Ez rövid lesz, de nem kevésbé tanulságos, mint az előző bejegyzések.
A következő kis képes üzenet meglehetősen vulgáris tartalommal bír, tehát ha túlságosan finomlelkűnek tartod magad, akkor ne kattints IDE.
Egy igazi, hamisítatlan zen tanítás…
A menedzserek és menedzserinák feladatai, meg úgy általában a komplex dolgok megkövetelik, hogy apró cafatokra robbantsuk a nagy prodzsektet, és az éppen soron következő tennivalókból egy kis listát készítsünk. Manapság vírusként terjed a GTD mémje, mely filozófiának alapkövét jelentik ezek okosan szervezett listák. A mostani mondandóm célja nem az, hogy istenítsem a legminimálabb és legpraktikusabb “tudunoteszt” a Hipsters’ PDA-t(hopp, de mégis…), hanem az, hogy miért nem kerülnek bevégzésre a rajta szépen libasorban álló tennivalók.
“…pedig, amikor felvésem rá a feladatokat, akkor olyan jó érzés fog el” – mondja Klára, a vékonycsíkos kosztümben szorgoskodó üzletasszony. Kedves Klára, mindenki így érez, mert amikor kegyed ráírja a papírja a teendőket, akkor a lelke megszabadul egy kis tehertől. Kicsit rend lesz. Ebben az eufóriában megszépülnek a dolgok, és ha egyből belekezd az első feladatba, akkor az könnyen fog menni. Igen ám, de szépen peregnek a percek-órák és a lendület megszakad. A listán lévő, addig csábítónak tűnő feladatokra valami fura köd száll.
Amikor Klára legközelebb rápillant a listára, valami rossz érzése támad, pedig ugyanúgy katonásan állnak rajta a teendők, mint amikor az első feladatot megcsinálta.
Mi ez a köd, ami beborította a kedvenc kis listánkat? Ez bizony a kötelezőség nyomasztó érzése. Ránézel a listára, és minden egyes feladat ordít feléd, hogy “engem csinálj, engem!”. Ki ne pánikolna be a rikoltozó feladatoktól?(azon kívül, aki nem ír listát, haha) A bátor szamurájok. Ők bizony, ők nem félnek. Mert mit csinál egy szamuráj? Egyenként ragadja ki áldozatait és vágja őket ketté torzóban a katanájával. A hosszú tudú-listával is ez tehát a teendő: ragadj ki egyet, és találd meg benne újra azt a jóságot, amit akkor éreztél, amikor ráírtad a listára. Felejtsd el, hogy utána kígyózik a sor.
Ha így teszel, nyersz.
Összpontosíts újra és újra
Tegnap este tiszta lelkiismerettel feküdtél le pihenni? Nem halasztottál el valamit, amit a nap végén sajnáltál? Egy telefonhívás, egy szó, egy séta ami kitisztította volna a fejed, egy bármi ami ott lapul a teendőlistádon, de már lassan kifakul a tinta. Igaz, holnap is nap lesz…
Mostanában azon töröm a fejem, hogy mi mindent tehettem volna meg “bűntetlenül” kölökként, de valamiért mégsem tettem. Nem húztam meg a lányok haját, nem kérdeztem meg, mi van a csillagokon túl, nem mentem oda a grundon focizó scárokhoz, nem ugrottam bele nekifutásból a derékig érő sártócsába, nem kérdeztem zavarbaejtő dolgokat komoly emberektől. Talán vártam a másnapra, pedig semmit sem vesztettem volna. Tíz év múlva valószínűleg ugyanúgy fel fogom tenni magamnak a kérdést és ugyanúgy arra fogok kilyukadni, hogy semmi sem nem történt volna, ha… A mút dolgai gyerekjátéknak tűnnek – és valójában azok is -, de a jelen valamiért túl nagy komolysággal vértezi fel a cselekedeteket, nyomást tesz az emberre. Pedig valójában egy nagy cirkusz az egész (és tudod, hogy a jövőből visszanézve is így fogod látni). Ha ezt tudatosítod, akkor könnyebb legyőzni a jelen nyomását.
Szép lassan próbálom megtanítani magam, hogy szinte bármit megtehetek a jelenben. Kezd alakulni, de mindig van hova fejlődni. Azt hiszem ezt is meg lehet tanulni…
Valamit nagyon meg kéne csinálnod, akarod is meg minden, de valahogy nem megy. Erre azt mondja a közember, hogy lusta dög vagyol te. Semmirekellő. Ezzel a közember el is intézi. Legyint eggyet. Az okos ember pedig elkezd agyalni, hogy MIÉRT. Mindennek van valami oka, még ha nem is fogalmazzuk meg (mert lusta dögök vagyunk, wahaha).
És bingó: a lustaságnak is oka van! (jézusom, elképesztő okos vagy hogy kitaláltad)
Az egyik gyakori ok, az attól való befele rezelés, hogy hibázunk. Elhangzik a kishitűek védjegyes belső mantrája: “jajj, mi van, ha nem fog sikerülni?” Na mivan? Várjál, öööö. SEMMI?! Semmi nincs. Akkor elcseszed és tanul(hat)sz belőle és a következő alkalommal ezzel az új Jedi-képességel felvértezve próbálhatod meg újra. A Föld ugyanúgy forog tovább. Bumm. A tanulás = valami rossz (hibás), és ki kell javítani.
Vajon Sumáher hányszor zúzta rommá az autóját, amíg megtanult úgy vezetnt, mint egy robot? Valszeg xilliószor. Vajon töketlenkedett egy éles kanyar előtt (jajj, úgyse fog sikerülni) vagy épp ellenkezőleg, nyomott egy kövéret neki, és vagy megtapadt a dozsem vagy nem? Nyilván utóbbi.
A lényeg: ha nem tudod hogyan állj neki, csak kezdd el valahogy – bárhogy. Légy úriember, és engedd meg magadnak, hogy egy ótvar “első változatot” készíts. Ne halogasd…
Dzsászt Dú Ét! (és egyúttal elhatárolódom a vietnámi gyerekmunkától)
