Helyettesítsd be a saját cumódat és a metszet kiböfögi mi a szitu és látni fogod merre tovább. Szerintem zseniális.

via.

“A hatékonyság, azaz a dolgok helyes elvégzése, tökéletesen lényegtelen egészen addig, amíg nem a helyes dolgot csinálod.”

- Peter Drucker, menedzsment keresztapa

…amit gyakran elfelejtünk feltenni.

Mit akarok pontosan megtanulni?

Miért akarom igazából megtanulni?

Mi kell ahhoz, hogy megtanuljam?

“Mi van akkor, ha egész életedben megszakadtál, hogy felmássz a létrán, de amikor végre felértél a tetejére, észrveszed, hogy rossz falnak támasztottad a létrát?” – Joseph Campbell

…hát ez kellemetlen. Néha nem árt körülnézni.

Múltkor megígértem, hogy elmesélem hogyan tudod a cukorbevonós módszert alkalmazni, ha valamihez nem fűlik annyira a fogad.

Adott X, amit meg kéne csinálnod és/vagy meg kéne tanulnod…

Mindössze annyit kell tenned, hogy a jóságokat felnagyítod – a túlzott, barokkos megfogalmazás kifejezetten kívánatos ebben az esetben! – , a hátulütőket meg… Hát szóval, azokra nem lesz szükséged. Próbáld meg úgy megfogalmazni a dolgokat, mintha reklámot kéne neki csinálnod 9999999999999,9 dollárért.

Először is mi lesz jó magában a cselekvésben?

a.

b.

c.

…

Másodszor, mit nyersz, miután megcsináltad?

a.

b.

c.

…

Amikor ránézel egy teendőre, akkor nem veszed sorba az összes előnyt/hátrányt, hanem egy gyors benyomást szerzel róla, és általában az alapján döntesz, hogy belevágsz-e vagy sem. Ezzel az első megérzéssel az a baj, hogy gyakran erősen megszabotálja a lustaság, ami azt súgja neked, hogy inkább egyél csipszet helyette. Ellenben, ha ott sorakozik a szebbnél-szebb érvek hada, akkor nincs olyan szabotőr, ami meg tudna akadályozni, hogy eszeveszett módon belevesd magad a dologba. Ennyi.

Habot rá. Sokat!

Egyre gyakrabban érzem azt, hogy túlkomplikálom a dolgokat. Egy kívülálló olyan könnyen meg tud oldani problémákat csupán azért, mert nem terheli az ezer részlet.

Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy egy egyszerű képlettel a problémák 99%-át csudálatosan meg lehet oldani. Amilyen egyszerű, olyan kevésszer használom.

A problémamegoldó IZÉ:

1. nyugodj meg, vegyél néhány nagy lélekzetet, és tisztítsd meg az elmédet
2. fogalmazd meg a kérdést: mit akarok pontosan?
3. tedd fel a kérdést: hogyan tudom elérni?
4. csináld meg. most.

Igen, ILYEN egyszerű. Nem, ez nem egy túlzott leegyszerűsítés, ez így működik jól.

Használd egészséggel, nem lehet túladagolni.

Vagy te állítod fel a határaidat, vagy valaki más fogja.

A menedzserek és menedzserinák feladatai, meg úgy általában a komplex dolgok megkövetelik, hogy apró cafatokra robbantsuk a nagy prodzsektet, és az éppen soron következő tennivalókból egy kis listát készítsünk. Manapság vírusként terjed a GTD mémje, mely filozófiának alapkövét jelentik ezek okosan szervezett listák. A mostani mondandóm célja nem az, hogy istenítsem a legminimálabb és legpraktikusabb “tudunoteszt” a Hipsters’ PDA-t(hopp, de mégis…), hanem az, hogy miért nem kerülnek bevégzésre a rajta szépen libasorban álló tennivalók.

“…pedig, amikor felvésem rá a feladatokat, akkor olyan jó érzés fog el” – mondja Klára, a vékonycsíkos kosztümben szorgoskodó üzletasszony. Kedves Klára, mindenki így érez, mert amikor kegyed ráírja a papírja a teendőket, akkor a lelke megszabadul egy kis tehertől. Kicsit rend lesz. Ebben az eufóriában megszépülnek a dolgok, és ha egyből belekezd az első feladatba, akkor az könnyen fog menni. Igen ám, de szépen peregnek a percek-órák és a lendület megszakad. A listán lévő, addig csábítónak tűnő feladatokra valami fura köd száll.
Amikor Klára legközelebb rápillant a listára, valami rossz érzése támad, pedig ugyanúgy katonásan állnak rajta a teendők, mint amikor az első feladatot megcsinálta.

Mi ez a köd, ami beborította a kedvenc kis listánkat? Ez bizony a kötelezőség nyomasztó érzése. Ránézel a listára, és minden egyes feladat ordít feléd, hogy “engem csinálj, engem!”. Ki ne pánikolna be a rikoltozó feladatoktól?(azon kívül, aki nem ír listát, haha) A bátor szamurájok. Ők bizony, ők nem félnek. Mert mit csinál egy szamuráj? Egyenként ragadja ki áldozatait és vágja őket ketté torzóban a katanájával. A hosszú tudú-listával is ez tehát a teendő: ragadj ki egyet, és találd meg benne újra azt a jóságot, amit akkor éreztél, amikor ráírtad a listára. Felejtsd el, hogy utána kígyózik a sor.

Ha így teszel, nyersz.

Összpontosíts újra és újra

Az a snitt biztos sokatoknak meg van, amikor ott topogsz ünneplőben, idétlenül kifésülve az évnyitón, megszeppenve pacsizol a régnemlátott pajtásokkal, és dagad a melled, mert azt hiszed, neked lesz idén egyedül háromemeletes (hologramos) tolltartód az osztályban. Hirtelen átvillan a fejlődésben lévő agyacskádban a gondolat: ha már ilyen klafa cuccom van, akkor kéne valami virítani is. És ekkor jön a klasszikus ígéret: „ebben az évben jól fogok tanulni”. Hazamenvén büszkén átsimítod a tolltartód fedelét, 2-3x átpakolod a zsírúj cerkáidat (nem mindegy, hogy a színesek melyik emeleten vannak), és nekivágsz a küldetésednek. Lefekvés előtt még elmormolsz egy „jól fogok tanulni idén” imát. Majd másnap egy oroszlán elszántságával mész be a súléba. Egy pár hétig még tart a lelkesedés kraftja, de szép lassan kezd lefele kúszni a teljesítménygörbe. Becsúszik pár négyes (hármás, uhh), és a küldetés kudarcra van ítélve. Év végen megkapod a bizót, de az közel sem makulátlan. Erre persze a leleményes éned kitalálja, hogy végül is nem határoztad meg az elején, hogy mi a jó, úgyhogy ez az eredmény teljesen oké (a lelked mélyén viszont pontosan tudod, hogy a jól fogok tanulni azt jelentette számodra év elején, hogy csont nélkül behúzod a kitűnő bizonyítványt).

A százdolláros kérdés: miért bukjuk be a „jól fogok tanulni” ígéretet?

A válasz pedig – drága barátom –, a homály.
Célok mozgatnak minket, és a siker kulcsa az, hogy milyen éles a cél. A „jó” jelző egy akkora homály, mint ami a Goldengate-híd fölött szokott lebegni nedves időben. Jó ugyanis lehet bármi, még a kettes is, hiszen a bukást elkerülted. A cél akkor válik pontossá, ha mérhető! Gombóc, fényév, gallon, öl, slukk. Miért? Mert ha nem tudod mérni, akkor azt sem tudod, hogy elérted-e vagy sem. Logikus.

Ha hosszú távú célt tűzöl ki magadnak, akkor van még egy Achilles-pont, mert minél tovább tart valami, annál több az esély rá, hogy a lelkesedés szétporlad. Ezt vagy úgy tudod ellensúlyozni, hogy állandóan kis apró célokat tűzöl ki magadnak, de ami ennél is jobb, az az, hogy az egész folyamatot vonzóvá teszed valahogyan (sőt, ilyenkor a cél gyakran másodrendűvé is válik).

Mivel kiemelkedően intelligens vagy, bizonyára rájöttél, hogy ez vonatkozik minden homályos ígéretre, nem csak az általános iskolai példára, úgyhogy hajrá!

(pontos)Célra tarts! Tűz!