Van nekem egy elég hosszú bakancslistám, amit én csak 1000 jóságnak nevezek. Vannak rajta olyan elborult dolgok, mint például egy bringa kormányán és nyergén állva gurulni vagy pucéran végigrohanni a parlamenten, de akad rajta néhány elég nagy horderejű élmény is, amit szeretnék megtapasztalni ebben az inkarnációmban. A legkomolyabb karma ponttal bíró talán ez: megmenteni egy ember életét. Elég durva fless lehet, nem? De ehhez hatalmas szerencse és bátorság kell. Kivéve amikor nem. Mi van, ha ebben a pillanatban van egy kézenfekvő, de nem sokáig tartó lehetőség előkészítve neked?

A lehetőséget úgy hívják, hogy Honti Kati. Szeretett barátom, akinek rajtam, rajtad múlik most az élete. Nagyon beteg, de meg tudjuk menteni. Így.

Bár hazánkban nem olyan egyszerű a segítségnyújtás, mint mondjuk az USA-ban, a jutalomhoz képest semmiség: összesen kétszer egy órát kell mindössze felajánlanod az idődből, illetve 2x elviselni egy olyan apró kellemetlenséget, mint amikor egy pillanatra rálép valaki a lábadra véletlenül. Ez egy rendes “hagyományos” véradást jelent, amikor 4 deci vért vesznek le tőled (nyugi, néhány napa alatt újratermelődik), majd egy hétre rá egy vérvétel, amikor 1dl-et vesznek a donorsághoz szükséges egyezés pontos megállapításához. Ennyi. A vér, amit első alkalommal adsz, szintén kell Katinak, mert a kemoterápia után most folyamatos transzfúzió tartja életben, viszont a gyógyuláshoz őssejtdonorra van szüksége. Ennek megtalálására szolgál a második vérvétel. Ha egyezés van – amire 1:10000-hez az esély -, akkor még egy harmadik véradás-szerű 3 órás folyamatban kiszűrnek néhány őssejtet a véredből, tehát ma már nem csak a csontvelőbe szúrt tűvel tudnak őssejtet venni, hanem ilyen laza módszerrel is. Ennyi, és megmentettél egy életet.

Ha eddig paráztál a véradástól vagy egyéb ok miatt hanyagoltad, elmondom én miért vettem rá magam két évvel ezelőtt és tartottam meg a szokást azóta is. Két nyomós oka van – egy önző és még egy önző:

1. Karma. Ok-okozat. Azért adtam először vért, hogy beszálljak a globális vérkeringésbe (szó szerint), mert ha valamiért nekem is szükségem lesz vérre, akkor csak úgy kaphatok, ha valaki volt olyan kegyes és adott a sajátjából. Persze valószínűleg akkor is kapnék vért, ha én nem adtam volna, de ha mindenki elkezdene úgy gondolkodni, hogy “minek adjak, hisz amúgyis kapnék”, akkor mégse kapna, hisz kiapadnának a vérbankok. Úgy álltam az első véradáshoz, hogy szimbólikusan leteszem az én adagomat a vérbankba letétként (nyilván nem azt fogom visszakapni, hisz amikor szükségem lenne, valszeg már nem lenne elég friss és más már korábban megkapja), hogy ha szükségem lesz vérre, jogosan kapom vissza. Ez az egyik önző fele a véradásnak, de persze ha akarod, ha nem, ezzel másoknak is életmentő ajándékot adsz.

Hogy miért mentem el másodszorra és azután is?

2. Hosszabb élet. A matuzsálemi kort elérő embereket vizsgáló tudósok szerint hatalmas szerepe van a vérfrissítésnek, hogy a nők átlagban magasabb életkort érnek el, mint a férfiak. A homo sapiens nőstény egyedei ugyanis havonta megszabadulnak egy adag vértől és azzal együtt a felhalmozódott túlzott mennyiségű vastól. A szervezetben lévő túl sok vas növeli a szívroham és a daganatos megbetegedések esélyét. Meg persze sok más káros anyag is kikerül ilyenkor a szervezetedből, ami amúgy nem ürülne ki és nagy gebaszokat okozhat hosszú távon. Természetesen ez a 4 deci “túlvasas” vér az arra rászorulónak nem hogy nem árt, hanem az életét menti meg.

Szóval nyugodtan tekintheted a véradást egy kiadós tisztítókúrának nem kevés karmikus jutalommal megspékelve.

Én a héten voltam a Karolina úton a porciómat leadni kifejezetten a Kati-projekt miatt és utána borzasztó jó érzés fogott el, amit szeretném ha még nagyon sokan átélnének.

Ha tehát jó akarsz magadnak – és nagyon jót Katinak -, akkor irányozd be a vérbankot, plusz jutalmazd meg az ismerőseidet is egy raklapnyi jó karmáva: mesélj erről nekik, blogolj róla, oszd meg fácsén, twitteren, a buszon, munkahelyi menzán, iskolában, otthon. Win-win.

Mégegyszer a jóságok listája:

1. A legfontosabb, hogy segítesz Katinak élni és meggyógyulni.

2. Beteszed a saját részedet a vérbankba, ezzel fenntartod a bankot, hogy ha majd szükséged lesz rá, legyen honnan kivenni.

3. Hosszabb életet adsz magadnak.

Megéri az a két óra? Hellyeah.

Érte csináljuk:

A biztosítókötelet most mi tartjuk neki és minden segítségre szüksége van.
Hős akarsz lenni?

Az megvan mindenkinek, hogy ma bárki olyan képességeket sajátíthat el, ami anno csak a királyoknak adatott meg? Tánc, illemtan, diplomáciai ismeretek, kardvívás, nyelvtanulás, utazgatás stb. Ezek a képességek kellettek/illettek ahhoz, hogy királyok legyenek. Az átlag parasztnak ez elérhetetlen volt. Ma egy karnyújtásnyira van a tudás – a kezet azért ki kell nyújtani .

Durva belegondolni, nem? Ki, milyen királyi életet akar tanulni magának?

“Tanításunkból hiányzik a konfúciánusok legfontosabb eleme, az emberismeret. – anon”

valami olyasmi tudás, amit a pszichológushallgatók tanulnak, csak használhatóbb. többek közt ez is hiányzik.

“A kiválóság útja…az egyszerűségre való törekvés; tudással és kemény munkával kiváltani a komplex technológiát.” – Yvon Chouinard, sziklamászó

Egy idő után az “oldalkerék” zavaróvá válik. A bringa rugóstagja elnyeli a buckákat, de a sebesség nyeréséhez szükséges pumpálás erejének jó részét is ; a futócipő agyonpárnázott talpa csillapítja a láb (helytelen futótechnikából adódó) becsapódását, de az előrelökő elrugaszkodás erejét is csökkenti, a gps megmutatja a jó irányt, de eltompítja a tájékozódási képességet.
Éljen a fixi? (valami hasonló)

“Minél kevesebb cuccot cipelsz magaddal, annál jobban tudsz koncentrálni a mozgásra.”

Én ezt tudom, és szívesen megtanítalak rá, te mit tudsz tanítani cserébe? Tudásbarter, helo mit.

ötlet és forrás: swissmiss

gyakorlatban pl. nyeltanulásnál: nyelvcsere.hu

“Csak most értettem meg! Ez a tekercs Törött Kardtól nem a kardforgatási titkait hordozza. Amit ez felfed, az a legnagyobb tökéletesség. Az első szint az, amikor a kardforgató egyé válik a karddal. Itt már a fűszál éle is halálos fegyver lehet a kezében. A következő szinten a kard már nem a kézben lakozik, hanem a szívben. A harcos fegyver nélkül is képes levágni az ellenfelét még száz lépésről is. De a végső, legmagasabb szint akkor következik be, amikor a kard teljesen eltűnik. A harcos eggyé válik mindennel, ami körülötte van. A gyilkolás iránti vágy már nem létezik többé. Csak a béke marad.”

- Qin Shi Huang császár megvilágosodása a Hero című filmben.

Milyen szintjei vannak a tudásnak? Vannak egyáltalán elválasztható szintjei vagy egy töretlen görbéről van szó? Van abszolút legmagasabb tudás vagy mindig lehet fokozni?

A múlt század közepén egy Benjamin Bloon nevű ember elhatározta, hogy márpedig ő nevet ad a tudás különböző szintjeinek és lám, még ma is az ő osztályozását fogadják el a legtöbben. Bloom barátunk szerint a tudás szintje a következőképpen festenek:

Első szint: emlékezés. A megtanult tudás egyszerű felidézése, saját kútfőből történő utánzása.

Második szint: megértés. Az összefüggések belátása, amikor azt mondod magadban, „aha, most már értem”

Eddig passzív a tudás, azaz csak „elméletben” tudjuk, a következő szinttől azonban már megtörténik a puding próbája.

Harmadik szint: alkalmazás. A tudás felhasználása egy kialakult új helyzetben.
Ezen a szinten három irányba fejlődhet tovább a tudás:

Elemzés. Ezen a szinten képesek vagyunk a tudást részleteiben vizsgálni, elkezdjük felfedezni a mélyebb összefüggéseket.
Értékelés. Képesek vagyunk a tudásunkat bizonyos szemszögekből értékelni.
Alkotás. A tudást teljesen új dolgok létrehozására tudjuk felhasználni.

Ezek tehát Bloom szintjei, amik igazából csak azt mutatják meg, hogy a passzív és az aktív tudás hogyan nyilvánul meg. Először csak felismerjük, majd képesek vagyunk saját kútfőből felidézni, végül fel is tudjuk használni eszközként.

A tudás mélysége egy teljesen más tészta, és innentől ez már erősen filozófia (idáig még csak gyengén volt az )

Az én véleményem szerint négy szinten megy át a tanuló, ahol az utolsó szint a végtelenbe vezet.

A kezdő egy „előre megrágott” tudást kap és sajátít el, megpróbálja a lehető legjobban leutánozni. Tudatosan kell figyelnie a mozdulatokra, mert minden részlet új számára.

A haladó már kevés odafigyeléssel is képes az alapokat alkalmazni, de még nem teljesen független tőlük.

A kutató nem elégszik meg azzal, amit elé raknak, hanem elkezdi megfejteni a mintákat, átlátni az összefüggéseket.

A mesternek összeállt a minta – az új szövevényeket ösztönből ismeri fel és építi be a tudásába. Szinte nem is kell racionalizálnia a teendőket, mert „egyszerűen csak tudja”. Ettől az összesűrűsödött ösztönös tudástól lesz a „kung-fúja” olyan könnyed és elegáns a kívülálló számára. Varázslatnak tűnik, de csak azért mert nem látszik a felgyülemlett óriási tudásmennyiség. A mester elérte az alkalmazkodás legmagasabb szintjét – egyé válik, együtt mozdul az eszközével, a környezetével. “Már nem létezik a táncos, csak a tánc maga, már nincs énekes, csak az ének maga.”
A tudás ösztönné válik és a tudás előhívása többé nem igényel figyelmet, így az teljes egészében az új körülmény lereagálásra összpontosulhat.

Ahogy a kutató tudása egyre bővül, rengeteg felesleges sallang lesz az összeillesztett tudásszövetben, a mester viszont már lenyeste ezeket a hasztalan fékezőernyőket. Exupéry szavaival: „A tökéletességet nem akkor éred el, amikor már nem tudsz mást hozzáadni, hanem akkor, amikor már nem tudsz semmi mást elvenni belőle.”

A mesteri szint nyitott, az alkalmazkodás egyre teljesebb.

A kezdeteknél, amikor kibújsz, abból a jó meleg, biztonságos kuckóból, egyszer csak egy olyan világba pottyansz, amiről halvány fogalmad sincs. Aztán szépen felnevelnek és amikor elérsz odáig, hogy „oké, akkor kezdjük az önálló életet”, elkezd pörögni az agyad, hogy akkor ez az egész dolog most akkor hogy is van. De amit látsz, az egy hatalmas rendetlenség.

Miért nincs rend? Mert hiányoznak az alapok. Nem ismerjük őket, és ami a legdurvább – nem is keressük! Valahogy nem egyértelmű, hogy azt kéne keresni. Őszintén szólva magam sem értem mi ennek az oka, sőt azt sem tudom, hogy én minek a hatására kezdtem visszagombolyítani a dolgok fonalát, csak azt, hogy megtaláltam, hol érnek össze a szálak és ezennel a fonal végét most átpasszolnám neked is. ~

Ahhoz, hogy rend legyen, tudnod kell, hogy mire és mivel építesz, azaz mi az ALAP, mi az, amiből az összes többi dolog ered.
A mai ember tojik az alapokra: egyből a 10. emeleten kezdi az építkezést, majd jön a 13. aztán a 11, esetleg a 28. Mintegy véletlenszerűen. Aztán csodálkozik, hogy időről-időre összeomlik az alkotása. Ilyenkor leül a romok mellé és elgondolkodik – aztán megint elkezdi egy random emeleten. Bábel tornya, heló!

Ez így nem oké. Paradigmát kell váltani. Vissza kéne térni a forráshoz és annak bölcsességével felvértezve elkezdeni a munkát, azzal kezdve, hogy megtanulunk építkezni…

Mi ez a bizonyos első építőkocka? A kérdés költői, hisz ha ezt a blogot olvasod, akkor pontosan tudod, hogy mire utaltam egész idáig. Nah, hát persze, hogy a tanulás az az átkozott szentséges első építőkocka – jobban mondva az építőkocka építő (kocka ). A tanulással építed fel a dolgokat. Minden dolgot!

Mihez segít hozzá ez az alap? Megtanít gondolkodni, azaz segítségével bármit (meg)tudhatsz. Segít megérteni a dolgokat és adott esetben továbbfejleszteni őket! Segít a szűkös időd jobb kihasználásához, segít felfedni, hogy ki vagy és segít ezt a célodat elérni. Segítségével tudod olyanná építeni magadat és a világot, amilyenné szeretnéd. A tanulással tudsz új dolgokat létrehozni, alkotni. A tanulás az ecseted, ami nélkül nem tudsz egy vonást sem húzni a fehér vásznon. Csak ezzel tudsz olyan jövőt festeni magadnak, amilyet akarsz.
Ezt kéne megérteni.

De vissza az építős hasonlathoz: ezzel tudod megismerni és felhúzni a következő fundamentális szintet, a második emeletet. Okosan, nem ám olyan mekkmesteresen.
Hogy mi ez a következő sor szerintem? Erről majd egy következő bejegyzésben rántom le a leplet. Valójában ez már nem olyan tökéletesen egyértelmű, mint az első szint. Mondhatjuk, a második szinten még javában dolgoznak a román vendégmunkások…

Az mágikus mantra tehát: vissza az alapokhoz – értsük már meg, hogy mi működteti a dolgokat!

A naivitás a tanulási folyamat része. Ami azt illeti elengedhetetlen része, hiszen MINDEN tanulás ezzel kezdődik.

Senki sem születik bölcsnek.

Egy cseppet sem érdemes bánni a kezdeti bénézást – le kell szűrni a tanulságot és mosolyogni egy jó rajta.

Baromi izgatott vagyok. A sztori onnan indult, hogy fel akartam támasztani a hullafehér, már-már kukacok rágta spanyol tudásomat, legalább olyan szintre, ahonnan lecsúsztam !6! éve. Számos okom van, de a legfontosabb mindközül az új lehetőségek megnyitása (lásd. korábbi post).

Szóval elhatároztam, hogy nekiesek. De nem ám a hagyományos módon, hanem az elmúlt évek tapasztalatait felhasználva OKOSAN felépítve egy ördögi tervet. A koncepció röviden a következő: egy hét alatt leporolni a korábbi tudásomat, majd két hetet rászánni az áhított “vég”célra: meg tudjam érteni a hétköznapi spanyol szöveget (újságok, beszéd, filmek) és tudjak társalogni a mindennapokban.

Nomármost. Mielőtt elővettem volna az ágyam alól az elarchivált anyagaimat, egy kis alapozást tartottam. Nem a spanyol nyelvből, hanem a nyelvtanulásról úgy ab ovo. Meg akartam érteni a mintázatát (pláne, hogy van még egy feltámasztandó, feltápolandó németem is, és még ki tudja mi vár rám). Utána olvastam, utánagondoltam, összeszedtem néhány remek anyagot az Internetsről és jelentem, kezd letisztulni a kép. A részletekről majd később, most azonban megemlítenék egy olyan könyvet, amit minden kezdő nyelvtanulónak a kezébe nyomnék. The Quick and Dirty Guide to Learning Languages Fast. Nagy tapsot neki!

A szerzőről röviden: a csóka zöldsapkás elitkatona és nem volt megelégedve a hadsereg – egyébként híresen hatékony – nyelvképzésével. Az elitalakulat gyakran csak néhány héttel az indulás előtt tudja meg, hova is kell mennie, ezért kellett neki egy még hatékonyabb módszer. Ennek a bevált „kungfunak” a lényegét írja le könyvében.

Amikor elkezdtem olvasni, egyből Ferris barátunk jól bevált hozzáállása és lifehack-je ugrott be, azaz Pareto 80/20-as elve. A fontossági sorrend fontossága.
Bizony egy nyelv esetén elegendő az összes tudásanyag 20%-a ahhoz, hogy a dolgok 80%-át megértsük.

Mr. Zöldsapkás módszere is azon alapul, hogy ezt a kritikus 20%-ot megjelöld és a lehető legkevesebb idő alatt megtanuld.

„Trim the fat”, azaz szedd le a fölösleget.

Fabrikáltam magamnak egy kis jegyzetet:

Előkészületek:

Hangolódj rá az adott kultúrára (ágyazz meg a tudásnak) – hallgass zenét, ismerd meg a művészetüket, kóstolj bele az ételeikbe, nézz filmeket stb.

Tanuld meg a nyelvtani szakkifejezéseket és azok kelentését – melléknév, főnév, ige, esetek, névelő, rokonértelem, igeragozás, kötőszó, határozószó, ellentét, szinonima, stb.
(Mivel egy [pláne több] nyelv tanulásakor szinte naponta találkozol velük, nem árt, ha tudod, hogy mit jelentenek. Röhej, de nekem sem volt magától értetődő anno… Nem árt átnézni a gimis magyar(!) nyelvtankönyvet.)

Használhatóság szempontjából a legfontosabbakra koncentrálj először – szófajok közül az alanyokra, az igékre és a főnevekre, nyelvtannál az alap igeidők kijelentő módjára (befejezett múlt, jelen, jövő)

Első alapozó hét (olyan tudást ad, amivel már nem tudnak eladni)

Egy nap így néz ki (1,5 óra naponta):

• Negyed óra összes addig tanult átnézése, a genya szavakra különös hangsúlyt fektetni
• Negyed óra öt új igetanulás
• Negyed óra 15 új főnév és egyéb szótanulás
• Negyed óra egy nyelvtani szabálytanulás
• Öt perc 5 új mondattanulás
• Negyed óra lefekvés előtti ismétlés
• Reggelente feleleveníteni az előző napon tanultakat

Napi bontás:

1. nap (ismerkedés)

• leugrani a boltba, venni egy szótárat, nyelvtankönyvet, szószedetet és áttanulmányozni ezek felépítését
• megszerezni az adott nyelv 500 leggyakrabban használt szavának listáját (gugli)

2. nap

• alapigék, alapfőnevek, vészhelyzetekben használt kifejezések
• átlagos társalgási kifejezések – köszönés stb.

3. nap

• leggyakoribb alanyok, kulcsigék, kulcsfőnevek

4. nap

• leggyakoribb kötőszók, melléknevek, módhatározók

5. nap

• fontos szavak szinonimái, ellentéte
• számok, idő, időjárás
• felszólító mód (ha bonyolult a szabály, csak egy pár fontos igéhez tanuld meg)

6. nap

• nyelvtan – múlt idő, jelen, jövő, esetek (tárgyas, birtokos stb), nemek, többesszámok, birtokos szerkezet,

(ha nem tudod a múlt idejű ragozást, tedd a jelen idejű mellé a segédigét és máris megértik)
(a be, do, go-nak tanuld meg a ragozásait – először a be-nek)
(ha ragozni kell, de nem tudod, használd a szó „-ing”-es formáját – mert az minden alanynál ugyanaz)

7. nap

• ismétlés

Néhány tipp éles bevetéskor:

• Csinálj magadnak puskákat azokban a témákban, amikre szükséged lehet és ez legyen nálad
• A szövegértésen tuningolhatsz kicsit, ha megkéred a beszédpartneredet, hogy lassan beszéljen.

Végül két nagyon idevágó okosság Ferrisstől:
Hogyan támaszd fel a gimis spanyoltudásod (fején találta a szöget)

Hogyan alapozz meg egy nyelvet 1 óra alatt.

Nyelvtanulás: a használhatóság a császár. Pont.

Szerintem a formális oktatás egyik legnagyobb hibája, hogy túl komolyan veszi magát. Ezt úgy értem, hogy józan parasztoknak olyan módon tálalja a tananyagot, amit csak sok-fehér-köpenyt-elnyűtt tudósok tudnak könnyen megérteni.

Egy tudásterület veleje az összefüggésekben rejlik, de ezeket az összefüggéseket képesek a tankönyvszerkesztők olyan élettelen, sivatagszáraz módon tálalni, hogy az valami félelmetes. Még véletlenül se lehessen megérteni, csak a harmadik kávé után – ha eljut az ember odáig…  Az összefüggésekben az a jó, hogy millió módon fel lehet őket vázolni. Igen, pofonegyszerűen megérthetően is! Egy rajz, egy analógia, egy hasonlat, egy ütős példa éstatöbbi-ésatöbbi. Bármilyen összefüggést, kivétel nélkül.

Szóval vannak ezek a csontszáraz tantárgyak, mint pl a közgáz. Mikroökönómia, makróökönómia, pénzügy – gondolom mindenkinek megvan. Na. Ugyan az én tanárom megpróbált valami nyögvenyelős hasonlatot bejátszani, hogy a téliszalámi az értékesebb jószág, mint a parízer, de a kreatív tálalás ebben az egy példában kb. ki is merült.
Egy-egy ilyen tárgy meg nem értése nem oszt, nem szoroz általában, de a gazdasági folyamatok átlátása speciel egy olyan dolog, amit nem árt, ha ismer az emberfia (válságvan stb) .
Hála a kisjézusnak, egy amerikai prof csinált egy fincsi betekintést a gazdasági folyamatokba, amit egy átlag jancsipistajóska is könnyedén megért, sőt – szentségtörés – , még élvezheti is az előadást.

íme egy kis ízelítő Közgáz Az Átlagpolgárnak (inglisül)