You can give up…

… or adapt – and get stronger.

30 seconds to creativity from Brandon Schauer on Vimeo.

Katt a play gombra és növeld meg 30 másodperc alatt a kreativitásodat. Britt amerikai tudósok meg minden.

Ha okos akarsz lenni, el kell fogadnod, hogy az elején nem vagy okos. Hülye vagy. Minden okos nem okosan kezdi.

Hopp, kicsit bepókhálósodott az Eke. Amikor 5 percen keresztül kell kattingtagni a komment-moderálásnál a spam gombra, akkor az azért jelent valamit.

Kis update, hogy mi van velem. Hát először is belezúgtam a nyelvtanulásba, mármint a nyelvtanulás mintázatának tanulmányozásába. Most épp az alapvetéseket boncolgatom, kérdőjelezem meg és próbálom a szűrleményt át-transzformálni egy mindenki számára emészthető termékké. Meglátjuk mi sül ki belőle.

Aztán azért is írok újra, mert fogadást kötöttem Zsebbel, az erdei tündérrel, hogy ha felveszem újra az ekét, akkor ő is belevág egy másik szántásba. Csak az olyan formaterves lesz. Szóval Zseb, bocsi, nincs mese, rakni kell! (mert rakni jó)

Ahh, és csak tényleg ennyi kell, elkezdeni pötyögni a klaviatúrán és máris elkezdenek tüzelni azok az isteni neuronok. Önző módon nem feltétlenül csak az olvasókért, hanem magadért, mert te is olvasó leszel. Van egy könyv a fejedben. Hallod Zseb?

A következő írás ráhangolódásaként nézzük meg közösen ezt a klippet, Jó éjt, viszlát remélhetőleg nem 4 hónap múlva!

Megint írok, mert szeretem az Ekét írni. Csak ezt a nyáron elfelejtettem.

Szóval ott hagytam abba, hogy paradigmaváltás, meg hasonlók. Történt úgy másfél hónapja, hogy találkoztam egy ürgével, egy magyar ürgével – vagy hívjuk inkább mackónak -, aki elkezdett nekem mesélni az ő tanulásfelfogásáról és rádöbbentett, hogy én modellem – amiről addig azt hittem, hogy egy nagyon jól összerakott valami – gyerekcipőben jár. Az én tanulásmodellem a ma elérhető és elfogadott legjobb módszereken alapszik. Na és ez az, ami sántít, mert a “mese” után úgy érzem, hogy a milló légy tévedhet – van jobb és találtam jobbat. Még csak a felszínt karcolgatom, így most nyilván nem fogok székfoglalót írni az új útról, annyit azonban elmondok, hogy az új-iskola nem az egyénen alapszik, hanem a társasági kontextuson. Ban. Te tanulsz, de a Te az Ők-től függ és a tanár, a forrás is az Ők-ből jön. A tanulás nem egy egyváltozós műanyag dolog, amit egy éterbeli kockában is lehet űzni, hanem egy élő, természetes folyamat, amit egy állandóan áramló, változó rendszer “csinál”. Eddig én az egyénre koncentráltam, de ez nagyon korlátolt irány volt. Új színek jöttek a palettára.
Első (és talán második, harmadik…) olvasásra talán nem érthető, de nálam is tisztulnia kell a képnek. Egyelőre csak jeleztem, hogy ismét vagyok és bogozom a szálakat.

Az ősz hajú meséje folytatódik, még vadul szintetizálom a mondókát a sajátommal, mert azért nem akarom és nem is fogom kukázni az elmúlt 4 év alatt szőtt hálót, de az biztos, hogy fenekestül fog felfordulni a dolog. A bogozásról tudósítani fogok az Ekén, mert mint említettem szeretem írni.

(nem mellesleg pedig másfél hónapja csatlakoztam egy csapathoz, akikkel a világ legjobb hibrid-hajtású bicaját fejlesztjük közösen. Ha tetszik az elképzelésünk, nagyon örülnék, ha egy lájkkal biztatnál minket!)

…azaz alapvetések. Ha minden igaz, akkor a napokban alapjában véve rengett meg a tanulásról eddig felállított világképem. Majd mesélek. Bocsesz a nagy szünetért, gyűltek a dolgok.

Clear eyes, full heart, can’t lose.

Köszönöm a gyors válaszokat, szavazás lezárva.

Egy kis alapozó:

Lichpin: magyarul kulcsszegként fordítható. Seth Godin legújabb könyve, ami azokról az emberekről szól, akik a saját területük művészei, kullantanak a status quora és legfőbb ismérvük, hogy shipelnek, azaz nap-mint-nap szállítják a jóságot a világ számára.

Tegnapelőtt volt az első hivatalos magyar Linchpin Meetup a Bazilika sarkán lévő amerikai kávézőfrenchize teraszán. Gondolkoztam rajta, hogy elmenjek, mert nem tudom, hogy linchpin vagyok-e vagy sem, mindenesetre ez nem volt feltétel, így megjelentem. A társaság fele ismerős volt. Véletlen? Ahogy beszélgettem a srácokkal, nem tudtam eldönteni igazán, hogy valódi linchpinekkel van dolgom vagy csak olyan emberekkel, mint én, akik igazi lincpineket szerettek volna látni.

Csak másnap kristályosodott ki bennem, hogy több IGAZI linchpin is volt köztük. Norbi, aki a legkeményebb sorscsapások ellenére is shippeli a jóságait és a tény, hogy bár a világ 8. leginnovatívabb vállalatának linch-pinje, nem ez a lichpinségének fő oka – mindent elmond róla.

Aztán ott vannak a Colabs alapítói, Borbély Gábor és Bogár Bence, akik idestova több, mint egy éve biztosítják, hogy nyitva reggelente az ajtó. Minden hétköznap shipelnek. Felsorolni is nehéz lenne, hogy hány ötletnek, mémnek, vállalkozásnak, barátságnak volt eddig szülője ez a pecó.

A linchpinek ott voltak, még ha egy kivételével nem is olvasták a könyvet

Eny nyi.