Korábban már írtam arról a csodálatos állapotról, amikor egy olyan ihletett érzés kerít hatalmába a monoton aerob mozgás (aka „laza pöri”) közben, amiben valahogy jobban forognak a fogaskerekek a koponyában. Nos, egy kicsit utánamentem a dolognak és egész érdekes dolgokra találtam.

Kiemelném, hogy a most következő jelenség a lusta, nem túl kitartó emberek számára elérhetetlen gyümölcs, hiszen minimum 1 óra küzdelem után bújik csak elő.

Magam is átéltem már – leginkább a hegyek közt bringázva – azt az érzést, amit a futószakik csak úgy hívnak, hogy runners high, azaz a futók eufóriája. Ez a terepfutó úriember egy olyan szupcsimupcsi cikket írt erről, amiben a részletekre is kitér. Ő ezt az állapotot ahhoz hasonlítja, mintha bedobott volna volna két Redbull-vodkát, három ibuprofent és egy nyerő lottószelvénnyel a zsebében futna. A test beáll egy nagyon természetes és egyenletes ritmusra, és úgy érzi az ember, hogy minden egy ritmusra mozdul.
Az okosok szerint ezt az állapotot elsősorban az endorfin nevű természetes kábszer termelődése okozza elsősorban, ami a testet érő traumák esetén  szokott aktiválódni (1 óra futás ugye elég nagy trauma a legtöbb embernek…). Ezen kívül azonban egy anandamid nevű kemikália is működésbe lép, aminek az agyra gyakorolt hatása megegyezik a marijuanájéval – nyilván egy kicsit szelídebb változatban.
Van azonban egy apró bibi. A mariskához hasonlóan az anaizé is korlátozza egy időre a rövidtávu memóriát, így az a rengeteg jó ötlet, ami a „beállás” közben ér, rendkívül illékony. Valamit valamiért srácok…

Szóval ez az elmélet, de ezek csak szavak, át kell élni, úgyhogy irány a cipősszekrény, dorkókat fel és lehet csapatni!

(A következő bejegyzés is „futós” lesz, azonban az már erősen fog kötődni a tanuláshoz. Keep tuned!)

Follow your guts, azaz kövesd a megérzésed. (tükörfordításban: kövesd a bélhúrodat)

Ez nem csak egyes esetekre vonatkozik, hanem az élet bármelyik mozzanatára. Bár számtalanszor bebizonyosodott, hogy érdemes követni, a biztonságérzet leszabályoz.

Ha este fél 10-kor már lőnék a pizsit, de te úgy ÉRZED, hogy el kell menned futni egyet az év leghidegebb estéjén, akkor kerekedj fel. Ha már szinte jéggé fagyott a férfiasságod, mert nem húztál a tapinaci fölé egy lobogós susit, de valami azt súgja, hogy el kell futnod a lánchídig, ha a sziget feljárójánál egy belső hang azt mondja, hogy jobbra indulj el (mert mint kiderül néhány pillanat múlva, a másik oldalon egy hármas karambol történik, méghozzá úgy, hogy az egyik autó fara felfut a járdára), ha úgy érzed amikor visszajöttél, hogy éjjel 11-kor debrecenit kell enned egy nagy szelet fehérkenyérrel és egy félökölnyi mustárral, akkor egyél, ha éjfélkor forró fürdőt kell venned, akkor vegyél, ha közben be kell falnod egy csomag babapiskótát, akkor falj, ha a fogmosás közben a gőzben úgy érzed, hogy ki kell nyitnod az ajtót úgy, hogy te ott siklálod a fogad egy szál micsodában, és bárki kijöhet egy éjféli nassolásra, akkor nyisd ki az ajtót.
Kockáztass! Jobban mondva hallgass a megérzéseidre…

Bizonyított, hogy a félelmeink 90%-a alaptalan (a szervezetet túl van biztosítva – túlélés helo). Megéri. Megéri, mert ezen a konkrét láncreaktív estén olyan hihetetlen gondolatok jöttek és olyan szerencsés dolgok történtek, amiket csak úgy lehet hívni, hogy csoda.
A csoda többek közt azért jön , mert a bátorság magabiztosságot ad neked.

Mit suttog most a belső hang?

He was joking on the starting blocks.
He reacted last to the gun.
He ran against the wind.
He didn’t tie his shoes.
He jogged over the finish line.
He broke the world record.
Then he danced.
And reminded us that
Being the best should be fun.

…egy reklámduma. cool.

+egy kis adalék, ami hozzátartozik az igazsághoz:

- nem mókából, hanem bénaságból startolt utoljára
- 0,0 km/h-ás szél “fújt” amikor megfutotta a wr-t
- meg volt húzva a cipőfűzője, csak lifegősre hagyta, hogy bulváros legyen (p.ma promo)
- a célvonalon átkocogás enyhe túlzás – mondjuk úgy, hogy nem a levegőt boxolva futott be, hanem széttárta a karját előtte

“A tudomány által nagyok lesznek az egyszerű népek, tudomány nélkül az egyszerű emberek közé süllyednek a nagyok gyermekei.” – Konfúciusz

Mit mondhatnék… Lehet még hinni Magyarországban.

A világban rend van.

Ferriss barátunkat a ma debütáló műsoráról kérdezték egy interjúban itt és mondott valami nagyon érdekes dolgot az összpontosított tanulási állapotról, amit most szó szerint idézek inglisül:

“(Intensive learning) forces you to be aware in the present tense. In other words, it’s impossible to do what we most often do: travel in body while our mind remains preoccupied with something back home. Training for an all-or-nothing test is beautifully simple: No e-mail, no internet cafes, no traveling around the world just to IM with friends back home — 100% training with natives 24/7 or you get hurt. I like that. It’s a return to basics. A week of full-time training is like a two-month vacation; you come back refreshed and will a better radar for minutiae. As in Fight Club: the volume on everything else gets turned down. This is true whether it’s a physical task like rock climbing or a mental task like learning to calculate like a human computer. The singular focus allows you to connect with people and culture without distraction.” – Timothy Ferriss

Ha nem lenne ismerős, ez az állapot a Flow. A szent grál.

Svájci fiatalok.
Az ő országukban a világon a legmagasabb egy egységnyi munkáért kapott fizetés értéke. Magyarul kevesebbet kell dolgozniuk ahhoz, hogy jól éljenek, amiből az is következik, hogy felszabadul egy csomó energia, amit jó dolgokra fordítanak. Például csinálnak egy hódeszkás filmet. Megint. Tavaly leesett az állam, de állítom, még azt is übereli az idei termés. Tavaly vadásztak és gyűjtögettek, ma már csak gyűjtögetnek és vadászat helyett durván büntetik a hócukorral borított alpesi lejtőket.

Ezeknek a srácoknak a legjobb cuccok állnak a rendelkezésükre. Nem kell amiatt aggódniuk, hogy beázik a négyéves csehszlovák sígatya, hogy ráfagy a pára a szimplalencsés síszemüvegre, hogy leér a lábujjél, mert olcsóba’ csak vékony deszka volt. Megtehetik, hogy ezt a műfajt igen magas szinten űzzék és egy olyan alkotást hozzanak létre, melyen nincs rajta a profittermelés nyomasztó igénye. Ingyen adják neked, támogatnak vele – pont, mint a tehetős milliárdosok, akik az alapítványukba öntik a töménytelen dollárt. Ezek a srácok a te patrónusaid.

Észre lehet venni, hogy erre (a szubnak már nem nevezhető) kultúrára jellemző jegyeket egy kicsit kifinomultabb módon viszik tovább. Nem marháskodnak(nagyon), nem piálnak be esténként (nagyon), hanem inkább a kreatív deszkázásba teszik a fölös energiájukat. Nem akarnak hivalkodni, nem pózolnak (nagyon), nem kell bizonyítaniuk, mint a jenki gettóreppereknek, akik bronxból „mothafukázták” magukat fel a luxusjachtjaikra.
Egyszerűen túlléptek az anyagi dolgokon, mert már elérték azt.

Ez látszólag ellentmond az előző előtti bejegyzéssel - vagy mégsem? Ott a motivációt egy külső hatás körülmény hatása adja, ez a mostani pedig egy belülről jövő késztetés. Dedication, elhivatottság.

Az okosság pedig az, hogy minden körülmény tartogat lehetőséget. A gazdag körülmények a játékot, a szegény körülmények a kihívást és a kitörni vágyás érzelmi energiáját adják.

Szóval akkor fogadd el ezt a szépséget az Elhivatott srácoktól: Gather and Ride
(ha nem akarod zsákbamacskába letölteni az egyórás filmet, akkor először kukkantsd meg az előzetest)

Tökéletes korai agyindítónak reggeli közben, a kroaszón-tejeskávéhoz, de elmegy egy átdolgozott nap utáni jól megérdemelt esztétikai agypakolásnak is.

Trizoko félperces gyorstalpalója megmondja a tutit. Sarkít, de kit érdekel.

Böjtölök. Mára ennyi, csókolom.