Bevezetőnek egyetlen mondat: „Úgy lettünk megtervezve, hogy végigjátsszuk az egész életünket. ”

És akkor most pattogtassunk egy kis kukoricát, csukjuk be az ajtónkat, vegyük fel a TED-videó-néző pozitúrát, és tekintsük meg a következő 26 perces kis szösszenetet Stuart Brown játékkutató(!) előadásában:

Először is elnézést a túl sok “külföldi” szót tartalmazó címért, de nem találtam igazán jó magyar kifejezést se a freestyle-ra (tükörfordításban: szabad stílus), se az edupunkra (tf: pánk tanulás – haha), se a new school-ra (tf: új iskola).

Röviden összefoglalva: az Edupunk egy új tanulási szemléletmód, ami a tanulást (végre) kiszabadítja az iskola intézményéből, így az ember azt tanulja, amiért lelkesedik, akkor, amikor akarja és bármilyen eszközzel, ami a rendelkezésére áll. A jelszó: csináld magad! Egy belső indíttatású, tanulóra szabott megközelítésről van tehát szó – és mint ilyen, az eke rajongását is egyből kivívta magának.

Bakó Zsolti hívta rá fel a figyelmemet a nemrég, és pöröly módjára egyből ráraboltam a témára, hisz tulajdonképpen az eddigi “vallásomnak” adott valaki nevet. Kicsit furcsálltam, hogy csak most találkoztam ezzel a mémmel, de gyorsan kiderült, hogy elég friss dologról van szó…

A kifejezést először Jim Groom blogger használta ebben a bejegyzésében 2008 májusában és azóta futótűzként terjed az Internetsen.

Az edupunk rühelli, ha meg akarják neki mondani, hogy mit kell megtanulnia és azt is, ha tucatemberként kezelik. Nem az elavult tananyagokat akarja használni, hanem a legújabb, cutting edge módszereket és forrásokat.  Az edupunk saját maga állítja össze a neki legmegfelelőbb tudáskoktélt.

Éljen és viruljon az edupunk!

A kezdeteknél, amikor kibújsz, abból a jó meleg, biztonságos kuckóból, egyszer csak egy olyan világba pottyansz, amiről halvány fogalmad sincs. Aztán szépen felnevelnek és amikor elérsz odáig, hogy „oké, akkor kezdjük az önálló életet”, elkezd pörögni az agyad, hogy akkor ez az egész dolog most akkor hogy is van. De amit látsz, az egy hatalmas rendetlenség.

Miért nincs rend? Mert hiányoznak az alapok. Nem ismerjük őket, és ami a legdurvább – nem is keressük! Valahogy nem egyértelmű, hogy azt kéne keresni. Őszintén szólva magam sem értem mi ennek az oka, sőt azt sem tudom, hogy én minek a hatására kezdtem visszagombolyítani a dolgok fonalát, csak azt, hogy megtaláltam, hol érnek össze a szálak és ezennel a fonal végét most átpasszolnám neked is. ~

Ahhoz, hogy rend legyen, tudnod kell, hogy mire és mivel építesz, azaz mi az ALAP, mi az, amiből az összes többi dolog ered.
A mai ember tojik az alapokra: egyből a 10. emeleten kezdi az építkezést, majd jön a 13. aztán a 11, esetleg a 28. Mintegy véletlenszerűen. Aztán csodálkozik, hogy időről-időre összeomlik az alkotása. Ilyenkor leül a romok mellé és elgondolkodik – aztán megint elkezdi egy random emeleten. Bábel tornya, heló!

Ez így nem oké. Paradigmát kell váltani. Vissza kéne térni a forráshoz és annak bölcsességével felvértezve elkezdeni a munkát, azzal kezdve, hogy megtanulunk építkezni…

Mi ez a bizonyos első építőkocka? A kérdés költői, hisz ha ezt a blogot olvasod, akkor pontosan tudod, hogy mire utaltam egész idáig. Nah, hát persze, hogy a tanulás az az átkozott szentséges első építőkocka – jobban mondva az építőkocka építő (kocka ). A tanulással építed fel a dolgokat. Minden dolgot!

Mihez segít hozzá ez az alap? Megtanít gondolkodni, azaz segítségével bármit (meg)tudhatsz. Segít megérteni a dolgokat és adott esetben továbbfejleszteni őket! Segít a szűkös időd jobb kihasználásához, segít felfedni, hogy ki vagy és segít ezt a célodat elérni. Segítségével tudod olyanná építeni magadat és a világot, amilyenné szeretnéd. A tanulással tudsz új dolgokat létrehozni, alkotni. A tanulás az ecseted, ami nélkül nem tudsz egy vonást sem húzni a fehér vásznon. Csak ezzel tudsz olyan jövőt festeni magadnak, amilyet akarsz.
Ezt kéne megérteni.

De vissza az építős hasonlathoz: ezzel tudod megismerni és felhúzni a következő fundamentális szintet, a második emeletet. Okosan, nem ám olyan mekkmesteresen.
Hogy mi ez a következő sor szerintem? Erről majd egy következő bejegyzésben rántom le a leplet. Valójában ez már nem olyan tökéletesen egyértelmű, mint az első szint. Mondhatjuk, a második szinten még javában dolgoznak a román vendégmunkások…

Az mágikus mantra tehát: vissza az alapokhoz – értsük már meg, hogy mi működteti a dolgokat!

A nehézség relatív. Az ember általában úgy határozza meg a lehetetlent, hogy „az, amit még senki nem tudott megcsinálni.”

Egy remek trükk, hogy túllépj a kifogásokon. Kérdezd meg magadtól: Más véghezvitte-e már azt, amit te “lehetetlennek” tartasz?
A válasz az lesz, hogy persze. És vajon ő mitől volt különb, mint te?

Két lehetőség van:

A. vagy csak vállalósabb volt, mint te (azaz a képessége nem volt sokkal jobb a tiednél) – ebben az esetben, meríts erőt az ő sikerétől és röhögd ki a félelmeidet. Használd fel azt a dühöt, amit a „de hát én sem vagyok semmivel rosszabb!”- érzés generál és ess neki a feladatnak, mint egy eszelős.

B. Vagy tudott valamit, amit te nem.

Ő is ugyanabból az anyagból van. Ő mit tudott – mit tanult meg korábban -, ami miatt sikerült neki?

Ha ő király lett, te is király lehetsz.

Ferriss barátunkat a ma debütáló műsoráról kérdezték egy interjúban itt és mondott valami nagyon érdekes dolgot az összpontosított tanulási állapotról, amit most szó szerint idézek inglisül:

“(Intensive learning) forces you to be aware in the present tense. In other words, it’s impossible to do what we most often do: travel in body while our mind remains preoccupied with something back home. Training for an all-or-nothing test is beautifully simple: No e-mail, no internet cafes, no traveling around the world just to IM with friends back home — 100% training with natives 24/7 or you get hurt. I like that. It’s a return to basics. A week of full-time training is like a two-month vacation; you come back refreshed and will a better radar for minutiae. As in Fight Club: the volume on everything else gets turned down. This is true whether it’s a physical task like rock climbing or a mental task like learning to calculate like a human computer. The singular focus allows you to connect with people and culture without distraction.” – Timothy Ferriss

Ha nem lenne ismerős, ez az állapot a Flow. A szent grál.

Csupán két kérdés, de rágd meg őket jól :

Mi lett volna, ha 10 éve megtanítottak volna tanulni? Sőt, ha megszerettették volna veled a tanulást? (ne csak a rengeteg felszabadult időre gondolj)

-hatásszünet-

Mi lenne 10 év múlva, ha MOST megtanulnál tanulni?

Tanulsz ebből a két kérdésből?

“Bennem a megtörtént és ami megtörténhetett volna – együtt adják a jelenvalót.” – Makovecz Imre

Félelmetes, abszurd és egyben csodálatos arról gondolkodni, hogy hogyan gondolkodsz. Mintha a számítógép megfejtené a saját működését.

Az eke első közvéleménykutatása: Ki honnan merít inspirációt? Tudsz olyan módszert, amit tudatosan elő tudsz idézni és remek gondolatokat gerjeszt? Művészfilm, zuhany, eső utáni séta, alvás előtti agyvihar, kutyasétáltatás, kocogás, reggeli közben, Boris Vian olvasása közben? Nálad mitől?

Jöhet a hozzászólás-áradat!

Frissítés: most, hogy mindenki beírta a sajátját, adódik a kérdés: miért ne csinálnád most azonnal? – Az eke első házifeladatát olvashattad.

• mert túl nagy lesz az arcom, hisz azt fogom hinni, hogy hibátlan amit írtam (pedig nyilván nem az)
• mert senkit sem zavar, ha kisesszét írsz a megjegyzésbe (sőt…)
• mert az első komment áttör egy láthatatlan gátat, és vonzani fogja a többit
• mert kíváncsi vagyok a véleményedre!
• mert az írás gondolkodásra késztet
• mert elhiszem, hogy rajtam kívül más is olvassa az ekét
• mert a hozzászólás könnyen ihletet adhat a következő bejegyzéshez (és akkor neked is lesz mit olvasni kávészünetben)
• mert lehet, hogy JOBBAN tudod, mint én
• mert nemsokár a születésnapom lesz
• mert ez a 10. érv