It’s, not, how you start, it’s how you finish,
And it’s, not, where you’re from, it’s where you’re at,

Everybody gets knocked down,
How quick are you gonna’ get up?
Everybody gets knocked down,
Just how are you gonna’ get up?

Like Ali in the jungle,
Like Nelson in jail,
Like Simpson on the mountain,
With odds like that, they were bound to fail
Like Keller in the darkness,
Like Adam’s in the dock,
Like Ludwig Van, how I loved that man, well the guy went deaf and didn’t give a fuck, no…

No, no, no

It’s, not, where you are, It’s where you’re going,
Where are you going?
And it’s, not, about the things you’ve done, it’s what you’re doing, now,
What are you doing, now?

The Hours – Ali in the jungle > A  lánc

Tegnap olvastam egy névtelen utazótól – kicsit fenékbe rúgott, talán másnak is segít moccanni.

“Ne gondolkozz rajta túl sokat. Ne írj listát az indokokról, melyek mellette és ellene szólnak. Azok csak elbizonytalanítanak. Ha túl sokat agyalsz rajta, az lesz, hogy végül otthon maradsz és egyszer majd azt fogod mondani az unokáidnak, hogy ‘Mindig is meg szerettem volna tenni…’, ahelyett, hogy az utazásról készült képeket mutogatnád és közben mesélnéd a komolyabbnál komolyabb sztorikat és őket is arra biztatnád őket, hogy kerekedjenek fel, mint ahogy te tetted, sőt tanácsot is adnál nekik az uticélt illetően. A családom és a barátaim gyakran mondják nekem, hogy olyan életem van, mintha helyettük is élnék. Pedig nem is élek helyettük. Ez a te életed. Éld.”

Ahogy olvastam ezt a cikket Cé Ronaldóról, azon kezdtem morfondírozni, hogy vajon attól ő a világ legjobb játékosa, mert rommá edzi magát, vagy azért edzi magát rommá, mert ő a világ legjobb játékosa? Valószínűleg mindkettő, de talán a kemény meló volt előbb, aztán ő lett a világ legjobbja, amitől aztán MÉG jobban ráturbózott. Az első része tiszta sor, de vajon a második fázisnak mi lehet a mozgatója? Ha ő a legjobb, akkor már hova akar jobb lenni? Vagy csak annyi a dolog nyitja, hogy fél a visszacsúszástól? Aki tanult valaha közgázt, az jól tudja, hogy az ember igényszintjéről csak nagyon rossz szájízzel lép lejjebb.

De az is lehet, hogy ő is egy csodabogár, egy pionír a szakterületén, mint Sam Hill, sőt ha ezt a szabadrúgását megnézed, akkor ez talán nem is kérdéses. Elég nyilvánvaló, hogy Cé nem más futballistáknál akar jobb lenni, hisz manapság még a közelébe sem ér senki. Saját maga lett a mérce, ami a lehető legjobb, ami egy emberrel megtörténhet a tanulás szemszögéből nézve. Az “én vagyok a legjobb a világon” erősségű önbizalom és a színtiszta belső hajtóerő (a klasszikus külső dolgok, a pénz, a mások legyőzése, a legjobb csapatban futballozás ugye már nem pálya nála) egy meglehetősen ütős koktélt alkot fejlődés szempontjából.

Aztán az is lehet, hogy csupán azért csinálja, mert megteheti – minden körülmény tökéletes számára.

Az biztos, hogy ezek alapján beleillik abba a csapatba, amit olyan nevek alkotnak, mint Michael Jordan, Tiger Woods, Lance Armstrong, David Beckham, akik szintén arról híresek, hogy utoljára hagyták el az edzőpályát.

Holnap (júli 7.) 6-tól tartok egy rövid keynote-ot a Colabs-ben, ha van kedved és időd, akkor téged is szívesen látunk!

A téma (tadamm, megelepetés!) a tanulás lesz, pontosabban a tanulási folyamat indítója a lelkesedés és annak tudatos manipulációja. Egy kb. 3/4 órás előadásra kell számítani, utána csinálunk egy kis workshop-szerűséget, ahol az elhangzottak gyakorlati alkalmazását próbáljuk ki a jelenlévő kisérleti nyulakon Mivel ugye az Eke (ön most itt áll) szerkesztője is jelen lesz a rendezvényen, ezért egyfajta író-olvasó talákozó funkciót is kaphat az esemény. Gyertek!

A kedvcsináló itt

Pogácsa lesz. (not)

„A gyenge tanár panaszkodik, az átlagos elmagyaráz, a jó tanít, a kiváló tanár pedig lelkesít.”

- H. Narasimhaiah, indiai fizikus, tanító, szabadságharcos

A motor ott van, csak egy szikra kell…

Vajon az ér többet ha x tankönyvből bemagoltatják a válalkozás elméletét, vagy ha adnak 10 fontot a gyerekeknek és megadják a játékszabályokat? Egy igazán zseniális kísérlet eredményéről olvashatsz itt.

Egy cél + inspiráció + szabadság + határidő  = Kaboooommmm (tanulás szteroidokon)

(vajon a bejegyzés illusztrációjául szolgáló kidekorált 5 dolláros bankjegyet mennyiért tudná eladni az alkotója? …)

A nehézség relatív. Az ember általában úgy határozza meg a lehetetlent, hogy „az, amit még senki nem tudott megcsinálni.”

Egy remek trükk, hogy túllépj a kifogásokon. Kérdezd meg magadtól: Más véghezvitte-e már azt, amit te “lehetetlennek” tartasz?
A válasz az lesz, hogy persze. És vajon ő mitől volt különb, mint te?

Két lehetőség van:

A. vagy csak vállalósabb volt, mint te (azaz a képessége nem volt sokkal jobb a tiednél) – ebben az esetben, meríts erőt az ő sikerétől és röhögd ki a félelmeidet. Használd fel azt a dühöt, amit a „de hát én sem vagyok semmivel rosszabb!”- érzés generál és ess neki a feladatnak, mint egy eszelős.

B. Vagy tudott valamit, amit te nem.

Ő is ugyanabból az anyagból van. Ő mit tudott – mit tanult meg korábban -, ami miatt sikerült neki?

Ha ő király lett, te is király lehetsz.

A link, ami az egyik legelismertebb módszer a halogatás elleni küzdelemben világszerte. Pofon egyszerű – csak kövesd az utasítást lépésről lépésre!

A naivitás a tanulási folyamat része. Ami azt illeti elengedhetetlen része, hiszen MINDEN tanulás ezzel kezdődik.

Senki sem születik bölcsnek.

Egy cseppet sem érdemes bánni a kezdeti bénézást – le kell szűrni a tanulságot és mosolyogni egy jó rajta.

Svájci fiatalok.
Az ő országukban a világon a legmagasabb egy egységnyi munkáért kapott fizetés értéke. Magyarul kevesebbet kell dolgozniuk ahhoz, hogy jól éljenek, amiből az is következik, hogy felszabadul egy csomó energia, amit jó dolgokra fordítanak. Például csinálnak egy hódeszkás filmet. Megint. Tavaly leesett az állam, de állítom, még azt is übereli az idei termés. Tavaly vadásztak és gyűjtögettek, ma már csak gyűjtögetnek és vadászat helyett durván büntetik a hócukorral borított alpesi lejtőket.

Ezeknek a srácoknak a legjobb cuccok állnak a rendelkezésükre. Nem kell amiatt aggódniuk, hogy beázik a négyéves csehszlovák sígatya, hogy ráfagy a pára a szimplalencsés síszemüvegre, hogy leér a lábujjél, mert olcsóba’ csak vékony deszka volt. Megtehetik, hogy ezt a műfajt igen magas szinten űzzék és egy olyan alkotást hozzanak létre, melyen nincs rajta a profittermelés nyomasztó igénye. Ingyen adják neked, támogatnak vele – pont, mint a tehetős milliárdosok, akik az alapítványukba öntik a töménytelen dollárt. Ezek a srácok a te patrónusaid.

Észre lehet venni, hogy erre (a szubnak már nem nevezhető) kultúrára jellemző jegyeket egy kicsit kifinomultabb módon viszik tovább. Nem marháskodnak(nagyon), nem piálnak be esténként (nagyon), hanem inkább a kreatív deszkázásba teszik a fölös energiájukat. Nem akarnak hivalkodni, nem pózolnak (nagyon), nem kell bizonyítaniuk, mint a jenki gettóreppereknek, akik bronxból „mothafukázták” magukat fel a luxusjachtjaikra.
Egyszerűen túlléptek az anyagi dolgokon, mert már elérték azt.

Ez látszólag ellentmond az előző előtti bejegyzéssel - vagy mégsem? Ott a motivációt egy külső hatás körülmény hatása adja, ez a mostani pedig egy belülről jövő késztetés. Dedication, elhivatottság.

Az okosság pedig az, hogy minden körülmény tartogat lehetőséget. A gazdag körülmények a játékot, a szegény körülmények a kihívást és a kitörni vágyás érzelmi energiáját adják.

Szóval akkor fogadd el ezt a szépséget az Elhivatott srácoktól: Gather and Ride
(ha nem akarod zsákbamacskába letölteni az egyórás filmet, akkor először kukkantsd meg az előzetest)

Tökéletes korai agyindítónak reggeli közben, a kroaszón-tejeskávéhoz, de elmegy egy átdolgozott nap utáni jól megérdemelt esztétikai agypakolásnak is.