Van ez a humoros curling dolog. Tudod, amikor néhány végtelenül komoly ember egy-egy speciális partvissal suvickolja a jeget egy csúszó gránitkorong előtt egy hangyányit nagyobb vehemenciával, mint ahogy a takinéni mosta a hipós löttyel az általános suli végtelen pévécémezőit. Na, szóval körling (mert így ejtik ugyebár). De miért? Miért csinálják, mi a jó benne? Ez a kép fél perc alatt elmagyarázza neked.

A fenti egy tökéletes példa az infográfiák, azaz az információk rajzos megjelenítésének erejére. Egyetlen oldal és MINDEN fontos rajta van – mint egy elmetérképen – ráadásul mindez egy gyönyörű kép formájában többnyire.

Vajon egy szabvány törikönyv hány oldalas lenne, ha CSAK ilyen átgondolot infográfokból állna? És vajon mennyivel gyorsabban tanulná meg a nebuló, mint az olckúl szöveges fajtát?

Infographics rule.

Na ezt hívom én minden érzékszervet megmozgató tananyagnak

Túl sok jó könyv van és túl kevés az idő. (vagy pont elég IGAZÁN jó könyv és épp elég idő?)

A kórképem szerint notórius könyvhalmozó vagyok. Nehezemre esik nem maximális kivehető könyvstóccal kimenni a könyvtár ajtaján.

De mi van, ha nincs időd órákat tölteni egy-egy könyv elolvasásával? Tele van a vinyód/könyvespolcod tucatnyi olyan könyvvel, amit „muszáj” lenne elolvasnod, mert szomjazol a tudásra? A könyvek többségénél a szkennelős olvasás technikája egy megoldás, de sokszor nem elég hatékony. Szerencsére dübörög a wiki mozgalom és a világ szorgos hangyái már elolvasták egy csomó olyan könyvet, ami ott figyel a te olvasandó listádon és arra sem voltak restek, hogy bepötyögjék a tartalom esszenciáját.

Az ajánlat:

Wikisummaries
Shvoong
Freebooknotes
Summary (fizetős)
Getabstract (fizetős)

Pakold be őket egy könyvjelzőbe és ha van egy kiszemelt cím, akkor open all>insert title és remélhetőleg valamelyikbe már feltöltötték a tutit.

Non-fiction könyveknél talán nem akkora veszteség „csalni”, mint suliban a szépirodalmi kötelező olvasmányokkal, de azért akad néhány alapmű, amik virtuóz módon lettek megírva és az igazi értéket az az atmoszféra adja, amit az író következetesen és folyamatosan épít a könyv során. Ezek az apró jóságok nincsenek benne az összefoglalókban, nincsenek benne azok a fél-egymondatos bölcsességek sem, melyek akár az egész napodat, hetedet, hónapodat, sőt az életedet is megváltoztatják. A nagyágyúkat tehát érdemes végigolvasni, viszont a csak „simán” jó könyveket bölcsebb lehet elintézni egy összefoglaló átfutásával.

Szerintem a formális oktatás egyik legnagyobb hibája, hogy túl komolyan veszi magát. Ezt úgy értem, hogy józan parasztoknak olyan módon tálalja a tananyagot, amit csak sok-fehér-köpenyt-elnyűtt tudósok tudnak könnyen megérteni.

Egy tudásterület veleje az összefüggésekben rejlik, de ezeket az összefüggéseket képesek a tankönyvszerkesztők olyan élettelen, sivatagszáraz módon tálalni, hogy az valami félelmetes. Még véletlenül se lehessen megérteni, csak a harmadik kávé után – ha eljut az ember odáig…  Az összefüggésekben az a jó, hogy millió módon fel lehet őket vázolni. Igen, pofonegyszerűen megérthetően is! Egy rajz, egy analógia, egy hasonlat, egy ütős példa éstatöbbi-ésatöbbi. Bármilyen összefüggést, kivétel nélkül.

Szóval vannak ezek a csontszáraz tantárgyak, mint pl a közgáz. Mikroökönómia, makróökönómia, pénzügy – gondolom mindenkinek megvan. Na. Ugyan az én tanárom megpróbált valami nyögvenyelős hasonlatot bejátszani, hogy a téliszalámi az értékesebb jószág, mint a parízer, de a kreatív tálalás ebben az egy példában kb. ki is merült.
Egy-egy ilyen tárgy meg nem értése nem oszt, nem szoroz általában, de a gazdasági folyamatok átlátása speciel egy olyan dolog, amit nem árt, ha ismer az emberfia (válságvan stb) .
Hála a kisjézusnak, egy amerikai prof csinált egy fincsi betekintést a gazdasági folyamatokba, amit egy átlag jancsipistajóska is könnyedén megért, sőt – szentségtörés – , még élvezheti is az előadást.

íme egy kis ízelítő Közgáz Az Átlagpolgárnak (inglisül)