Hozzáteszem, nem kis igazság van benne!

Keep It Simple Stupid jeligére

Millió féle könyv van. Vannak ponyvaregények, vannak komoly művek, viccesek, drámaiak, tudományosak, sprirituálisak. Vannak olyanok, melyek pont addig „működnek” amíg leteszed őket, vannak olyanok, melyek elgondolkodtatnak és hatásuk végigkíséri a napodat, hetedet, hónapodat, aztán van a könyvek egy nagyon-nagyon szűk csoportja, melyek világnézetet formálnak – gyökeresen. Igen, van néhány olyan tinta itatta papírköteg, mely képes a te nagyságos egódat átfaragni, akár egy egész életre.

Az életet nagyban meghatározó dolgok vannak rejtve az emberek előtt. Sok esetben csupán egy könyv borítója takarja őket.

A könyvek hatása majdnem teljesen szubjektív, de akad néhány olyan mű, ami meglehetősen nagy valószínűséggel fogja fenékbe rúgni az addig elfogadott naiv világképedet. Állítom ezt azért, mert nagyon sok emberrel tette már meg. (more…)

Malcolm „mikrofonséró” Gladwell megint beletalált. A Blink (Ösztönösen) és a Tipping Point (Fordulópont) után a kivételeseket fektette boncasztalra és szokásához híven megint talált és elénk tálalt néhány döbbenetes összefüggést.

Mitől lesz valakiből kiemelkedő ember? A vita eddig nagyjából két játékosról szólt: a tehetségről és a megtanult képességekről, ha úgy tetszik intelligenciákról.
Gladwell azonban belevett egy harmadik tényezőt is, ami se ide se oda nem skatulyázható be. Ez a faktor a körülmények befolyása. A könyv végére kiderül, hogy nem csak, hogy belevette ezt az új tényezőt, de úgy tűnik, hogy alapvetőbb a többi kettőnél a kiemelkedőség szempontjából.

Születhet egy sarkkörön élő eszkimó bármilyen géniusznak, lehet bármilyen szorgalmas, nem sok esélye van, hogy megváltsa a világot.

Malcolm álláspontja szerint az igazán kirívó siker sokkal jobban múlik a csillagok kedvező állásán, mint a tehetségen vagy a tanuláson és ezt számtalan remek példán keresztül vezeti le nekünk.

Tehát a körülmények… De vajon mennyire múlnak a körülmények a szerencsén? Mennyire vagyunk képesek saját magunkat olyan körülmények közé helyezni, ahol kibontakozhat a tehetségünk és a tanulásunk gyümölcse a lehető leggazdagabb termést hozza? Ezt akkor tudjuk megtenni, ha ismerjük a jó lehetőségeket, hisz az öreg mondás szerint általában nem tudjuk, mi hiányzott egészen addig, amig meg nem tapasztaljuk.

Az egyik út tehát az, hogy körbenézünk, megtapasztaljuk a lehetőségeket és megpróbáljuk a legjobb körülmények közé helyezni magunkat – de ennek nyilván ezernyi akadálya lehet (mondjuk ez az akadály gyakran csak a bizonytalanság parája).
A másik lehetőség pedig az, hogy a meglévő körülményekhez igazodunk. Olyan kaméleonosan. Úgy alakítani a stílusunkat, hogy a helyben adott jóságok köré idomuljon.

Egy másik érdekes kérdés, amit felvet a könyv, hogy lehetünk-e – mi átlagTiborok, átlagKlárák – egyáltalán hasonlóan sikeresek, mint a szerencse fiai, akiknek az élet jó duplaászokat osztott. Elméletileg igen! Méghozzá csellel: úgy, hogy megtaláljuk azokat a kiskapukat, azokat a rejtett lehetőségeket, amiket ők nem vettek észre – azokat az apróságokat, amik minket juttatnak versenyelőnyhöz, melyek többet nyomhatnak a latba, mint az ő szerencsés körülményeik. Hajlamos az ember azt hinni, hogy már mindent kitaláltak egy adott téren, pedig minden nap ezernyi bizonyíték kerül felszínre, hogy minden területen vannak parlagon heverő (talán inkább rejtőzködő) lehetőségek.

Számomra a könyv fő – és meglehetősen kijózanító… – tanulsága az volt, hogy ahhoz, hogy a legsikeresebb legyél, kevés a tanulás. Ahhoz tehetség és rengeteg szerencsés lehetőség kell. Nincs mese. Ahhoz viszont, hogy NAGYON jó legyél valamiben és a legjobbat hozd ki a tehetségedből és a körülményeidből, a tanulás fog hozzásegíteni.

Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a három faktor – körülmények, tehetség, tanulás – összege adja ki a sikeresség eredményét, a különbség az elemek “szorzójában” van, azaz például egy adott egységnyi tehetséget több egységnyi tanluással lehet egyensúlyozni és adott egységnyi szerencsés körülményt több tehetséggel és/vagy még több tanulással. Elméletben.

Az mindenesetre egészen biztos, hogy a csúcsteljesítményhez nagyon sok aktivitás kell (tanulás, edzés, gyakorlás), nem elég két passzív adottság. Gladwell konkrétan arra a következtetésre jutott a kiválóságok vizsgálatakor, hogy körülbelül 10 000 óra gyakorlás kell ahhoz, hogy az ideális körülmények és a tehetség meghozza a magasan kiemelkedő teljesítményt. Utána lehet számolni ez körülbelül hány év kemény munka…

A könyv egyelőre még csak inglisül kapható, de ha minden igaz, a HVG kiadó műhelyében már hegesztik a magyar változatot.
.

Baromi izgatott vagyok. A sztori onnan indult, hogy fel akartam támasztani a hullafehér, már-már kukacok rágta spanyol tudásomat, legalább olyan szintre, ahonnan lecsúsztam !6! éve. Számos okom van, de a legfontosabb mindközül az új lehetőségek megnyitása (lásd. korábbi post).

Szóval elhatároztam, hogy nekiesek. De nem ám a hagyományos módon, hanem az elmúlt évek tapasztalatait felhasználva OKOSAN felépítve egy ördögi tervet. A koncepció röviden a következő: egy hét alatt leporolni a korábbi tudásomat, majd két hetet rászánni az áhított “vég”célra: meg tudjam érteni a hétköznapi spanyol szöveget (újságok, beszéd, filmek) és tudjak társalogni a mindennapokban.

Nomármost. Mielőtt elővettem volna az ágyam alól az elarchivált anyagaimat, egy kis alapozást tartottam. Nem a spanyol nyelvből, hanem a nyelvtanulásról úgy ab ovo. Meg akartam érteni a mintázatát (pláne, hogy van még egy feltámasztandó, feltápolandó németem is, és még ki tudja mi vár rám). Utána olvastam, utánagondoltam, összeszedtem néhány remek anyagot az Internetsről és jelentem, kezd letisztulni a kép. A részletekről majd később, most azonban megemlítenék egy olyan könyvet, amit minden kezdő nyelvtanulónak a kezébe nyomnék. The Quick and Dirty Guide to Learning Languages Fast. Nagy tapsot neki!

A szerzőről röviden: a csóka zöldsapkás elitkatona és nem volt megelégedve a hadsereg – egyébként híresen hatékony – nyelvképzésével. Az elitalakulat gyakran csak néhány héttel az indulás előtt tudja meg, hova is kell mennie, ezért kellett neki egy még hatékonyabb módszer. Ennek a bevált „kungfunak” a lényegét írja le könyvében.

Amikor elkezdtem olvasni, egyből Ferris barátunk jól bevált hozzáállása és lifehack-je ugrott be, azaz Pareto 80/20-as elve. A fontossági sorrend fontossága.
Bizony egy nyelv esetén elegendő az összes tudásanyag 20%-a ahhoz, hogy a dolgok 80%-át megértsük.

Mr. Zöldsapkás módszere is azon alapul, hogy ezt a kritikus 20%-ot megjelöld és a lehető legkevesebb idő alatt megtanuld.

„Trim the fat”, azaz szedd le a fölösleget.

Fabrikáltam magamnak egy kis jegyzetet:

Előkészületek:

Hangolódj rá az adott kultúrára (ágyazz meg a tudásnak) – hallgass zenét, ismerd meg a művészetüket, kóstolj bele az ételeikbe, nézz filmeket stb.

Tanuld meg a nyelvtani szakkifejezéseket és azok kelentését – melléknév, főnév, ige, esetek, névelő, rokonértelem, igeragozás, kötőszó, határozószó, ellentét, szinonima, stb.
(Mivel egy [pláne több] nyelv tanulásakor szinte naponta találkozol velük, nem árt, ha tudod, hogy mit jelentenek. Röhej, de nekem sem volt magától értetődő anno… Nem árt átnézni a gimis magyar(!) nyelvtankönyvet.)

Használhatóság szempontjából a legfontosabbakra koncentrálj először – szófajok közül az alanyokra, az igékre és a főnevekre, nyelvtannál az alap igeidők kijelentő módjára (befejezett múlt, jelen, jövő)

Első alapozó hét (olyan tudást ad, amivel már nem tudnak eladni)

Egy nap így néz ki (1,5 óra naponta):

• Negyed óra összes addig tanult átnézése, a genya szavakra különös hangsúlyt fektetni
• Negyed óra öt új igetanulás
• Negyed óra 15 új főnév és egyéb szótanulás
• Negyed óra egy nyelvtani szabálytanulás
• Öt perc 5 új mondattanulás
• Negyed óra lefekvés előtti ismétlés
• Reggelente feleleveníteni az előző napon tanultakat

Napi bontás:

1. nap (ismerkedés)

• leugrani a boltba, venni egy szótárat, nyelvtankönyvet, szószedetet és áttanulmányozni ezek felépítését
• megszerezni az adott nyelv 500 leggyakrabban használt szavának listáját (gugli)

2. nap

• alapigék, alapfőnevek, vészhelyzetekben használt kifejezések
• átlagos társalgási kifejezések – köszönés stb.

3. nap

• leggyakoribb alanyok, kulcsigék, kulcsfőnevek

4. nap

• leggyakoribb kötőszók, melléknevek, módhatározók

5. nap

• fontos szavak szinonimái, ellentéte
• számok, idő, időjárás
• felszólító mód (ha bonyolult a szabály, csak egy pár fontos igéhez tanuld meg)

6. nap

• nyelvtan – múlt idő, jelen, jövő, esetek (tárgyas, birtokos stb), nemek, többesszámok, birtokos szerkezet,

(ha nem tudod a múlt idejű ragozást, tedd a jelen idejű mellé a segédigét és máris megértik)
(a be, do, go-nak tanuld meg a ragozásait – először a be-nek)
(ha ragozni kell, de nem tudod, használd a szó „-ing”-es formáját – mert az minden alanynál ugyanaz)

7. nap

• ismétlés

Néhány tipp éles bevetéskor:

• Csinálj magadnak puskákat azokban a témákban, amikre szükséged lehet és ez legyen nálad
• A szövegértésen tuningolhatsz kicsit, ha megkéred a beszédpartneredet, hogy lassan beszéljen.

Végül két nagyon idevágó okosság Ferrisstől:
Hogyan támaszd fel a gimis spanyoltudásod (fején találta a szöget)

Hogyan alapozz meg egy nyelvet 1 óra alatt.

Nyelvtanulás: a használhatóság a császár. Pont.

Az angol címnek két magyar jelentése is van, de mihelyst rákattint az ember erre a linkre, máris eloszlik minden kétely, hogy DR. JOHN J. MEDINA bácsi bizony az emberi agyat uraló törvényszerűségeket rántotta össze 12 pontban. Legalábbis próbálta. Bár a teljes könyvet még nem olvastam el, a többi “hogyan tanuljunk”-kiadványhoz hasonlóan ő sem törekedett igazán egy rendezett, koherens tartalomra. Érdekesek az egyes pontok, de, hogy mi közük van egymáshoz, azt az olvasó fantáziájára bízza János.

Hogy miért említettem meg mégis? Azért, mert a tálalás az példásra sikerült. Érdekes, interaktív és igényes honlapot rittyentettek a könyv köré. Gyakorlatilag egy olyan összefoglalót kapunk a könyvről, ami önmagában is egy remek kerek anyagot takar.

Ha van szabad negyed órát, és nem akarsz sokat olvasni, akkor fuss át a pontokon, megéri!

Az eke könyvajánló szekcióját egy olyan könyvvel kezdem, ami elsősorban azoknak a jómunkásembereknek szól, akik a jó öreg 5x 9-5-ös munkaritmusban termelik a pénzt, és élvezik/tengetik életüket. Vagy tán azoknak szól, akik szeretnek álmodozni, hiszen ami ebben a könyvben írva vagyon, az csak elméletnek szép? Ezt olvasás után el lehet dönteni.

A könyv címe The 4-hour workweek, és az elkövetője egy harminc körüli ficsúr, Tim Ferriss.
Mióta tavaly kijött a nyomdákból, a bestseller listák tetején tanyázik hamburgerföldön, de a magyar változatra még várni kell – ha lesz egyáltalán és itthon is megjelent!!

A csóka mondanivalója egyszerű, mint egy szeg (lásd. cím), arról akarja meggyőzni a mélyen tisztelt olvasót, hogy heti 4 órai melóval rommá keresheted magad. Ez a maszlag első hallásra biztos sokaknál kiveri a biztosítékot, de valójában nem azért érdekes ez a könyv, mert egy újabb keress-milliókat-percek-alatt “tuti” tippet ad (mondjuk ad), hanem egy olyan sajátos szemléletmódot a gazdagságról, ami nagyon elgondolkodtató. Jobban belegondolva ez a könyv nem is a pénzkeresésről szól, hanem arról, hogyan legyél bátor, ugyanis a módszeréhez egy hatalmas adag kurázsi szükségeltetik elsősorban. Egyszerű, amit ír, a logikád rábólint, de a gyakorlatban bizony tele lesz a pelus.

Nem akarom lelőni a poént, minden drága főművesnek ajánlom, hogy szerezze be az anyagot valahogyan, és merüljön bele, mert nem fogja megbánni. Remek stílusban ír a tag, olyannyira, hogy könnyen azon kaphatod magad, hogy elfogyott az utolsó oldal is a könyvből, pedig még csak most kezdted. Most, 3 órája

ízelítőnek érdemes beleolvasni Tim blogjába, ahol a hivatalos, “nemszerény” könyvajánló mellett jócskán akad egy pár ötletlöket a bejegyzések közt.

Dolgozz kevesebbet, csinálj többet – és élj többet.

Az eke legelső könyvajánlóját olvashatod néhány sorral lejjebb, de előtte leírom, hogy mit gondolok a szerzőről, aki nem más, mint Csernus Imre, a.k.a. Dr. Cse. Vannak akik gyűlölik, és vannak, akik rajongásig imádják – az biztos, hogy nem egy átlagos ember.

Én úgy gondolom, hogy az „utálótáborát” azok alkotják, akik nem látják az ordibálás, a „csúnyánnézés” és a trágár kitörések mögötti célt. Mert célja van. Ha a könyvet a bevezető nélkül olvasod el, akkor jogosan gondolhatod, hogy ez az ember csupán tuskó módon oszt, és a kultúremberségtől fényévek választják el. Csak a felszínt látod, ezt az arogánsnak tűnő stílust.

Én két okból tisztelem Imrét: az őszinteséget egy egészen radikális szinten gyakorolja, másrészt pedig nem fél a saját forradalmi módszerét alkalmazni a munkájában.
Egyenes ember.

A könyvről.

Címe: A nő. Én ugyan pont nem vagyok az, de Cse filozófiája miatt egyből ráraboltam, mikor kijött.

A stílusa sokkoló, dúskál a különböző pornográf kifejezésekben, de a könyv célja nem a gyönyörködtetés, hanem az elkurvult lelkek átvitt értelembeni pofánvágása. Nekem úgy tűnt, hogy abban a formában került a nyomdákba a szöveg, ahogy Cse-ből először kizuhant – semmi átszerkesztés, miegymás. Talán így is éri el a legjobb hatást, talán ha túlságosan átjavította volna a nyers szöveget, akkor a lendület megtörik. Olyan érzése van az embernek olvasáskor, mintha élőszót hallana a maga őszinteségével (és néha értethetetlenségével).
A könyv egy mondatban összesürítve arról szól, hogy mitől lesz az ember (a nő) hiteles. Slussz.

A könyvet tehát – mily meglepő – inkább a szélesebb medencecsontú nemnek ajánlom melegen, de bármelyik önbecsapó ember könnyen megtérhet tőle, ha képes elvonatkoztatni a könyv fő alanyától. Igen fontos dolgot lehet ebből a könyvből tanulni.

Egyébiránt, ha valaki Dr. Cse filozófiájának hátterére kíváncsi, az olvassa el a Bevállalom c. tükörborítós önéletrajz-féleséget. Minimum elgondolkodtató lesz…

Közben a fejemben egy olyan gondolat fogant meg, hogy ha én lennék a világ teljhatalmú ura,akkor kifejlesztenék egy miniatűr zsebcsernust, és mindenkit köteleznék a használatára. Amikor az érzékelője önbecsapást detektál, előpattanna és egy emberes pofon után addig ordibálna, mint a fábaszorult féreg, amíg be nem ismered, hogy HAZUDTÁL magadnak.

(blogja a fej mögött)