Egy félelmetesen tömör, okos és érthető összefoglaló az alvásról és azokról a dolgokról, ami közben történik.

Az gondolom tudvalevő, hogy a napközi élmények akkor vándorolnak át az átmeneti emlékezetből a tartós vinyóra, amikor este uv-színű marslakókról, őzikékről, nyulacskákról és egyéb korhatáros dolgokról álmodunk, miközben békésen csurdogál a nyálunk a párnahuzatra. Ekkor épülnek be az új emlékek a meglévő tudásdzsungelbe, ilyenkor folyik a legintenzívebb munka az agyi kémia-laboratóriumban.
Ekkor dől el, hogy az előző nap tanulmányainak mekkora része szilárdul meg.

Ennyiből azt hiszem már lejött, hogy milyen fontos ez a részfolyamat a tanulás egészére nézve, éppen ezért óriásit kaszálhatsz, ha egy kicsit ráturbózol a dologra.

Néhány apróság, amivel feljavíthatod az emlékképződést:

Lefekvés előtt igyál sok vizet
Sokat, mondjuk 2-3 pohárral. Az agy sejtjei kémiai úton és elektromos impulzusokon keresztül beszélgetnek, amihez nem árt a nedves környezet. (Lásd fürdőkádba dobott hajszárító esete.)
Bónusz: reggel a hólyagra nehezedő nyomás extra motivációt ad a felkeléshez.

Nem sokkal elalvás előtt vágj be egy szabadon választott gyümölcsöt
Kongó gyomorral aludni nem túl kellemes és a rossz kelésnek is gyakran a fő okozója. Ahogy az izmok regenerálódásához szilárd üzemanyag kell, úgy az agyad sem napenergiával működik. Ami az árokásó napszámosnak az ampullányi szilvapálesz, az az agynak a glükóz, azaz a szőlőcukor, amit értelemszerűen gyümölcsökben illik keresni.

Alvás előtt jól szellőztess ki és vegyél néhány jó mély lélegzetet
A kaja és a pia megvolt, de levegő nélkül megáll minden. Minél frissebb vér jut az agyba, az annál jobban fog működni. Ez további magyarázatot nem igényel.

Aludj éppen eleget: se túl sokat, se túl keveset
A legtöbb középkorú embernek 8 órához konvergál ez az optimális alvásmennyiség, de ez persze mindenkinél kicsit más. Az alváskor különböző ciklusok váltják egymást, amik általában másfél óráig tartanak. Körülbelül 5 ciklus kell ahhoz, hogy az emlékek megfelelően beágyazódjanak.
A lényeg tehát, hogy ne aludj túl keveset (az emlékképzéshez idő kell), se túl sokat (tompa leszel).

Ne gyúrj tanulás előtt
Nem bölcs ötlet egy fontos vizsga előtt lenyomni egy szupermaratont, mert a szervezeted regenerációs képessége korlátos. A testednek választania kell, hogy mibe fektesse az energiáját alváskor: a tanult anyag megszilárdításába, vagy a rommá használt izomzat újáépítésébe. Nyilván az utóbbin lesz a hangsúly.
Kompromisszum = nem ok.

Megjegyzés: egy laza átmozgató futás/bringa/séta stb. ellenben felfrissíti és stimulálja a szervezetet így az agyat is, tehát ez okés, sőt ajánlott!

Elalvás előtt ismételd át az aznap tanult dolgokat
Ennek oka egy külön postot is megér, egyelőre annyit, hogy ez a napod legtökéletesebb időszaka az ismétlésre, ugyanis az „üllepítésig” (alvás, ugye) már biztosan nem fogja valami új emlék felülírni az átismételt anyagot.

Aludj a hátadon
Ebben a pozitúrában tudja a tüdőd a legtöbb oxigént felvenni, aminek a jótékony hatásairól néhány sorral feljebb regéltem.

Nyírd ki a vekkert
Magadtól kelj fel. Amikor az ébresztőóra karcos visítása keresztülhasítja az álmodat, az olyan az emlékrendeződés szempontjából, mint amikor a BL-döntő utolsó öt percénél valaki átkapcsolná a tévét valami fenékmasszázs-reklámra. Nem oké.
Amikor ébresztőóra nélkül kelsz, akkor pont a legjobb időben ébreszt fel a biológiai órád. (az agyad nem hülye, nem fogja seggberúgni saját magát.)

Igazából semmi ördöngősség nincs a dologban, mindössze az optimálist körülményeket kell a „zselének” biztosítanod – a többit ő elintézi.

Aludj JÓL!

A legfrissebb kutatások szerint a szem fizika mozgása meglepően nagyban befolyásolja az emlékezést. Elég, ha csak arra gondolsz, hogy amikor nem jut eszedbe valami, akkor ösztönösen felfele nézel, ha pedig valamit szégyelsz (kvázi el akarsz felejteni), akkor a földet stírölöd erősen.

Egy 300 emberen végzett kísérletsorozat arra az eredményre jutott, hogy ha egy ideig jobbra-balra tekintesz felváltva (mint a sunyi tolvajok a rajzfilmekben), akkor jobban működik az emlékezőképességed, és könnyebben meg tudod különböztetni az igazi és beképzelt emléket. Ez pl. akkor jön jól, ha nem emlékszel, hogy bezártad-e az autó ajtaját, vagy sem. Csupán fél percnyi “szemcikázás” elég a kívánt hatáshoz.

A dolog azért működhet, mert az együttes szemmozgás – balra/jobbra nézéstől függően- hol az egyik, hol a másik agyféltekét serkenti működésre, és a gyors mozgás a köztük lévő “társalgást” stimulálja. Mivel a jobb agyfélteke inkább a fantáziát (képzelt emlék) működteti, míg a baloldalra a tények (valós emlék) kezelése jellemző jobban, így könnyebben rálelsz az igazi emlékre, hála a kettő közti jobb kapcsolatnak.

Apró szépséghibája az ugráló szemeknek, hogy a kívülállók könnyen azt hihetik, hogy elkapott egy epilepsziás roham. Bocs, de ahogy az LGT örökzöld mondja: “valamit mindig valamiért.”