Az idegtudomány az élet tudománya. Azé az életé, amit te (én, ők) érzékelünk. Az élet érzetének tudománya. Érzed azért ennek a súlyát?

Einsteinek, Muhammad Alik, Churchillek, nagy paradigmaváltások, forradalmak. Úgy érzi az ember, hogy „régen” voltak igazán a nagy emberek, a nagy események. Valójában ma több van belőlük, mint valaha, csak épp nem látjuk olyan tisztán, olyan természetesek, hisz VELÜNK élnek. Nem látjuk őket, mert itt vannak előttünk. Nincsenek leírva a történelemkönyvekbe. Einstein sem volt a korában leírva, Shakespeare sem. De ott voltak. Mint ahogy ma itt vannak a Seth Godinok, Steven Paul Jobsok, a Barack Hussein Obamák, a Lionel Andrés Messik, a valaha volt legnagyobb pénzügyi válság, a szilikon-völgy forradalma, a hatalom azok az elektronikus szoftverek, amiket ma természetesen használunk, de a jövő történelemkönyveiben ugyanúgy fogják említeni, mint a fonó Jenny-t. A gugli, meg a facebook. Egy pillanatra álljunk meg és lássuk a jelentőségüket, lássuk, hogy e kornak ugyanúgy megvannak a saját csodái, mint a reneszánszban vagy éppen a múlt-múlt századforduló pezsgő éveiben. Ma legalább ugyanolyan nagy koponyák élnek velünk és akár élőben is megtapasztalhatjuk a zsenialításukat.

A történelem ma íródik.

Elmentem, megnéztem, megtapasztaltam, levontam a következtetéseket.
A két legjellemzőbb megfigyelésem:

1. ha agykutató vagy és 60 év fölötti, akkor bencésszerzetes stlílusú hajkoronád van. Azaz fölül kopasz.

2. ha 60 év feletti agykutató vagy, imádsz kérkedni a multidiszciplináris műveltségeddel és gyakran használni klasszikus zenei hasonlatokat és/vagy latin frázisokat, melyek bedobása után utána körbenézel a nézőközönség sorai közt, hogy “ugye senki sem tudja rajtam kívül, hogy mit jelent” és néhány másodperc hatásszünet után fellebbented a fátylat, elégedetten nyugtázva ezzel az intellektuális dominanciádat. Nos, az előző mondatban én is kicsit 60 év feletti neurológuskén viselkedtem.

Amúgy érdekes volt, csak sok volt a bs, kevés az igazán új és érdekes tartalom.

Start blogging.

Ha van egy problémád, menj el futni. Ha az első kör után még nincs rá megoldás – fuss tovább. Lesz megoldás.

Egy ideje nem hagy nyugodni az a gondolat, hogy mekkora pazarlás az a hatalmas mozgási energia, amit a modern ember gyúrásba, fitneszelésbe rak – amit a súlyoknak, futószalagnak, názateknólógiás haskockásítóknak és a többi cuccnak átad. Miért nem használja fel a civilizált ember ezt “zöld” energiát?
Dinamókat lehetne hajtani vele, de a legtisztább eset ugye az, ha közvetlenül egy olyan helyzetben fejtjük ki az erőt, ahol pont arra a mozgásra van szükség. A konditermet felváltanák az építkezések, szántóföldek vagy, hogy aktuális legyek, az ember pecója előtti behavazott járda.

De ez a klipp nem csak ezt a tanulságot rejti, hanem arra ösztönöz, hogy ha valamit meg kell csinálnunk (pláne, hogy tudjuk, hogy életünk során bőven lesz még rá példa), akkor miért ne tanuljuk meg a lehető legjobban csinálni?

Na, most irány lapátolni, nehogy egy cvekkeres öregnéne bepöröljön, mert fenékre esett a portád előtt!

A mindennapok művészete sorozatunk következő epizódjában pedig lefőzzük a tökéletes mokka kávét (és azt is megtudhatod, hogy jön ehhez az egészhez a buddhista imamalom intézménye).

Helyettesítsd be a saját cumódat és a metszet kiböfögi mi a szitu és látni fogod merre tovább. Szerintem zseniális.

via.

Naszóval.

Azt elfelejtettem mondani, hogy az észt nem csak az Ekébe teszem, hanem a jövő (jelen?) egyik  fontos üzenetközvetítő platformján,  Twitteren is csicsergem az okost. (magáról a programról csak annyit, hogy hidd el, frankó, még ha első ránézésre fel is villan a WTF felirat a lelki szemeid előtt. Ajánlom, hogy kezdd el használni – pl. kövess engem és tanuld meg hogy mi mindenre jó) Egymondatos gondolatmorzsák.

A másik média egy kicsit komolyabb, méghozzá egy magazin, amiben augusztus óta publikálok. Egy “hogyancsináljuk” sorozatba kezdtem bele, most a harmadik epizódnál tartok és még lesz egy jó pár. Mondom ezt annak ellenére, hogy a nyomtatott újság begyászolt, a mostani az utolsó nyomtatott szám (egy darabig?), ezután online fog menni a dolog. Szerintem csak jobb lesz. Állati izgalmas projekt, amit giga lelkesedéssel hajtok, hisz a szívem két csücske (tényleg, hány csücske van az emberi szívnek?), az ekén megismert hatékony tanulás és a montenbáj fúzionál. Hab a tortán, hogy egész jók a visszajelzések az olvasóktól, ami arra enged következtetni, hogy van az ilyen témára igény.

Szóval ezek vannak. A cikkek ízelítői fent vannak itt, itt és itt, a legújabb (uccsó!) nyomtatott szám pedig az újságos kofáknál.

ja és gyertek twitterre!