“A hatékonyság, azaz a dolgok helyes elvégzése, tökéletesen lényegtelen egészen addig, amíg nem a helyes dolgot csinálod.”

- Peter Drucker, menedzsment keresztapa

Mennyi értéke lenne számodra, ha azt mondanám, hogy adok neked ma 5 óra plusz szabadidőt? És ha a holnapodat szabaddá tenném? Fizetnél érte? Jobban kihasználnád azt az extra napot, azt az „ajándékot”, amit kaptál?

Az időt sok mindenre fel lehet használni: több pénzt lehet benne csinálni, tanulni lehet benne, felfedezni egy új dolgot vagy együtt lehet tölteni egy rajongott emberrel és még sorolhatnám. Sőt, minden egyes szabad pillanat egy olyan kis kapu, amin keresztül megtalálhat egy véletlen, egy csoda, amire nem számítasz és máskor nem történhetne meg. Az idő arra is jó, hogy megállj és élvezd a jelent, a múltad gyümölcsét. Azt, hogy élsz, amiért tulajdonképpen minden nap dolgozol, amiért táplálkozol, amiért sejtjeid működnek.

A megélt idő lehetőség – se több, se kevesebb. Szeretnél több lehetőséget?

Minden nap egy ajándék lehet, ha úgy állsz hozzá, ha nem veszed készpénznek, hogy holnap biztosan fel fogsz kelni. A mindennapi rutinfolyamban ezt mindannyian elfelejtjük, de szerencsére bármikor leönthetjük magunkat egy vödör jeges vízzel az észhez téréshez.

Nemrég a következő rövid kétsorost hangzott el köztem és egy barátom közt:

Én: – Mennyibe kerül manapság a munkád egy órája?

Haversrác: – 2 csilliárd dállör per áör

Te mit válaszolnál erre?

Azt mondják, hogy annál értékesebb valami, minél kevesebb van belőle. Nos, első ránézésre a percekből, másodpercekből iszonyat sok van, de a valóság nem is állhatna ettől távolabb.

Az idő egy pillanatából csak egyetlen egy van, azaz a lehető legszűkösebb forrás. Takk, kattant egyet az óra mutatója, és a kattanás pillanata már nincs többé. Soha nem lesz már olyan, mint abban a pillanatban volt, soha máskor nem lesz olyan a dolgok együttállása, mint akkor. Mindjárt kattan még egyet, de az már nem az a pillanat, csak kattanás hangja hasonlít.

Takk. Megint elment egy.

A következő pillanat már nem ugyanolyan, mint a mostani, de abból is csak egyetlen lesz – és ami az értékét még jobban megemeli az az a tény, hogy az adott pillanaton kívül abban az időpontban nincs más választásod (legalábbis ebben a dimenzióban, hehe). Egy pillanatban csak egyvalamit csinálhatsz.

“Te döntesz, mit csinálsz az idővel, ami neked adatott.”

Van az a kifejezés, hogy időspórolás, ami valójában egy hülyeség, mert az időt nem lehet megspórolni, mert az megy, akármit csinálsz. Az időspórolás alatt valójában azt értjük, hogy azt az időt, amit valami olyasmivel töltjük, amit nem szeretünk igazán, a lehető legkisebbre csökkentjük, hogy a helyét olyan jósággal töltsük meg, amiért rajongunk.

A mérleg serpenyőit a hatékonysággal tudod manipulálni. Lesarkítva ez úgy néz ki, hogy segítségével a rossz időtöltés mértékét csökkentheted és az így felszabadult időt a jó dolgokkal töltheted meg. A hatékonyság másodperceket, perceket, órákat ad neked, hogy azt csinálhasd, amit lélekből szeretnél. Ettől isten a hatékonyság.

————-

Ez volt az eke időnyerő sorozatának nyitóbejegyzése.

Egyelőre egy (két) kis ízelítő, aztán nemsokára jönnek a sokkal súlyosabb dolgok – kisebb-nagyobb furfangok, melyek segítségével percekkel, órákkal, napokkal, hetekkel többet foglalkozhatsz a számodra fontos dolgokkal!

1 perc = 99999999… €

Egy remek trükk, hogy túllépj a kifogásokon. Kérdezd meg magadtól: Más véghezvitte-e már azt, amit te “lehetetlennek” tartasz?
A válasz az lesz, hogy persze. És vajon ő mitől volt különb, mint te?

Két lehetőség van:

A. vagy csak vállalósabb volt, mint te (azaz a képessége nem volt sokkal jobb a tiednél) – ebben az esetben, meríts erőt az ő sikerétől és röhögd ki a félelmeidet. Használd fel azt a dühöt, amit a „de hát én sem vagyok semmivel rosszabb!”- érzés generál és ess neki a feladatnak, mint egy eszelős.

B. Vagy tudott valamit, amit te nem.

Ő is ugyanabból az anyagból van. Ő mit tudott – mit tanult meg korábban -, ami miatt sikerült neki?

Ha ő király lett, te is király lehetsz.