Na ezt hívom én minden érzékszervet megmozgató tananyagnak

Túl sok jó könyv van és túl kevés az idő. (vagy pont elég IGAZÁN jó könyv és épp elég idő?)

A kórképem szerint notórius könyvhalmozó vagyok. Nehezemre esik nem maximális kivehető könyvstóccal kimenni a könyvtár ajtaján.

De mi van, ha nincs időd órákat tölteni egy-egy könyv elolvasásával? Tele van a vinyód/könyvespolcod tucatnyi olyan könyvvel, amit „muszáj” lenne elolvasnod, mert szomjazol a tudásra? A könyvek többségénél a szkennelős olvasás technikája egy megoldás, de sokszor nem elég hatékony. Szerencsére dübörög a wiki mozgalom és a világ szorgos hangyái már elolvasták egy csomó olyan könyvet, ami ott figyel a te olvasandó listádon és arra sem voltak restek, hogy bepötyögjék a tartalom esszenciáját.

Az ajánlat:

Wikisummaries
Shvoong
Freebooknotes
Summary (fizetős)
Getabstract (fizetős)

Pakold be őket egy könyvjelzőbe és ha van egy kiszemelt cím, akkor open all>insert title és remélhetőleg valamelyikbe már feltöltötték a tutit.

Non-fiction könyveknél talán nem akkora veszteség „csalni”, mint suliban a szépirodalmi kötelező olvasmányokkal, de azért akad néhány alapmű, amik virtuóz módon lettek megírva és az igazi értéket az az atmoszféra adja, amit az író következetesen és folyamatosan épít a könyv során. Ezek az apró jóságok nincsenek benne az összefoglalókban, nincsenek benne azok a fél-egymondatos bölcsességek sem, melyek akár az egész napodat, hetedet, hónapodat, sőt az életedet is megváltoztatják. A nagyágyúkat tehát érdemes végigolvasni, viszont a csak „simán” jó könyveket bölcsebb lehet elintézni egy összefoglaló átfutásával.

Szerintem a formális oktatás egyik legnagyobb hibája, hogy túl komolyan veszi magát. Ezt úgy értem, hogy józan parasztoknak olyan módon tálalja a tananyagot, amit csak sok-fehér-köpenyt-elnyűtt tudósok tudnak könnyen megérteni.

Egy tudásterület veleje az összefüggésekben rejlik, de ezeket az összefüggéseket képesek a tankönyvszerkesztők olyan élettelen, sivatagszáraz módon tálalni, hogy az valami félelmetes. Még véletlenül se lehessen megérteni, csak a harmadik kávé után – ha eljut az ember odáig…  Az összefüggésekben az a jó, hogy millió módon fel lehet őket vázolni. Igen, pofonegyszerűen megérthetően is! Egy rajz, egy analógia, egy hasonlat, egy ütős példa éstatöbbi-ésatöbbi. Bármilyen összefüggést, kivétel nélkül.

Szóval vannak ezek a csontszáraz tantárgyak, mint pl a közgáz. Mikroökönómia, makróökönómia, pénzügy – gondolom mindenkinek megvan. Na. Ugyan az én tanárom megpróbált valami nyögvenyelős hasonlatot bejátszani, hogy a téliszalámi az értékesebb jószág, mint a parízer, de a kreatív tálalás ebben az egy példában kb. ki is merült.
Egy-egy ilyen tárgy meg nem értése nem oszt, nem szoroz általában, de a gazdasági folyamatok átlátása speciel egy olyan dolog, amit nem árt, ha ismer az emberfia (válságvan stb) .
Hála a kisjézusnak, egy amerikai prof csinált egy fincsi betekintést a gazdasági folyamatokba, amit egy átlag jancsipistajóska is könnyedén megért, sőt – szentségtörés – , még élvezheti is az előadást.

íme egy kis ízelítő Közgáz Az Átlagpolgárnak (inglisül)