésért – akkor bizony nagyon eredményes.

Sommázva a dolog így néz ki: a fiatalok kitartóan és nagyon gyorsan építkeznek, de sokszor leomlik a torony, viszont előbb utóbb felépül. Az okosan tanuló felnőttek, bár lomhábban építkeznek egy kiforrott rendszer alapján már elsőre is fel tudják állítani a tornyot, így a nap végén könnyen előfordulhat, hogy a két „versenyző” ugyanakkora toronyra tesz szert. Döntetlen.

Hozzáteszem, hogy 9-5ös munkafeltételek mellett, agyhalál-közeli állapotban még a rendszer sem tud csodát tenni. Ilyen feltételek közt persze a gyerekek verhetetlenek, mert ők főállású tanulók.

Az ész könnyen versenyre kelhet a tehetséggel.

Egyik reggel, felkelés után belelapoztam Marcus Aurelius – Elmélkedések c. írásába, (a miheztartás végett elmondom, hogy ritkán olvasok klasszikus műveket, nem vagyok egy nagy antik tudomány-rajongó, nem tudok fejből idézni Platón Respublikájából, őszintén szólva nem is tudom miért vettem le Marcust a könyvespolcról. Talán azért mert a gladiátorban olyan jó fejnek tűnt. Szóval így.) és arra döbbentem rá, hogy pont azokat mondja, mint ma a bölcsek, annyi különbséggel, hogy ő az Isten kifejezés helyett Zeuszt használ. Ez azért fura, mert elvileg 2000 év alatt a tudomány rengeteget fejlődött. Hogy lehet, hogy ma mégis ugyanazok a gondolatok köszönnek vissza? Változott egyáltalán valami?

Változott biz’, csak éppen nem az emberek gondolkodásmódja. Miért nem használjuk ma a fejünket sokkal jobban, mint az ősök, amikor az emberi tudás ÖSSZESSÉGE minden eddigit felülmúl? Állítom, hogy az emberek 99%-a nem él eszesebben, objektíve jobb életet, nem ismeri sokkal jobban a világ dolgait, mint egy római. (az élet körülményei bizonyos szempontból azért nyilván javultak) Miért van ez?

Én úgy látom, hogy: 1. nem tudnak jól tanulni 2. a világ mai tudása olyan formában van jelen, amit nem lehet könnyen és gyorsan megtanulni. Egy hasonlattal élve, hiába nyer valaki a lottón milliárdokat, ha egy napja van még az életéből és fogalma sincs azalatt az egy nap alatt mire érdemes költenie.

Ezért.

Ezért mérgezik az emberek fogalom nélkül a Földet, ezért élnek úgy, mint a birkák (aka ösztönlények), ezért nem látjuk át a világ dolgait rendesen (nem, nem azokra dolgokra gondolok, melyeket az esti híradóban látni). Mázsányi tudás áll rendelkezésre, de a technika, amivel ezt az egyén fel tudja venni, még nem létezik. Hangsúlyozom, hogy a nagy átlagra értem ezt; a jelen nagy elméi nagyobb (vagy csak más?) tudással rendelkeznek, mint a régi idők tudósai, de még ők sem tudnak mindent, amire azóta már fény derült.

Sőt, mondok még valamit. Bölcsességben talán az ősi civilizációk emberei túl is tesznek rajtunk, mert ez a mai fenenagy információdömping még azt a természetes tisztánlátást, józan paraszti logikát is megkavarja, ami a régieknek megvolt. Fától az erdőt.

A régiek nem tudtak egy csomó mindenről, de amiről tudtak, az rendben volt a fejükben. Ma egy csomó minden új infó ér minket, de csak futunk utánuk, nem tudjuk beilleszteni a rendbe, mert már jön az újabb új. Az a kis rend is elveszik, ami volt.

Azt a hibát követjük el már több ezer éve, hogy a tudást halmozzuk (mennyiség), de ezzel a rendelkezésre álló tudással az átlagember nem lett sokkal gazdagabb – a gondolkodás (minőség) szinte alig fejlődött a történelem során. És még csodálkozunk, hogy a történelem állandóan megismétli magát…

Vajon miért nem fejlődünk, amikor az agyunkban még jócskán van tartalék? Gondolkozz el ezen, amikor a ropógó kandaló mellett -hintaszékben- szürcsölgeted a holland kakaódat/rumosteádat és pöfékelsz nagyokat a tajtékpipádból.

Ez kicsit meredek lesz, úgyhogy készíts be egy kis csipszet magad mellé.

A szitu a következő. A tudomány ma úgy tudja, hogy az életnek egyszer vége lesz, mint a botnak. A lélekvándorlást most hagyjuk, mert ha van is, csak kevesen tudnak hozzáférni az életük során felhalmozott tudásukhoz. És igen, most a tudásról lesz szó.

Ezer évesen is lenne még mit tanulni, de nekünk jó esetben is 100 év áll rendelkezésünkre, úgyhogy igencsak kompromisszumokat kell kötni. Viszont ahogy a gyűrűk ura gay mágusa (vagy keverem herripotterrel?) ultrabölcsen megmondta: All you can do, is to decide what to do with the time that was given to you. Talán azt is lehet mondani, hogy az idő börtönében ez a választás az igazi szabadság.

Az életedet bizonyos tudások keveréke irányítja. Nagyrészt saját magad állítod össze ezt a koktélt, az életbeli sikered pedig nagyban azon múlik, hogy milyen okosan sáfárkodsz a tudással, azaz milyen dolgokat pakolsz bele a fejedbe. Azért mondtam, hogy csak nagyrészt, mert kb. 20 éves korodig még igencsak más dönti el, hogy mi kerüljön csomagba. Nos, ez az első néhány év meglehetősen lutri (jó családba, környezetbe kell születni), de utána hatalmad van azt magadhoz venni, amit jónak látsz.

Egy okosan (neadj’ isten jövőbelátóan) összeállított pakkal gazdag, szép és okos lehetsz, de választhatod a birkák útját, azaz az éppen divatos tudásokat teszed magadévá – lásd manapság a mindenki-a-közgére-akar-menni őrületet. A probléma akkor jön elő, amikor sok ugyanolyan csomag lesz egyszerre, mert akkor elvesztik az értéküket.

A sztereotípiák is az ilyen azonos csomagoknak az eredménye. Ilyen tipikus csomagok pl. a partiarcok csomagja, a tudósoké, a sportolóké, a használtautó-kereskedőké és még sorolhatnám. Még ha nem is tudatosan, de mindenki ezzel a tudáscsomaggal, illetve ennek alapján próbál értelmet adni az életének. Néhányan nagyon keresik, néhányan pedig csak úgy vannak, követik a nyájat, hátha valaki közülük megtalálja (vagy hitük szerint már meg is találta).

Milyen tudásnak kell mindenféleképpen benne lennie mindenki kosarába? Kötelező dolgok nincsenek, maximum olyanok, amikkel könnyebb az élet mondjuk egy közösségben (viselkedés stb). Aztán van egy dzsolidzsóker, ami azért bitanghasznos mert kitágítja a csomagod űrtartalmát és ráadásul a többi dolog bepakolását is felgyorsítja, ami ugye az idő szűkössége miatt nem hátrány. Ez a képesség a hatékony tanulás. (mimás…)

Mikor elkötelezed magad egy szakterület mellett, akkor is egy külön kis csomagot állítasz össze, benne olyan dolgokkal, melyeket szükségesnek tartasz a feladat ellátásához.
Ha valamiben profi akarsz lenni és neadj’ isten újítani is kívánsz azon a területen, akkor okos dolog, ha a területedhez minden, akár halványan is kapcsolódó dolgot megismersz.Egy fényképésznek pl. nem csak a fényképészet technikáját kell megtanulnia, hanem ismernie kell az optikai törvényeket, ha természetfotós, akkor a biológiát, földrajzot, ha portréfotós, akkor a pszichológiát érdemes jobban megismerni és így tovább.

A csomagban lévő dolgok épp úgy hatnak egymásra, mint a rohadt krumpli a parízerre egy bevásárló szatyorban. Az elme tekintetében ez inkább jó dolog, mert minél több cucc van a csomagban, annál több új lehetőséget biztosít egy másik fejlesztésére – rengeteg más nézőpontból leszel képes megközelíteni egy adott kihívást.

Minden kapcsolható mindenhez, így bármely tudásunk kapcsolódhat egy másik területhez, melynek látszólag semmi köze. A tudások – elsőre össze nem illő – keverékéből jönnek ugyanis létre az újdonságok, a forradalmi dolgok. Ezt hívják kreativitásnak.

Minden tehát, amit az életben tanultál (legyen az gombvarrás, batikolás, fogpiszkálómakettezés) segítségedre lehet egy adott kihívás megoldására. Rajtad múlik, hogy kihasználod-e. Ezért nem fölösleges BÁRMILYEN szerzett tudás. Akkor válik fölösleggé, ha nem látod, mikor lehetne esetleg felhasználni.

És hogy az uomo universaléknak vagy a specialistáknak áll a világ, nos, ez talán majd egy másik bejegyzés témája lesz…

Köszönöm, pihenhet közlegény/leány.

Keverd be a saját koktélodat.

Miért lett mára felkapott és eszeveszett menő a zen buddhista irányzat? Miért izgul rá minden magát trendinek gondoló fiatal, ha meglátja/meghallja ezt a három betűt? Miben gyökerezik ez a hájp? Talán BrúszLí kung-fuja után a keleti vonalat valaminek tovább kellett vinnie, és akkor fedezte fel valami trendsetter a homokba rajzolt hullámokat?

Az ok szerintem ennél egyszerűbb.

A modern életvitel logikus eredménye az egyszerű iránti rajongás. Vegyük az átlagos embert: ha belekerül a felnőtt élet taposómalmába, akkor elindul egy napi körfolyamat, egy kapkodós-lefárasztós életvitel. Csillió mindennek kell megfelelni, a munkának, a barátoknak, a családnak, a divatnak, a stb-nek és nem veszi észre, hogy rendetlenség van a fejében. Arra nincs ideje, késztetése, hogy az automatikusan végzett dolgai közben egyszer-kétszer feltegye a „Miért csinálom?” kérdést.
Emberünk az egyszerű rendet keresi, és a kollégájától karácsonyra kapott kis fröccsöntött zen-kert megadja neki, mégha csak egy kis időre is. A rend nyugalmat sugároz.

A tüneteket talán enyhíti a zen egyszerű látványvilága, de a filozófia nem elsősorban a külsőségekről, hanem a fejben lévő dolgokról szól. Fejben kéne rendnek lennie.
Kérdezi tehát Tibi, az átlagember: „Az a megoldás, hogy 20 órát meditálok a semmiről, teáscsészével a fejem búbján?”
Erre John Maeda és én azt mondjuk, hogy inkább tanulj, Tibi.

J.M. nagyhírű könyvében, az Egyszerűség Törvényeiben, az egyik pont azt állítja, hogy a tudás mindent egyszerűvé tesz. De mi köze van a tudásnak az egyszerűséghez? Egyszerű: ha tudunk valamit, akkor az egyszerűnek fog tűnni számunkra – és ez minden tárgyra vonatkozik, még a hidegfúziós atomfizikára is.

Biztos megfigyelted már, hogy az igazán profik hidegvérűen tudnak kezelni olyan helyzeteket, melyekben te évtizedeket öregednél a stressz miatt. Ők azért nem izzadnak meg, mert egyszerűen tudják, mit kell pontosan tenniük.

A rend csak egy állapot, ami a fejekben van. Lehet bármilyen zsúfolt az élete az embernek, ha megvan a tudása a bonyolult dolgok kezeléséhez, akkor egyszerűen veszi a feladatokat.

Legyél profi mindenben, amit csinálsz

Nemrég Laár Andris, aki levedlette besenyő ’stabácsi-gúnyáját és buddhista szerzetessé alakult, azt mondta a birodalmi tv egyik még vállalható műsorában, hogy azért áll ma hazánk ilyen cudarul, mert nincs rend az emberek fejében. Rendetlenség van. Szerintem igaza van.

A Kínai birodalom, a világ legöregebbi, töretlen- és technikailag legfejlettebb civilizációja a 17. századig. Ennek az aranykornak az elején élt Kung-Ce (aka. Konfúciusz), akinek tanítása szerint akkor fog jól működni egy társadalom, ha rend van.

„Őseink, akik a legnagyobb erényeket akarták mutatni az egész birodalomban, először saját államaikat tették rendbe. Ahhoz, hogy az államok rendben legyenek, először saját családjukat tették rendbe. Ahhoz, hogy a családjukat rendbe tegyék, először saját magukat hozták rendbe. Ahhoz, hogy önmaguk rendben legyenek, először szívüket tisztították meg. Ahhoz, hogy tiszta szívűek legyenek, először gondolataikat kellett őszintévé tenni. Ahhoz, hogy őszinték legyenek gondolataikban, először ami jót csak lehetet, megtanultak. A tudásnak ez a kiterjesztése minden dolog alapja. Ha a dolgokat tisztességesen megvizsgáljuk, akkor a tudás teljes lesz. Ha teljes a tudásunk, akkor gondolataink őszinték lesznek. Ha őszinték a gondolataink, akkor a szívünk kitisztul. A tiszta szívűek rendesen viselkednek. A helyes viselkedésű ember a családját is meg tudja nevelni. A megnevelt családokat jól lehet kormányozni. A jól kormányzott államokban pedig mindenki boldogan él.”

Ezeket a szavakat 2500 évvel ezelőtt vetették papírra, azóta a tanulás szerepe csak nőt – és eszeveszett tempóban fog nőni a közeljövőben. A tanulás arról szól, hogy helyére kerülnek a mozaikok darabjai, és szép lassan kialakul egy tiszta kép. Rend lesz. Egyszerűbb lesz az élet – de erről majd holnap.

Most egy kicsit rendbe vágom a dolgaimat.