Közgazdasági diplomát kaptam, mert teljesítettem a hozzá szükséges vizsgákat. Azonban ennek az írásnak a hatására jöttem rá, hogy nem tudtam, hogy valójában mi is az a pénz – hiszen nem tanították meg. Persze, a pénz definiciójával tisztában voltam, de diplomához nem kellett megértenem, hogy mi az a pénz.
Eredetileg egy hosszabb lélegzetvételű írásba akartam beilleszteni Sir Ken Rob zseniális előadását, de annyi jó dologról beszél, hogy külön figyelmet érdemel. Szól a misztikus kreativitásról, a diploma (aka. “a papír”) értékéről, a gyerekekben lévő lehetőségről, a Föld jövőjéről, professzorokról akik csak a fejükben élnek és még sok másról. Amennyiben munka közben néznéd, figyelmeztetlek, hogy minimum 2x hangosan fel fogsz nyeríteni a poénokon, de azon biztosan, ahogy ő maga röhög.
Ez a 20 perces kis hangszálrezegtetés talán neked is megmutatja, hogy engem miért villanyoz fel ez a téma…
Néhány ötlet, a hozzászólásokban tovább lehet folytatni…
Ha esetleg a fenti pontok meglehetősen ismerősnek tűnnek számodra, az valószínűleg nem a véletlen műve…
A történelem remek eszköz lenne arra, hogy megtanuljunk tanulni a saját hibánkból, hogy a következményeket elemezzük és egy olyan új dolgot hozzunk létre, amiben felhasználjuk a hibák tanulságát.
Ehelyett viszont.
A mai történelemoktatás arra van kiélezve, hogy a fejedbe vésd a „fontos” (muhaha) évszámokat, meghatározó emberek nevét, különböző fogalmakat. A lényeg benne van a történelemben, a tanulságot ugyan ki lehet szűrni, de ezt csak kevesen teszik meg, mert nem arra irányítják a figyelmet. Azt tanuljuk meg, amire figyelnünk kell. Az ember lusta mint a bűn, „fölösleget” nem tanul meg. Az irónia az egészben, hogy az összefüggések megértése (ha jól van tálalva), akkor még kevesebb időt is venne igénybe, mint a jelentés nélküli nevek és számok beleverése a fejünkbe.
Megint más kérdés, hogy a történelem alakulását valóban a háborúk, az uralkodók, az osztályharcok, a nemzetek alakváltoztatásai határozzák-e meg, vagy esetleg azok a forradalmi ötleteket kiagyaló tudósok, akiknek munkája a háborúkat, a nemzetek alakváltozását stb. elindították? Utóbbiak többségének nevét ma csak azok a buzgó tanulók ismerik meg, akik a történelemkönyvek apróbetűs részeit is elolvassák.
„Jó oka van annak, hogy senki nem tanul történelmet magától: egyszerűen túl sok tanulsága van.” – Noam Chomsky
Hogyan válassz szakmát, ha nem tudod mit akarsz? A mai bevett módszer az, hogy (jó esetben!) egy karriertanácsadó központban kitöltetnek veled egy rövid tesztet, az kihozza, hogy te egy született xy vagy. És ebből kéne kiderülnie, hogy mire vagy alkalmas és mire nem… Vicc. Az életed hátralévő részének fő foglalatosságát egy rövid teszt deríti ki. Ha ha ha.
Az iskola még ennyire sem foglalkozik ilyen „bágátel” dolgokkal. Ugyan, minek is az. Az iskola végére úgyis kiderül magától. Vagy nem. Általában nem. Úgy lehetne kideríteni, ha az iskola arról szólna, hogy rengeteg tehetségterületet megcélozva próbára teszi a kiscsávót/kiscsajt. Ehelyett ott vannak a központi tantervben lefektetett sablonterületek (aka tantárgyak), oszt kész. Abból nem fog kiderülni, hogy a csemetének remek szeme van mondjuk az agyaggalamb lövészethez. Egyszerűen nem kapják meg a lehetőséget arra, hogy rátaláljanak a tehetségükre.
Az iskolának ma nem az a célja, hogy megszerettessen valamilyen területet a tanulóval, hanem az, hogy a fejébe tömjön minél több adatot. Ezt írja elő a TERV. Adatokkal nem lehet egy szakmát lelkesen csinálni. Azt hiszem azt csak rajongásból lehet. De ez ma nem érdekli az iskolákat. Így jártunk.
Sokat tanultunk az iskolában – sok hasznavehetetlen dolgot.
Ez még nem is lenne olyan nagy gond, hisz legalább edződik az elme, az igazi probléma ott van, hogy számos olyan képességet nem tanulunk meg, amiket pedig igazán tudnunk kéne a boldog/sikeres/kiegyensúlyozott/szupersztár élethez.
Az iskolával a legnagyobb gond az, hogy megrekedt a 19. században. Az általános iskolában kb. ugyanazokat a tantárgyakat tanítják, mint 100 éve, pedig azóta a világ változott egy PIRINYÓT.
Nem azt mondom, hogy az egész rendszert ki kéne lőni a Napba úgy ahogy van, csupán át kell alakítani a megújult tudásunk és igények alapján.
Gond például, hogy a jelen tantárgyai teljesen el vannak szigetelve egymástól, pedig elvileg ugye minden összefügg mindennel. Mondogatják is, de a miért megválaszolására már nem futja. Hogy mire gondolok? Pár napja volt egy “aha”-élményem a természettudományokkal kapcsolatban. A matek ugye az emberi gondolkodás működését írja le, a biológia az élő szervezetek működését, a fizika a természet működését (legalábbis próbálja). A kémia az anyag összefüggéseit egészen aprószinten, míg a földrajz szintén az anyag természetét, de óriás léptékekben. Az összefüggés pedig? A természeti törvények(fizika) működtetik az anyagot(kémia, biológia, földrajz). Az egész rendszert pedig az ember nevezte meg a logika (matek) segítségével.
Triviálisnak tűnik (az is), de valamiért eddig nem gondolkodtam rajta, mert nem így lettem tanítva. Az összefüggések meglátásának tanítása tehát nincs benne a tantervekben, bármit is mondanak. Néhányan persze megtanulják meglátni a mintázatokat, de az iskola kb. annyit csinál mint az úszóedző, aki úgy akarja megtanítani úszni a csemetét, hogy behajítja a vízbe – aztán vagy megtanul vagy nem. De ez csak egy képesség, amit nem tanítanak meg, pedig jó lenne. Íme még néhány, ami hirtelen eszembe jutott:
Szerinted még mi férne ide?
Néhány a felsoroltak közül ráragadhat az emberre az iskolában, de ennek a “tanításnak” a hatásfoka meglehetősen csekély .
A jó hír viszont az, hogy ezeket bepótolhatod saját magad! A többségben sajnos fel sem merülnek ezek az igények, mert elfogadják, hogy az a tuti amit kapnak. Pedig jobb is lehetne…
A fenti elmélkedés csak gondolatkísérlet egy lelkes, művelődésszervezést nem tanult ember elméjéből, de ahhoz szerintem nem kell rakétatudósnak lenni, hogy az ember lássa a mai iskola óriási hiányosságait és az igazi élet igényeit.
Ezzel zárom a mai evangéliumot, amen.
Ha nem adják, szerezd meg magadtól ami kell!
