Egy ideje nem hagy nyugodni az a gondolat, hogy mekkora pazarlás az a hatalmas mozgási energia, amit a modern ember gyúrásba, fitneszelésbe rak – amit a súlyoknak, futószalagnak, názateknólógiás haskockásítóknak és a többi cuccnak átad. Miért nem használja fel a civilizált ember ezt “zöld” energiát?
Dinamókat lehetne hajtani vele, de a legtisztább eset ugye az, ha közvetlenül egy olyan helyzetben fejtjük ki az erőt, ahol pont arra a mozgásra van szükség. A konditermet felváltanák az építkezések, szántóföldek vagy, hogy aktuális legyek, az ember pecója előtti behavazott járda.

De ez a klipp nem csak ezt a tanulságot rejti, hanem arra ösztönöz, hogy ha valamit meg kell csinálnunk (pláne, hogy tudjuk, hogy életünk során bőven lesz még rá példa), akkor miért ne tanuljuk meg a lehető legjobban csinálni?

Na, most irány lapátolni, nehogy egy cvekkeres öregnéne bepöröljön, mert fenékre esett a portád előtt!

A mindennapok művészete sorozatunk következő epizódjában pedig lefőzzük a tökéletes mokka kávét (és azt is megtudhatod, hogy jön ehhez az egészhez a buddhista imamalom intézménye).

Vajon az ér többet ha x tankönyvből bemagoltatják a válalkozás elméletét, vagy ha adnak 10 fontot a gyerekeknek és megadják a játékszabályokat? Egy igazán zseniális kísérlet eredményéről olvashatsz itt.

Egy cél + inspiráció + szabadság + határidő  = Kaboooommmm (tanulás szteroidokon)

(vajon a bejegyzés illusztrációjául szolgáló kidekorált 5 dolláros bankjegyet mennyiért tudná eladni az alkotója? …)

Amit a szamurájkardos példázattal és a mintázatos bejegyzéssel próbáltam elregélni, azt talán jobban beveszi a gyomrod egy másik megfogalmazásban, amit nem más követett el, mint a legendás funk-ghettó-üzletti-észosztó blog, a Trizoko. Náluk lazább arc nem létezik e Föld kerekén.

A lényeg ugye az, hogy ha egy megtanult terület mintázatait, összefüggéseit átlátod és tudatosítod, akkor azt számos más területen fel tudod használni. Egy kívülállónak egy kicsit furának tűnhet, de a síelésnél és hódeszkánál megtanult képességeimet (terhelés, „pumpálás”, !carving technika!), remekül tudom használni hegyibicózásnál is, és vica versa. De talán egyértelműbb példa a snowboard és a wakeboard tudáskompatibilítása. (bocsánat az idegenszó túltengésért)

Ha tehát hasonló dinamikájú területet akarsz megtanulni, amihez hasonlót már ismersz, gondold át, hogy mit lehet átvinni az ismerős területről.

Részemről ennyi, és akkor át is adnám a szót: Lifelong-Learning-Knowledge Juice for life

A próba szerencse a tanulás legprimitívebb formája. Félre ne értessék, semmi bajom vele, egy tényt tettem közzé. A dolog ugye úgy működik, hogy Jenőke (aka. a tanuló) megkóstolja a fiolában lévő kis pirulát, és vagy nagyon rossz lesz neki – orvosság esetén – vagy örülni fog, mert az a doboz, amiről semmit sem tudott emendemsz csokigolyókat rejt, ami csak a szádban olvad, nem a kezedben. Ugyan nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de hozzátenném, hogy a kezedben is simán olvad. Jenőkénk ebben az esetben tehát FOGALOM nélkül, mondhatnók próba-szerencse alapján döntött. Ezt a primitív tanulási módot úgy szokták elegánsan mondani, hogy „tapasztalat alapján tanul” valaki.

Természetesen a próba-szerencse típusú tanulással is hihetetlen sikereket lehet elérni, de temérdek idő kell hozzá, amíg rájövünk mi működik és mi nem.
Régen mindenki így tanult, hiszen fogalmuk sem volt a dolgok működéséről.

Vegyünk egy jó kis példát: a japán kardkészítő mestereket. Művészi tökéjre fejlesztették a kardkovácsolást, de ehhez kellett x ezer év. Úgy jöhetett létre hosszú idő után a „tökéletes” kard, hogy mindig megváltoztattak valamit a folyamatban. Egy egész nüansznyi dolgot, mint pl. hogy milyen tüzifa az ideális a kemence tüzéhez. Sokszor a vak véletlen kellett ahhoz, hogy továbblépjenek. A japán kard készítés hihetetlenül bonyolult folyamat, nem véletlenül kell egy egész emberöltő az elsajátításához, hisz minden lépést be kell magolni. Mivel akkoriban nem állt az emberek rendelkezésére a mai fejlett metallurgiai, kémiai, thermodinamikai ismeretek, ezért ez volt az egyetlen módja a csúcsminőségű kard készítésének. És ez rendjén is volt akkor.

Újabb hátulütője a dolognak, hogy nagyon törékeny ez az ismeret. A kardkészítés folyamatát csak néhány beavatott ismerhette, és ha ők nem adták tovább, akkor kezdődhetett a több ezer éves folyamat újra. Ez történt például a damaszkuszi pengekészítő mesterekkel, de ma a japán kardkészítés művészete is pengeélen táncol, mert csupán egy maroknyi ember részese ennek a tudásnak. Igen, például Hattori Hanzo a Kill Billből (aki a valóságban nem is kardkészítő, hanem ninja volt).

Van a próba-szerencsének alternatívája? Van. A folyamatok megértése. Ha tudod mi miért működik úgy, ahogy működik, akkor nem kell annyi hibát elkövetned, amennyit a próba-szerencsézéssel elkövetsz, ez pedig azt jelenti, hogy nyertél egy csomó időt (helyette golfozhatsz) és engergiát (amiből golfozhatsz).

De ez még nem minden. Ha megérted a dolgok működését, akkor azokat a törvényeket nem csak egy adott helyzetben, hanem AZ ÖSSZES olyan helyzetben fel tudod majd használni, ahol ezek a törvények érvényesek. Ha megérted havon csúszás folyamatát, akkor azt nem csak síelésnél, de korcsolyázásnál, sőt magas szinten még bringázásnál is fel tudod használni.

A tudásodat kiterjesztheted. Helo kreativitás.

Példa.

Tudod miért verte rommá Lance Armstrong a Lö Tour de France mezőnyét már nem is tudom hányszor? Mert megértette, hogy mitől lehet ő a legjobb kerékpáros e Föld kerekén. Rájött, hogy minden egyes apró részlet számít, és ezeknek a részleteknek a működését is pontosan megismerte. Táplálkozás, légellenállás, versenytatktika, a kerékpározáshoz szükséges izomzat felépítése stb. A többi bringás nagyjából vakon követte a „kardkészítés”(nyilván hasonlat) bevált módját, és nem sok lövésük volt arról, hogy valójában mi miért történik a szervezetükben. Ők csak tekertek.
Nem mondom, hogy Lance technikai tudásával bárki nyerhetett volna, mert tehetség is kellett hozzá, de Jan Urlich nem volt kevésbé tehetséges, mint L.A.

Sok karaktert elnyomtam a jobb érthetőség kedvéért, de hohó, az egészet szög-egyszerűen ki lehet fejezni a számok nyelvén: próba szerencse esetén 50% esélyed van a jóra, ha megérted a folyamatot, akkor közel 100% (és a kiterjesztési faktorról nem is beszéltem). AKKOR MEG MIRŐL BESZÉLÜNK?

Mára már a tudománynak sikerült a folyamatok nagy részét feltérképeznie, és ez a tudás mindenki számára elérhető. Mégis, mind a mai napig a régi, elavult próba-szerencse tanulási formát használja szinte mindenki. Azt hiszem ez óriási luxus. Ez természetesen arra képességre is igaz, amit életed során a legtöbbet fogsz használni, ez pedig a tanulás. Értsd meg végre.

Értsd meg a folyamatot.

Tudjátok mi a leghasznosabb képesség, amit az iskolában tanítanak? Az idegen nyelv, jelesül az angol. Miért? Mert maga is egy speciális tanulást segítő képesség – de nem csak az. Mi mindent ad egy nyelv ismerete? Nagyon sokan tanulnak és tudnak is nyelveket, de jórészüknek lövése sincs arról, mekkora lehetőség van a kezükben. Ideje kinyitni a kincsesládát.

Legértékesebb szerintem az a tudás, amit az adott kultúra a saját nyelvén örökít meg. Az angol nyelv ismeretével a mai világban olyan tudásanyaghoz férhetsz hozzá, melyhez képest a magyar nyelvű tudásanyag egy apró porszem. Ez nem a magyar kultúra lekicsinylése, hanem az a tény, hogy ma a tudomány nemzetközi nyelve az angol, így ismeretével számos kultúra tudáskészletébe is betekintést nyerhetsz.

Aztán ott van az Internet: megjegyzés nem szükséges.

De egy nyelv ismerete nem csak a tudás elérését teszi lehetővé, hanem belépőkártyát ad az adott kultúrába, és ezáltal egy teljesen más nézőponttal lehetsz gazdagabb. Bővül a spektrumod, így már nem csak a saját kultúrád szűrőjén keresztül, hanem egy teljesen más szemüveggel tanulmányozhatod a világ dolgait.

Ezen kívül az adott nyelv anyaországával bővül azoknak a helyeknek a száma, melyeken könnyedén új életet kezdhetsz, ha a helyzet úgy hozza.
A nyelv segítségével megkapod azokat a VIP előnyöket, melyek el vannak zárva a „kívülállóktól” – mint a kúmpjúteres játékban a titkos pályák. Alkudozni a helyi piacon, megtalálni a legszebb, legjobb helyeket a helyiek segítségével, barátságot/szerelmet kötni egy benszülöttel – erre mind lehetőséged van, arról nem is beszélve, hogy ha rázós helyzetbe kerülsz az adott országban, akkor könnyen életmenővé válhat a nyelv ismerete.

Elcsépelt közhely, hogy az adott ország művészete csak a nyelv, nézőpont segítségével érthető meg és élvezhető teljes egészében – naja, a művészet már csak ilyen: sokszor nüanszok döntik el, hogy valami csapnivaló giccs vagy egy cizellált mesterremek.

Természetesen a sort még folytathatnám karrierista előnyökkel: nagyobb esély az állásinterjúkon, elismerés az emberektől, üzletkötési előnyök, stb., de még mindig van itt egy nagyon fontos dolog. Egy nyelv – főleg az első idegen nyelved – elsajátításakor tied lesz egy olyan tanulási képesség, melynek segítségével a következő nyelv megtanulása sokkal-sokkal könnyebb lesz.

Mit kell mindezekért feláldozni? Néhány hónapot az életedből. Persze, ha okosan csinálod, akkor az átlagos nyelvtanulási idő töredéke is elég.

Tanulj the more the besser lenguas.