Egy nagyon fontos kérdést szeretnék hozzátok intézni az Eke jövőjével kapcsolatban.
Nem bánnád, ha ezentúl, angolul szólna hozzád az eke?
kérlek írd le az egyszavas véleményedet komment formájában! Köszönöm.
Van pár olyan egészen egyszerű(nek tűnő) képesség, amiket egy évben nagyon kevésszer használunk – és épp ezért sokan nem nagyon veszik a fáradságot megtanulni -, de ha nem tudjuk szépen és elegánsan kivitelezni az nagy gáz lehet adott esetben.
Az ékes példa erre az ajándék becsomagolása. Méter hosszú celluxcsíkok, intuitív hajtogatásszörnyetegek (a “szaloncukor”-mém megvan?) és pazarló csomagolóanyag felhasználás jellemzi a noob ajándékcsomagoló tudományát. Egy időben én is az említett iskola lelkes híve voltam, aztán rájöttem, hogy a következő x évemben még bőven lesz alkalom, amikor elő kell rukkolnom vmi ajándékkal, szóval utánanéztem az éterben, hogy van-e erre valami jófajta megoldás. A nyakkendőkötés után ezen a téren sem hagyott cserben a Zinternet és ezt most akkor szépen meg is osztanám a karácsonyi ojjándé’ lázban égő eke olvasókkal.
Wrap your sh.t with elegance and ease! (zen változat) (bővített változat)
warning: erősen ajánlott, hogy szerezz az ajcsihoz egy dobozt, ha nincs. Amorf formát állati nehéz becsomagolni.
“Ha nem mész túl a csúcson, soha nem tudod meg mi van a túloldalon.” – Jim Steinman
A következő bejegyzés pediglen egy fiatalemberről fog szólni, aki szinte többet tölt levegőbe csúcsokat túlrepülve, mint a földön, mi halandók közt.
“199″ jeligére
Ahogy tegnap egy kevésalvós, tettdús és mókával teli hosszú nap végén gurultam (mit gurultam, SUHANTAM) az óbudai rakparton a hazafelé araszoló, benzinpöfékelő féklámpasor mellett, egy fentről-oldalról jövő friss fuvallat megcsapta az orromat és a nap végi fáradtságból kirángatva beindított egy fura halucinációt, egy alternatív jelent, ami lehetett VOLNA.
A képzeletem elé vetült egy olyan kép, hogy a bringámmal ugyanazon a tükörsima asztfaltcsíkon suhanok hangtalanul, mögöttem-előttem tucatnyi pislákoló fénypont (a többi bringás ledlámpája) és a Duna által egészen a dunakanyarból hozott friss Pilisi és Börzsönyi energiával teli levegő kígyózik az orromba, egészen a hörgőkig. Egy egészen összetett illat, amiről nem tudom megmondani pontosan mi van benne, csak azt érzem, hogy nagyon jó. Körülöttem viszonylagos sötétség van, a csillagok és opcionálisan a Hold világ-ít, a Duna hullámain a csillagtükrök csíkokká, homályos-cikázó pamacsokként manifesztálódnak és KUSS VAN, csak a friss levegő van és az a könnyed pörgő láb van, ami egyfajta oxigénszivatyúként működik a testem számára, ő juttatja el a finom levegőt a szervezetem minden apró zugába.
És nincs pöfőgő autó, amiben fásult emberek ÜLnek leginkább egyedül, egész napos lélekölő, ÜLő, irodai munka után és ugyanúgy egy üveglapot bámulnak, mint egész nap, csak itt nem pixelek villognak, hanem a világ zajlik MÖGÖTTE. Nincsenek világító féklámpák, nincsen 30km/h-nál nagyobb sebesség.
És kuss van (mondtam már?).
Na, tök jó lett volna, ha ilyen lett VOLNA a tegnapi utam az óbudai rakparton. Így is jó volt, mert suhantam, tekertem, nem lélekölő munkát végeztem (hanem rengeteg finomsággal teli „játékot”!), nem ültem egész nap, nem üveglapot bámultam, és nem a világtól elzárva egy fém/üvegkockában ültem és az a bizonyos isteni levegő is megcsapott néhány pillanatra.
Legalább megvolt a kontraszt.
Na, elmondom mi volt.
Röviden: a Dealmakerzzel voltam elfoglalva.
Hosszabban: egyik barátom megkeresett, hogy lenne egy ötlete, ami, ahogy ismer engem, nekem is tetszene és igaza is lett. Az ötletből – nem kevés hegesztés után – egy létező termék lett egy szoftver formájában. A Dealmakerz (DMZ). Ez nem más, mint egy végtelenül egyszerű játék (a játékszabály mindössze 3 pontból áll), ami a hatékony tanulás szinte minden alapelvét felhasználja – ez volt a mézesmadzag, ami behúzott a prokejtbe. Hogy mire tanít? Üzletet kötni, azaz pénzre cserélni egy másik értéket. (Váó.) Hosszabb dióhéjban ennyi.
A progi múlt héten indult, erősen bétás a dolog, de működik és folyamatosan polírozzuk (najó, egyelőre inkább még baltával faragjuk). Ha kíváncsi vagy rá, akkor az iwiw* profilodból vedd fel az alkalmazások közül a Dealmakerzt és máris megtudod miről van szó. Egy 2 perces intróvidbe beletoltunk szinte minden tudnivalót a dologról, aztán már nincs más dolgod, mint megkeresni azt a bizonyos pénzérmét 
*(nemsokára jön az arckönyves változat is)
Ennyit egyelőre itt a DMZ-ről (köhöm – mintha ott is lenne egy blog menüpont – köhöm), most pedig ünnepélyesen újra megnyitom az Ekét, mert egy rakat friss téma ötlött fel bennem és már nagyon kikívánkoznak…
Restart IS ON.
You’ll never fly until you try. Mindjárt jövök!
“A kényelem minden rabság közül a legrosszabb, mert állandóan rettegsz, hogy valaki elveszi tőled.” – Tim Ferriss
Imádlak titeket, kedves eke-olvasók!
Ez most így kijött.
Hozzáteszem, nem kis igazság van benne!
Keep It Simple Stupid jeligére
Szerdán 6-tól ismét észosztás, ezúttal új helyen, a Belanski Films üllői úti hq-jában. További infó itt. Jóság lesz, gyere-gyere!
