If we all did the things we are capable of doing we would literally astound ourselves. — Thomas Edison

We OWN the potential of being great. Learning is the extractor.

A lehetőséget úgy hívják, hogy Honti Kati. Szeretett barátom, akinek rajtam, rajtad múlik most az élete. Nagyon beteg, de meg tudjuk menteni. Így.

Bár hazánkban nem olyan egyszerű a segítségnyújtás, mint mondjuk az USA-ban, a jutalomhoz képest semmiség: összesen kétszer egy órát kell mindössze felajánlanod az idődből, illetve 2x elviselni egy olyan apró kellemetlenséget, mint amikor egy pillanatra rálép valaki a lábadra véletlenül. Ez egy rendes “hagyományos” véradást jelent, amikor 4 deci vért vesznek le tőled (nyugi, néhány napa alatt újratermelődik), majd egy hétre rá egy vérvétel, amikor 1dl-et vesznek a donorsághoz szükséges egyezés pontos megállapításához. Ennyi. A vér, amit első alkalommal adsz, szintén kell Katinak, mert a kemoterápia után most folyamatos transzfúzió tartja életben, viszont a gyógyuláshoz őssejtdonorra van szüksége. Ennek megtalálására szolgál a második vérvétel. Ha egyezés van – amire 1:10000-hez az esély -, akkor még egy harmadik véradás-szerű 3 órás folyamatban kiszűrnek néhány őssejtet a véredből, tehát ma már nem csak a csontvelőbe szúrt tűvel tudnak őssejtet venni, hanem ilyen laza módszerrel is. Ennyi, és megmentettél egy életet.

Ha eddig paráztál a véradástól vagy egyéb ok miatt hanyagoltad, elmondom én miért vettem rá magam két évvel ezelőtt és tartottam meg a szokást azóta is. Két nyomós oka van – egy önző és még egy önző:

1. Karma. Ok-okozat. Azért adtam először vért, hogy beszálljak a globális vérkeringésbe (szó szerint), mert ha valamiért nekem is szükségem lesz vérre, akkor csak úgy kaphatok, ha valaki volt olyan kegyes és adott a sajátjából. Persze valószínűleg akkor is kapnék vért, ha én nem adtam volna, de ha mindenki elkezdene úgy gondolkodni, hogy “minek adjak, hisz amúgyis kapnék”, akkor mégse kapna, hisz kiapadnának a vérbankok. Úgy álltam az első véradáshoz, hogy szimbólikusan leteszem az én adagomat a vérbankba letétként (nyilván nem azt fogom visszakapni, hisz amikor szükségem lenne, valszeg már nem lenne elég friss és más már korábban megkapja), hogy ha szükségem lesz vérre, jogosan kapom vissza. Ez az egyik önző fele a véradásnak, de persze ha akarod, ha nem, ezzel másoknak is életmentő ajándékot adsz.

Hogy miért mentem el másodszorra és azután is?

2. Hosszabb élet. A matuzsálemi kort elérő embereket vizsgáló tudósok szerint hatalmas szerepe van a vérfrissítésnek, hogy a nők átlagban magasabb életkort érnek el, mint a férfiak. A homo sapiens nőstény egyedei ugyanis havonta megszabadulnak egy adag vértől és azzal együtt a felhalmozódott túlzott mennyiségű vastól. A szervezetben lévő túl sok vas növeli a szívroham és a daganatos megbetegedések esélyét. Meg persze sok más káros anyag is kikerül ilyenkor a szervezetedből, ami amúgy nem ürülne ki és nagy gebaszokat okozhat hosszú távon. Természetesen ez a 4 deci “túlvasas” vér az arra rászorulónak nem hogy nem árt, hanem az életét menti meg.

Szóval nyugodtan tekintheted a véradást egy kiadós tisztítókúrának nem kevés karmikus jutalommal megspékelve.

Én a héten voltam a Karolina úton a porciómat leadni kifejezetten a Kati-projekt miatt és utána borzasztó jó érzés fogott el, amit szeretném ha még nagyon sokan átélnének.

Ha tehát jó akarsz magadnak – és nagyon jót Katinak -, akkor irányozd be a vérbankot, plusz jutalmazd meg az ismerőseidet is egy raklapnyi jó karmáva: mesélj erről nekik, blogolj róla, oszd meg fácsén, twitteren, a buszon, munkahelyi menzán, iskolában, otthon. Win-win.

Mégegyszer a jóságok listája:

1. A legfontosabb, hogy segítesz Katinak élni és meggyógyulni.

2. Beteszed a saját részedet a vérbankba, ezzel fenntartod a bankot, hogy ha majd szükséged lesz rá, legyen honnan kivenni.

3. Hosszabb életet adsz magadnak.

Megéri az a két óra? Hellyeah.

Érte csináljuk:

A biztosítókötelet most mi tartjuk neki és minden segítségre szüksége van.
Hős akarsz lenni?

Rémlik? Nem? Nem véletlen. A csóka legalább annyira ismeretlen és annyira kiemelkedő, mint az Ekén már bemutatott íkúbajnok kidobóember Chris Langan csak ő épp feltaláló. Nem különben zseni. Én is tökéletesen véletlenül futottam bele egy valószínűtlen oldalon, de annyira megfogott, hogy a következő 2 órát Nakamats (született Yoshiro Nakamatsu) úr interjúival, találmányainak tanulmányozásaival töltöttem.

A köznép úgy tudja, hogy Edison a feltalálók Michael Jordanje, pedig Nakamatshoz képest csak egy csutka. Nem viccelek. A japán úr ezidáig több, mint 3000 szabadalomnál tart Edison 1500-ához képest és úgy tervezi, hogy élete végéig még megduplázza ezt a teljesítményt. (halkan teszem hozzá, hogy ő 140 éves korára tervezi elhagyni a fizikai világot, ami kicsit necces, bár ha Aubrey DeGreynek és Kurzweilnek bejönnek a számításai, akkor teljesen reális – a szingularítás közel van…).

Néhány találmányával már te is találkoztál. Mondjuk a floppival. Mindkettővel. A naggyal is meg a kicsivel is, illetve ha van nálatok otthon olyan pumpálós mézkinyomó, akkor szintén Dr. Nakamats agyszüleményét használod a mézesvajasod elkészítéséhez. Bumm. Karaokiztál már? Volt digitális órád? Fizettél már taxióra után? Váltottál már mágneses vonatjegyet? Hallottál már az aluljáróba rokkant szintist? Mind az ő fejéből pattant ki. (mármint utóbbinál nem a rokkant szintis, hanem maga a szintetizátor)

A tag nem százas, ez egyből lejön. De úristen, hogy lenne már százas valaki, aki átlagban 150 szabadalommal áll elő (a csecsemőkorát is beleszámítva) évente?! Az azért elég meredek.

A környezetét bemutató képeket elnézve van nekem egy enyhe stadlerjóskás utánérzésem Nakamats úr ízlésvilágát illetően. Talán nem véletlenül. Kinek van ideje ízlésre? Talán ez a fajta túlburjánzó kreativitás ki is zárja a túl cizellált ízlést, hisz egyértelmű, hogy ebben az esetben a mennyiség dominál a minőség felett – legalábbis az esztétikai minőség felett.
Nemrég meg is kapta az ig nóbel díjat, amit mindig vmi debil ötlet miatt ítélnek oda. Nakamats azért érdemelte ki, mert 34 éve minden nap feljegyzi, mit evett, hogy fel tudja térképezni a különböző kaják „kreatív” értékét.

Nakamats szerencsére nem titkolja a módszereit, ezért a vele készített interjúkban mesél azokról a módszerekről, ami ezt a kiemelkedően termékeny életéletművet produkálta.
Pontosan tisztában van vele, hogy a fizikai körülmények milyen hatalmas hatással vannak az agyműködésre (helo szürke osztályterem), ezért külön szobája van az elméje lenyugtatására, külön a felpörgetésre és külön az inspirálódásra. Két kedvenc és legtermékenyebb feltalálói „eszköze”: Beethoven ötödik szimfóniája és a víz alatti oxigénelvonás. Vicces figura.

Ja és mellesleg van egy aranyozott vécéje (how cool!), amit szintén inspirálódásra használ > mindig is tudtam, hogy a budinak mágikus hatása van!

Az Amerikai Tudományos Akadémiai Szövetség beválasztotta a világ 5 legnagyobb tudósa – Faraday, Archimédesz, Marie Curie, Tesla – közé. A sztori tanulsága? Attól, hogy még te vagy a legjobb, nem biztos, hogy az emberek téged fognak tartani a legjobbnak. Go Nakamats!

p.s.: egy dán filmes banda forgatott róla egy filmet, amit nemsokára bemutatnak, én tuti lecsapok rá, ha lesz rá módom.

„Csak azok tudják megtapasztalni, meddig mehetnek, akik hajlandóak túl messzire menni.”
- T. S. Elliot

2006 – X-Games Moto Freestyle döntő:

„Ez nem lehetséges. Nincs elég hely rá, erre a célra nem megfelelő a kidobó. Túl kemény a leérkező, kizárt, hogy megfelelően le tudj érkezni. Azt hiszem hagynod kéne.” – monda a pálya tervezője az utolsó futam előtt egy favágókockás mezben feszítő srácnak, akinek 199 volt a hátára írva.
A srác persze kullantott rá és néhány percre rá beadta a legkomolyabb fmx trükköt, amit a világ valaha látott és ezzel újra beírta magát a krosszmotorozás történelemkönyvébe.

„I’m travis pastrana and I calculate risk for living.”

Ki Travis Pastrana? Na, akkor mondom az evolúciót: elit motocross versenyző, freestyle motokrosszos, világszinvonalú rally versenyző, jackass/nitro junkie. Eddig. Ezek közül mind, de mindegyik felett egy olyan sportoló, aki a penge élén érzi magát a legjobban. És egyre vékonyabb pengéken járkál.

Néhány napja volt szerencsém a 199 lives c. filmhez, ami Travis életéről szól. Azért szeretem ezeket az életrajzokat, mert betekintést adnak, hogy HOGYAN lett valaki azzá, akit milliók tisztelnek. Egy biográfia az ember tanulási folyamatáról szól, a fejlődéséről. Korábban is ismertem Travis „munkásságát” és mindig is egy igazi zseninek tartottam a területén, de borzasztó izgalmas volt bekukkantani a kulisszák mögé. Megint bebizonyosodott, hogy a semmiből nem lesz valami, nagyon nyomós okai voltak, hogy mr.199 miért vált azzá, ami – a világ egyik legbátrabb újítójává.
Csodák nincsenek, jobban mondva a csodáknak OKA van.

A fő ok valószínűleg nem az volt, hogy már 4 éves korában saját motort kapott, hanem az ősök nevelésfilozófiája, ami nagyon hasonló volt ahhoz, amit saját elmondása szerint maga Sir Richard Branson is kapott és aminek az volt a lényege, hogy a csemetét egész egyszerűen hagyni kell tanulni, szép fokozatosan hozzászoktatni az egyre nagyobb kihívásokhoz és ha neadjisten valami nem úgy jön össze, ahogy kellett volna, akkor nem lekorholni, hanem megnyugtatni és leszűretni vele a tanulságot.
Hatalmas jelenet(2:30-nál) a filmben, amikor egy rizsás vhs felvételen a csöppnyi (cirka 3 éves) TP egy bobcatet irányít tök egyedül és át akar menni egy betonfal és egy kuka által határolt kapun, de elvéti a nyílást és a bobcat markolójával ledönti a falat. Erre a kamerázó faterja elkezd röhögni és amikor végre levegőt kap, ilyet szól:

- Travis, mi történt azzal a fallal?
- Ledőlt!
- Ki csinálta ezt?
- A bobcat!
- És szép munka volt vagy csúnya?
- Szép munka!
- Hahaha

Na, szóval ilyenek. Engedi vezetni egy komoly munkagépet (jó, csak két joystickot kell irányítani), poénra veszi a faldöntést (elvégre csak egy betontömbről van szó), majd levonják együtt a tanulságot.

„Egészen addig, amíg tanulsz a hibáidból, megéri őket elkövetni.”

Ha valaki tud valamit a határok kitologatásáról és a valaha látott legnagyobb pofáraesésekről, akkor az Travis Pastrana. Ő a határtologatást a legszélsőségesebb szinten űzi > szó szerint az életével játszik és többször is hajszálon múlott, hogy a következő kerítésugrást már ne élje meg.

Ő kóstolja meg először a kaját, amit a többiek nem mernek. Számos trükköt ő csinált meg a világon először, mert egyrészt megvolt a tudása hozzá, másrészt… Nem tudom. Nem fél. Illetve fél ÉS annak ellenére nekimegy és beadja. (ami vagy sikerül vagy nem)

„Sokan azt mondják Travisről, hogy ő egy igazi kockáztatós fajta. De én nem tartom Travist vakmerőnek. Én úgy tekintek rá, mint egy újítóra, egy alkotóra. Azt szeretné, hogy a sportja fejlődjön” – Travis mamája

Talán a neveltetéséből és az állandó határfeszegetéséből adódik, hogy képes higgadtan kezelni azokat a helyzeteket, amikben még csáknorisz is sikítva menekülne az anyukája szoknyája alá. Ami nekünk, halandóknak életveszélyesnek tűnik, az neki teljesen természetes – ami nekünk varázslatnak tűnik, neki ujjgyakorlat. A veszély fogalma relatív és nála ez a fogalom egyre-egyre szűkebb területet jelent.

„Vannak ezek a pillanatok, ezek az igazán húzós mentális szituációk, ahol mi mind a bőrünket féltenénk, csak a túlélés lebeg a szemünk előtt és azt mondogatjuk magunkban, ‘ez már túl sok, túl veszélyes és meg fogok halni, haza akarok menni.’  Travis ezekben a szituációkban érzi igazán jól magát és teljesen higgadt.” – Todd Jacobs, TP egykori edzője

Saját elmondása szerint minden, amit csinál, kiszámított, még akkor is, hogy irtó kockázatosnak tűnik és még soha senki nem merte megpróbálni előtte. Pontosan tudja, hogy hogyan lehet megoldani és képes is megoldani.
Travis egy varázsló. Amit ő csinál az pont olyan varázslat, mint egy profi dh versenyző futama egy világbajnoki döntőben. A helyzet viszont az, hogy ezek a srácok azért nem halnak bele (jó eséllyel) ebbe, mert uralják a szitut. Nehéz elhinni. Azért nehéz elhinni, mert te, akiben nincs benne a rutin, nem ismered még a saját határaidat sem, hisz még nem lépted át őket, nem tudod, hogy valójában mire vagy képes. Ezek a srácok folyamatosan kijjebb tolják a határaikat és egyre durvább szitukat tudnak magabiztosan kezelni, kontrollálni.
Ez a fejlődés.

Az ágyékkötős ősemberből fejlődött az az ember, aki nemrég azon a fényes égi korongon sétált egy hatalmas mályvacukor kinézetű ruhában, amit az ősei még istenként tiszteltek.
De vissza a motocrosshoz.

Miről szól a határtologatás? Arról, hogy kitűzöl egy hihető célt, a lehető legnagyobb önbizalommal nekiugrasz – és nem félsz pofára esni.

„Travis nem fél a sérüléstől, de ugyanakkor nem is akarja megölni magát.”

Elgondolkoztató, hogy vajon mit szimbolizál a film címe, a 199 Élet. Jelentheti azt, hogy legalább ennyiszer törte rommá magát, ennyiszer „támadt” fel, de szerintem inkább azt takarja ez a szám, hogy 199 embernyi életet sűrített bele az eddigi létébe.

„Nem tudom, hogy mentálisan stabil-e – kétlem -, de az biztos, hogy egy nagyon boldog helyen van most.
Nem a halált kergeti, hanem az életet”

Ő tehát Travis Pastrana, a 199-es. Egy mágus, de nem szabad elfelejteni, hogy a duplaszaller csak egy határ volt, amit átugrott – azt ezer apró lépés előzte meg.

Most pedig, kedves Eke olvasók, kössük fel a pelust és nézzük meg együtt a 199 Live “színházi ízelítőjét”.

A varázslat – tanulás

p.s.: egy insider infója szerint idén újévkor a szokásos vegasi nagy moto-x durranást Travis fogja előadni, szóval nemsokára egy újabb “lehetetlen” megcáfolásának lehetünk fül és szemtanúi.

update: nem moto, hanem ralliautó lesz a mutatvány eszköze, amiben Pastrana megkísérel egy ugratóról 60 m-t repülni és utána egy uszályra érkezni. Ralliautóval. ez mi?

„Az ötlet egyszerű: Az emberek, akik Csinálnak dolgokat inspirálhatnak minket, hogy mi is vágjunk bele és Csináljunk dolgokat.”

Azaz ez a konferencia összejövetel a „csinálók” csinálmányairól szól. (Ohh, szép magyar nyelv!) De akár nevezhetnénk őket nyélenrakóknak is pszeudo-futár terminológiát használva, mert tényleg azt csinálják.

Ez a rendezvény az ekén említett sorozat többi tagjától eltérően egészen családias, ráadásul meglehetősen nomád (de nagyon igényes!) körülmények között kerül megrendezésre Nagy-Britanniában, pontosabban Walesben. A helyszín olyannyira családias, hogy tulajdonképpen egy hatalmas jurta szolgál konferenciaközpontként, ahová maximum 85 ember fér be. Szűkös. Minden évben csupán 60 jegyet bocsátanak eladásra, melyekért egyenként 300.000 huf-ot kell leszurkolni és házasságot kell kötni fortunával. A belépő ára amúgy nem a rendezést fedezni, ugyanis azt a szponzorok állják. Aki kifizeti ezt a pénzt az a Do lectures filozófiája alapján körülbelül 12000 másik embernek teszi lehetővé, hogy ők is részesei lehessenek az előadásoknak online. A szervezők nem profitálni akarnak az eseményből, hanem el akarják juttatni a hangot (és képet) a legtöbb emberhez. Nemes.

Minden évben 20 nyélenrakó osztja a bölcsességet, akik nem feltétlenül olyan nagy nevek, mint pl. egy TED-en, viszont nem kevésbé érdekesek. Aki itt beszél, az valami nagyon érdekes dolgot TETT, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy volumenében is hatalmas, viszont az ötlet mérete tekintetében mindenféleképen az.

Sok zöld témájú előadás, viszonylag kevés übertudományos téma, háziszínpad.

Tavaly az előadók közt volt az eke egyik kabalája Tim Ferriss is, idén pedig egy az eke főszerkesztőjének egy másik kedvence, a Vagabonding c. kötet szerzője, Rolf Potts is az előadók között volt. Az idei Do szeptemberben volt (a friss videók már kezdtek felkúszni), és a 2010-es előadók névsorát is nemsokára közzéteszik.

A 2008-as do talks sommázata 7 percben. Átjön. Jó érzés megnézni. 

Puritán, de nagyszerű – ez a DO lectures. MegINDíTÓ.
frissítés: Potts beszéde épp ma került fel. über.

Milyen lenne, ha a reggeleidet úgy kezdhetnéd, hogy a mai világ Newtonjai, Einsteinjei, Plátói, Friedmanjai, azaz a legragyogóbb elméi osztanák meg veled a legzseniálisabb gondolataikat reggeli közben?

Mi lenne, ha a reggeleidet úgy kezdenéd?

Ugyanis megteheted.

Nem tudom nálad hány percig tart a szokásos reggeli rutin (wc-ülőkére dokkolás > lepedéklesöprés a fogakról > csipamosás hideg vízzel > ruházkodás > reggeli etc. ) folyamatlánca, de én egy időben remekül beálltam egy körülbelül félórás rutinra, amiből 20 perc jutott a reggelire a maradék 10 pedig az összes többire.
A reggeli bootolás ugye arról szól, hogy beindítsd magad mind fizikálisan, mind mentálisan. Mindkettő piszkosul nehéz tud lenni, de talán utóbbi még nehezebb. Mert milyen opciók vannak? Valami idióta, műviesen vicceskedő bohócokat nézni az egyik kereskedelmi csatornán? Kizárt. Olvasni néhány oldalt egy jó könyvből? Elvileg kivitelezhető, gyakorlatban azonban a reggeli kómarchoz tartozó szemnyíláson még nem jut be elég foton, hogy értékelhető információt tudjon összeállítani az agy… ami amúgy még nincs teljesen tudatánál és az olyan komplex agymunkához, mint az olvasás, nem ez a legalkalmasabb idő. Szóval könyv csak erős és gyorsan beinduló idegzetűeknek.
Valami olyasmi kell, ami nem erőlteti meg egyből az agytekervényeket, de mégis feltüzeli a neuronjaidat. Ja és ha lehet még egy kicsit kövérebb a lúd, akkor legyen már kb. a 20 perces, hogy akár reggeli közben, párhuzamosan is abszolválni tudd, hisz a reggelek nem arról híresek, hogy tengernyi ideje van az embernek.

Az optimális megoldás létezik, úgy hívják, hogy videocast. A koncepció: 20 percnyi előadási keret + érdekes téma + nagyon okos, kreatív előadó. Ennyi. Félelmetes, hogy 20 perc duma mire képes.

A recept a reggeli agypörgetéshez a következő:
Főzz le egy csésze finom kávét-teát/facsarj le egy pohár friss narancslevet, kenj egy jó nutellás vagy lekváros kenyeret, majd kezdd el streamelni a kiválasztott videót. Eközben kiállhatsz a teraszra/nyitott ablak elé, hogy szippants néhány nagyot a friss reggeli levegőből, majd foglalj helyet a monitor előtt öledben a reggelis tálcával és jöhet a varázslat…

20 perc – kényelmesen megreggelizel és kapsz egy jó nagy inspiratív seggberúgást. Ha ettől nem kezdenek a neuronjaid bugizni, akkor semmitől. Utána zuhany, ami köztudottan az egyik legjobb gondolkodós szeánsz.

A legszebb, hogy ezt minden reggel eljátszhatod, ha akarod – anyag van dögivel, sőt… érdemes vigyázni, mert mindegyik oldal egy potenciális édességbolt, amibe ha beszabadul a gyerek (te, nyájas olvasó), hajlamos behabzsolni mindent egyszerre. Kicsit dög vagyok, mert a következő linkekkel kinyitom az összes cukrászda ajtaját, de bízom az olvasó bölcsességében, hogy megfogadja a használati utasításomat: nem fogja egyből vadul letölteni az összes érdekes előadást (amiből nem kevés van).
Akkor teszed a legokosabban, ha egy hónapban (vagy akár egy évben) csupán egyetlen linket bogarászol majd át. Hatalmas érték van szinte minden egyedi videóklippben, melyekből minden oldalon több tucatnyit találsz, de ezek az értékek durván felhígulnak, ha bálásan fogyasztják őket. Szóval csak ésszel. A legjobb, ha mindig frissiben választod ki a reggeli dózist a hangulatodtól függően és nem a korábban letöltött anyagokból vagy az elmentett bookmarkok közül mazsolázol.

Hol van az okosság? A következő bejegyzésben a legjobb helyeket gyűjtöm csokorba, szóval keep tuned!
Addig is válassz egyet az ekén bemutatott előadások közül és told be holnap reggel a pirítós mellé! (ha már mindegyiket láttad, akkor melegen ajánlom eztet)

Az agyad eldobod.

Millió féle könyv van. Vannak ponyvaregények, vannak komoly művek, viccesek, drámaiak, tudományosak, sprirituálisak. Vannak olyanok, melyek pont addig „működnek” amíg leteszed őket, vannak olyanok, melyek elgondolkodtatnak és hatásuk végigkíséri a napodat, hetedet, hónapodat, aztán van a könyvek egy nagyon-nagyon szűk csoportja, melyek világnézetet formálnak – gyökeresen. Igen, van néhány olyan tinta itatta papírköteg, mely képes a te nagyságos egódat átfaragni, akár egy egész életre.

Az életet nagyban meghatározó dolgok vannak rejtve az emberek előtt. Sok esetben csupán egy könyv borítója takarja őket.

A könyvek hatása majdnem teljesen szubjektív, de akad néhány olyan mű, ami meglehetősen nagy valószínűséggel fogja fenékbe rúgni az addig elfogadott naiv világképedet. Állítom ezt azért, mert nagyon sok emberrel tette már meg.

Nekem eddig a következő könyvek mutattak egy-egy teljesen új irányt az élet különböző területein:

Henry David Thoreau: Walden – az létező másik ösvényekről
Egy több mint száz évvel ezelőtt íródott könyv a munkáról, az igazi értékek megtalálásáról, a mások által kitaposott, de nem feltétlenül üdvözítő út elhagyásáról. Thoreau megmutatja, hogy nem csak az van, amit eléd tolnak.

Aki nem szeretné, hogy elolvasd: A főnököd

Selvarajan Yesudian: Sport és jóga – a lélegzésről, az egészségről
Egy századfordulós kiadáshoz volt szerencsém édesanyám jóvoltából, melynek címénél csak a benne lévő illusztrációk voltak viccesebbek. Teljesen béna dolognak tűnt első ránézésre, de miután elkezdtem olvasni, az állkapcsom egyre lejjebb és lejjebb nyúlt. A könyvben nyilván a sportról és a jógáról is esik szó, de ami igazán mellbevágó volt számomra az a lélekzés (sic!) félelmetes fontossága, az egészség mibenlétének leírása és az elme befolyásoló képességének felismerése. SRY kifejezetten európaiak számára írta ezt a könyvet szóval nem kell keleti bölcsnek lennünk a dolgok felfogásához.

Aki nem szeretné, hogy elolvasd: A gyógyszergyárak.

Ernest Callenbach: Ecotópia – az ergonómikus, boldog emberi életről
Egy napló formában tálalt „zöld” utópia, melyet akkor írt a szerzője, amikor a zöld mozgalom még gyermekcipőben járt, de olyan felismerések, ötletek vannak benne, melyek évtizedek elteltével a valóságban is megjelentek és ma is teljesen aktuálisak. Callenbach egy olyan világot vizionál, amiben az emberek AZÉRT élnek boldogan, mert nem uralni akarják a természetet, hanem együtt élni vele. Ecotópia társadalma azonban nem csak az őt körülvevő természethez alkalmazkodik, hanem az emberi természethez is, azaz nem próbálja elnyomni azokat a természetes emberi működési elveket, melyek a „optimálisan pörgő” emberi élethez szükségesek. Ecotópiában ergonómia van – minden szinten. Szeretnék egy ilyen világban élni.

Aki nem szeretné, hogy elolvasd: A kapitalista fogyasztói lobbi.

Csíkszentmihályi Mihály: Flow – a világ egyik legjobb érzéséről
Könyv a boldogságról, amit prof Csíkszentmihályi flow-nak nevezett el. Arról az illékony állapotról szól, mely bizonyos körülmények közt megjelenik, rátelepszik az elmére és a „hullám” idejére egy csodálatos szűrőn keresztül nézzük a világot és nem mellesleg eközben a tőlünk telhető legjobb teljesítményt nyújtjuk, melynek végén sokszor frissebbnek érezzük magunkat, mint a „munka” előtt. A könyv vívmánya, hogy végre valaki nevén nevezte a gyereket és felfedte azokat a mágikus körülményeket, melyek táptalajt adhatnak a „áramlat” állapotnak.

Malcolm Gladwell: Kivételesek – a sikerhez szükséges faktorokról
Az ekén találkozhattál már a könyv hosszabb ismertetőjével, röviden a sikerhez szükséges tehetség és szorgalom fontossági arányát fogja helyére rakni a fejedben, jobban mondva egy harmadik faktort helyez az említett kettő fölé.

Rolf Potts: Vagabonding – az utazás nagyszerűségéről
Egy könyv az utazásról. A könyv az utazásról. Ez a könyv rávilágított arra, hogy az utazáshoz, ehhez a csodálatos inspirációzuhanyhoz valójában nem kellenek milliók, csupán elhatározás. Az utazás nem feltétlenül luxus, sőt, ha nem a luxusutazást választod, ahol csak be kell kapnod a sült galambot, sokkal nagyobb élmények érhetnek a műfaj szabadságából adódóan. Ez a könyv akkorát üt, hogy az elolvasása után másnap majdnem felszálltam a legközelebbi külföldre induló vonatra.

Aki nem szeretné, hogy elolvasd: A parázós hozzátartozóid

Richard Dawkins: Isteni téveszme – istenről
Egyenesen mém mémjének atyjától: az ateisták bibliája. Valójában az ateista kifejezés nem pontos, ahogy ezt a szerző a könyv elején pontosítja is.
Hiszel Istenben? Melyik Istenben? Abban az Istenben? Na, ha ezt a könyvet elolvasod, akkor valószínűleg nem fogsz hinni benne olyan vakon, ami nem is olyan rossz dolog. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hitetlen leszel – nagyon nem. Csupán rákényszerít arra, hogy átalakítsd a gyerekes istenképet, amit pl. a keresztény egyház próbál a naiv hívők torkán letuszkolni évszázadok óta. A mikulás sem létezik, bizony.

A könyv elolvasása után nem lettem teljesen „hitetlen kutya”, de számos egyházi csalafintaságra fény derült, ami által sokkal kritikusabban tudom szemlélni a vallásokat.

Aki nem szeretné, hogy elolvasd: Az egyházak vezetői

Robert Kiyosaki: Gazdag papa, szegény papa – a pénzkeresésről
Legszívesebben minden leérettségizett srác kezébe belenyomnám ezt a könyvet, ami rádöbbent arra a trivialitásra, hogy nem arra vagy ítéltetve, hogy egész életedben mások bányájában dolgozzál havi fizetésért. Rámutat arra, hogy „fix, biztos munkahely” közel sem ad akkora biztonságot, mint ahogy azt az emberek hiszik – főleg a mai villámgyorsan változó világban.

Aki nem szeretné, hogy elolvasd: A munkáltatód

És végül, de nem utolsósorban visszatérő vendégünk Tim Ferriss Négyórás munkahete, amiről már szintén született egy post az ekén, de a szenilis olvasóimnak sommázatként annyi, hogy az értékek, különösképpen (a)z (szabad)idő valódi értékére hívja fel a figyelmet a srác és tanácsot is ad, hogyan szabadíts fel időt a jó dolgokhoz és használd ki optimálisan azt az időtőkét, amit az élettől kapsz.

Aki nem szeretné, hogy elolvasd: A főnököd, aki ragaszkodik ahhoz, hogy a napi 8 órádat mindig szigorúan töltsd ki.

(ahol angol címeket látsz, az azt jelenti, hogy magyar kiadásáról én nem tudok)

A fent említett kötetek egytől-egyig olyan hatalmas horderejű dolgokat tanítottak nekem, melyek ismerete alapvető lenne, de valamiért a 17 évnyi iskolai karrierem során szinte említést sem tettek róluk. (a konspiratív énem mellékesen megjegyzi, lehet, hogy nem véletlenül nem tanították…)

Jobb később mint soha.

A könyveket melegen ajánlom mindenkinek, de azt tanácsolom, hogy állj ellent a kísértésnek és ne akard egyből behabzsolni az összeset. Hagyj időt mindegyikre, mert annyira komoly dolgokról van szó, melyek kifutásához idő kell.

One book at a time!

(a sort lehet, sőt kifejezetten ajánlott folytatni hozzászólás formájában! )

]]> http://elmeeke.hu/2009/08/07/vilagkepfesto-konyvek/feed/ 10 http://elmeeke.hu/2009/08/06/jordan-utolso-dobasai/ http://elmeeke.hu/2009/08/06/jordan-utolso-dobasai/#comments Thu, 06 Aug 2009 20:36:38 +0000 Főműves http://elmeeke.hu/?p=972 Közismert tény, hogy Michael Jordan több utolsó másodpercben eleresztett kosarat dobott, amivel nyert a csapata, mint bárki más a kosárlabda történetében. Az viszont közel sem olyan közismert tény, hogy több utolsó másodpercben eleresztett kosarat dobott mellé, amivel vesztett a csapata, mint bárki más a kosárlabda történetében.

További magyarázat azt hiszem nem szükséges ehhez. Ő volt a legnagyobb.

- az egyik legegyszerűbb és egyben legerőteljesebb tanulási tanács, amit valaha kaphatsz