Ezt a postot az előzőt követő másnap szerettem volna megírni, de istenbiza nem volt 30 perc agykapacításom mielőtt elutaztam. Erről mindjárt. Szóval most írom úgy 20 non-stop munkanap után és az elmúlt héten olyan élmények értek, amik véletlenül egybe is esnek a most következő bonctémával és annak alanyával.

“I suddenly knew what to do and how to do it. I was limitless”

Ez a film a hatékony tanulásban rejlő potenciálról szól – sürítve, hogy nagyobbat üssön. A mániám nem ereszt.

Egy kis javító adalék az álomkoboldos bejegyzéshez. Röviden ugye arról az állapotról szólt a sztori, amit valaki sorscsapásként, valaki ajándékként él meg az álmatlanságot – én utóbbiakhoz tartozom. Ez az az elmeállapot, amikor a sötét, csendes szoba magányában az érzékek kizárva, az agy viszont belül vadul pörgeti magát egy igen nyugodt és mély tudatállapotban. Alfa.
Szóval van ez a remek gondolkodós állapot. Vagy nincs – sok mindentől függ. A feladat tehát az, hogy létre tudd hozni, amikor szükséged van rá.

Négy okosság: egy kis koffein, ráalvás, korai fekvés és egy kis o2.

Egy erős kávé délután vagy egy tea az elalvás előtt 1-2 órával garantálja a hatást, hogy pezsegjen az agyad.
Egy órás szunyókálás délután késlelteti az esti álmosságot.
A szokásos ritmusodtól korábbi fekvé: ha éjfél körül szoktál feküdni, akkor vágódj be 10-kor a dunyhák közé.
Nitró az agynak: lefekvés előtt egy kiadós szellőztetés és 10-15 jó mély lélegzet feltölti az agyadat tüzelőanyaggal.

Válassz egyet vagy többet és jöhet az agyvihar.

Még annyi, hogy ha már tudatosan akarsz süllyedni ebbe az állapotba, akkor azt is érdemes összeírni, hogy milyen problémákra akarsz megoldást keresni (és találni). Papír, cerka és skicc.

Krr-krrr-krr.

A fenti hangeffekt előidézője egy 800ft-os gazdaságos > hulladék minőségű kávédaráló (tudjátok olyan igénytelen piros „antik” páccal), eszmei értéke egy normális malomhoz képest olyan, mint a fröccsöntött neonlila buddhaszobroké egy potama-palotában lévő eredetihez viszonyítva.

És mégis csodás hatása lehet az emberre.

Mondjuk úgy, ha kvázi imamalomként tekintünk rá, a delíriumos reggelek beindító gépezeteként.
Biztos vagyok benne, hogy legalább filmen találkozott azzal a mémmel, amikor a buddhista kolostorokban szorgosan pörgetik a szerzetesek azokat a zörgő hengereket és közben vadul mandaláznak – om mani padme hum. Ebben az egyszerű eszközben semmi ördöngősség nincs, csupán a monoton zörgés és a pörgetés egyszerű mozdulata segít a kungfú arcoknak a megfelelő meditációs szinten maradni.

Itt jön a képbe a már említett kókány kávédaráló, mely tapasztalatom szerint tökéletes arra a célra, hogy a reggeli nehéz reboot-ot felgyorsítsa.

A felismerés akkor tört rám, mikor egy álmos reggelen betöltöttem a néhány napja pörkölt kenyai kávészemeket a malomba, bevittem a nappaliba, levágódtam a kanapéra és elkezdtem kőrözni a karommal. Néhány pillanattal később arra lettem figyelmes, hogy valami elkezdett bizseregni az agyamban és gondolatcsírák pattantak fel, majd elkezdek cikázni. Gyorsan papírért és grafitért nyúltam, és elkezdtem vadul körmölni. Ahogy a daráló rézkörmei egyre több kávészemből szabadították fel az aromát, az illat egyre intenzívebb lett és a gondolatok is gyorsabban ömlöttek a papírra. Mindez úgy, hogy egy miligrammnyi koffein sem jutott be a szervezetembe – legalábbis orális úton. Váo, gondoltam.
Hogy megbizonyosodjak, ez nem csak egy egyedi eset volt, több próbát is tettem és a hatás nagyjából ugyanaz volt.

Bamm

Mi lehet a jelenség oka? Először is a monoton és végtelenül egyszerű körkörös mozgás, ami finoman stimulálja, felkelti az agy „mozgató” régióját, aztán a finoman recsegő hang, ami egyeseknek talán fülsértő lehet, de sokan egy Lamborghini 12 hengerének felbőgését is zajnak hallják, holott… Aztán ott van az a markáns illat, amit gyerekkoromban gyűlöltem, de mivel a kávéfogyasztásom egy kellemes állapotot kondicionált ehhez az aromához (helo Pavlov), maga is megszépült, így ma ezt az illatot megszimatolva a kreatív neuroncsoportjaim kezdenek vad partizásba, megelőlegezve a várható piaszállítmányt, amit jövendőbeli fekete koffeinfolyam fog reprezentálni. Bár tudományos kutatást nem végeztem ebben az irányba, gyanítom, hogy ahogyan egy gyümölcstál látványa azonnali nyálelválasztást gerjeszt, az agyban is olyan működést serkentő anyagok szabadulhatnak el, melyek legintenzívebben maga a kávé megivása után választódnak ki.
Mint amikor a dagadt kölyök látja, hogy jön a süti. Mondom, nem vagyok benne biztos, de sanszos.

Praktikussági szempontból végül mindegy is, hogy mi megy végbe ilyenkor az ember fejében, a lényeg az, hogy ilyenkor legyen valami jegyzetfüzet az ember mellett – nem, nem laptom, mert az tönkrevágja a miliőt -, mert egy gondolatvihar esélye számottevő.

A procedúra egy tré daráló esetén akár 15 percbe is beletelhet, de minőségi 15 percről van szó és amondó vagyok, hogy a jó dolgokat kiélvezni kell, nem átfutni rajtuk. (ezért vagyok híve a hagyományos borotválkozásnak – min 10 perc – az elektromos űrtechnika helyett – 1 perc)

Eddig tehát a darálásról volt szó, de ha már egyszer felszabadítottad ezt az aromakavalkádot, miért ne engednéd rá a finálét > betárazod a morzsalékot és lefőzöl egy tökéletes, jó erős mokkát. Lehörpinted.

Bamm.

A motor nitrót kap, BAMM, jöhet a felskiccelt ötletek megelevenítése!

Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy ez az egész balhé nyilván csak akkor működik igazán, ha szereted a kávét.

Én kb. egy éve kezdtem el inni ezt a fekete színű italt, előtte sokáig kifejezetten viszolyogtam tőle, mert borzasztó ízűnek tartottam, szóval inkább a teás hippik táborát erősítettem, de aztán rájöttem, hogy a kávénak igen is meg van a helye. Vannak azok a helyzetek, amikor pont arra a gyors „beütési” hatásra van szükség, melyet a kávé tud és talán az energiaitalok. (de olvadt gumicukrot elvből nem iszunk – még?). Kiváló társ például, ha egy kimerítő mozgás után hazaérve használható embert kell magadból faragni egy kis időre vagy például ha mondjuk pont este jön meg valamihez az ihlet, de a bioritmusod már-már az ágyba döntene és te nem akarod megszakítani a flow-t.

Szóval elismerem a kávé jóságát,  de azt hiszem nemsokára visszaállok a napi kávézásról inkább a teázásra, mert ez a fekete lé eléggé megterheli a gyomromat és a hozzászokás miatt kezd halványulni a hatása adott dózisnál. Teszem majd mindezt akkor, miután feléltem az ipari mennyiségű karira kapott puccos kávészemet. Elég jó úton haladok, szorgosan emelgetem a mokkás csészét, úgyhogy az utolsó 100g-nál tartok (az 1100-ból), aztán jöhet megint a fenséges leveles stimuláló (aka camellia sinensis) kora.

Amennyiben tehát kávé az istened, mindenféleképpen szerezz be egy tekerős csotrogányt és adj egy próbát neki.

Hozzávalók: kávébab, manuális kávédaráló, jegyzetfecni, cerka, egy legalább csekélyke izomzattal ellátott jobb vagy bal kar. (bár a fene tudja, valaki lehet képes a fülével is tekerni…)

Inspirál, felpörget – krr-krr

Milyen lenne, ha a reggeleidet úgy kezdhetnéd, hogy a mai világ Newtonjai, Einsteinjei, Plátói, Friedmanjai, azaz a legragyogóbb elméi osztanák meg veled a legzseniálisabb gondolataikat reggeli közben?

Mi lenne, ha a reggeleidet úgy kezdenéd?

Ugyanis megteheted.
(more…)

Épp az imént fejeztem be az olvasást. Illetve a futást. Jobban mondva mindkettőt, hiszen futva olvastam!

Még mielőtt azon kezdenél agyalni, hogy milyen “képstabilizáló” eszközt használtam ehhez, gyorsan hozzáteszem, hogy egy hangoskönyvet “olvastam” azaz hallgattam, úgyhogy azért nem vagyok akkora csodabogár.

Amióta a “jólesőfutás-küszöböm” kitolódott két margitszigetkörre, kellett valamit találnom, hogy ne pusztuljak bele az unalomba, és kézenfekvő választás volt a vinyómon sorakozó számtalan hangoskönyv (aka audiobook) krémjének áttöltése a futáshoz használt zeneketyerémre. Meg kell mondjam, eleddig nem voltam egy nagy hangoskönyv rajongó, ugyanis iszonyatosan lassúnak találtam: míg egy 200 oldalas könyvet 3-4 óra alatt el lehet olvasni (a lényeg kiszedésére elég akár fél óra is), addig egy hangos változat akár 6 óráig is futhat (hopp, idióta szóviccveszély!). Szóval lassú, de végül adtam neki egy próbát.

Már a legelső alkalommal jelentkezett a korábban említett oxigénnarkózis agypezsdítő hatása! Egy olyan intenzív gondolatvihart kavart a fejembe ez a bő egyórás kocogás, hogy alig győztem a felmerült jobbnál jobb ötleteket elraktározni. Nyilván azért sokat számított, hogy egy igazán jó anyag folyt a fülembe.

Mi is történt? Az agy kapott egy extra dózis üzemanyagot és egy adag olyan ingert, ami ezt a felpörgetett állapotot maximálisan kihasználta. Ez lenne az optimális tanulási állapot? Miért ne!? Épp most találtam egy nagyon érdekes kísérletet, ahol konkrétan ezt a hatást használták fel az iskolai tanulás felturbózásához: a 20 perces tanulóidőszakokat 10 perces átmozgató edzéssel kötötték össze.

Lehet, hogy a jövőben a suliban iskolapadok helyett futógépek lesznek és az minden tantárgy egy testneveléssel ötvözött hibrid lesz? Fene tudja, mindenesetre a következő lépés, hogy felmondok majd néhány száz spanyol szót az ipodomra és ráengedem magamra a Nyulak-szigetén!

Turbocharged tanulószessön hozzávalók: minimális alapkondi (hogy ne halj meg 10 perc után) + egy jó kis monoton futópálya + hangfelvétel (hangoskönv, hangsszótár, diktafonra felmondott anyag/sulielőadás)

Korábban már írtam arról a csodálatos állapotról, amikor egy olyan ihletett érzés kerít hatalmába a monoton aerob mozgás (aka „laza pöri”) közben, amiben valahogy jobban forognak a fogaskerekek a koponyában. Nos, egy kicsit utánamentem a dolognak és egész érdekes dolgokra találtam.

Kiemelném, hogy a most következő jelenség a lusta, nem túl kitartó emberek számára elérhetetlen gyümölcs, hiszen minimum 1 óra küzdelem után bújik csak elő.

Magam is átéltem már – leginkább a hegyek közt bringázva – azt az érzést, amit a futószakik csak úgy hívnak, hogy runners high, azaz a futók eufóriája. Ez a terepfutó úriember egy olyan szupcsimupcsi cikket írt erről, amiben a részletekre is kitér. Ő ezt az állapotot ahhoz hasonlítja, mintha bedobott volna volna két Redbull-vodkát, három ibuprofent és egy nyerő lottószelvénnyel a zsebében futna. A test beáll egy nagyon természetes és egyenletes ritmusra, és úgy érzi az ember, hogy minden egy ritmusra mozdul.
Az okosok szerint ezt az állapotot elsősorban az endorfin nevű természetes kábszer termelődése okozza elsősorban, ami a testet érő traumák esetén  szokott aktiválódni (1 óra futás ugye elég nagy trauma a legtöbb embernek…). Ezen kívül azonban egy anandamid nevű kemikália is működésbe lép, aminek az agyra gyakorolt hatása megegyezik a marijuanájéval – nyilván egy kicsit szelídebb változatban.
Van azonban egy apró bibi. A mariskához hasonlóan az anaizé is korlátozza egy időre a rövidtávu memóriát, így az a rengeteg jó ötlet, ami a „beállás” közben ér, rendkívül illékony. Valamit valamiért srácok…

Szóval ez az elmélet, de ezek csak szavak, át kell élni, úgyhogy irány a cipősszekrény, dorkókat fel és lehet csapatni!

(A következő bejegyzés is „futós” lesz, azonban az már erősen fog kötődni a tanuláshoz. Keep tuned!)

Follow your guts, azaz kövesd a megérzésed. (tükörfordításban: kövesd a bélhúrodat)

Ez nem csak egyes esetekre vonatkozik, hanem az élet bármelyik mozzanatára. Bár számtalanszor bebizonyosodott, hogy érdemes követni, a biztonságérzet leszabályoz.

Ha este fél 10-kor már lőnék a pizsit, de te úgy ÉRZED, hogy el kell menned futni egyet az év leghidegebb estéjén, akkor kerekedj fel. Ha már szinte jéggé fagyott a férfiasságod, mert nem húztál a tapinaci fölé egy lobogós susit, de valami azt súgja, hogy el kell futnod a lánchídig, ha a sziget feljárójánál egy belső hang azt mondja, hogy jobbra indulj el (mert mint kiderül néhány pillanat múlva, a másik oldalon egy hármas karambol történik, méghozzá úgy, hogy az egyik autó fara felfut a járdára), ha úgy érzed amikor visszajöttél, hogy éjjel 11-kor debrecenit kell enned egy nagy szelet fehérkenyérrel és egy félökölnyi mustárral, akkor egyél, ha éjfélkor forró fürdőt kell venned, akkor vegyél, ha közben be kell falnod egy csomag babapiskótát, akkor falj, ha a fogmosás közben a gőzben úgy érzed, hogy ki kell nyitnod az ajtót úgy, hogy te ott siklálod a fogad egy szál micsodában, és bárki kijöhet egy éjféli nassolásra, akkor nyisd ki az ajtót.
Kockáztass! Jobban mondva hallgass a megérzéseidre…

Bizonyított, hogy a félelmeink 90%-a alaptalan (a szervezetet túl van biztosítva – túlélés helo). Megéri. Megéri, mert ezen a konkrét láncreaktív estén olyan hihetetlen gondolatok jöttek és olyan szerencsés dolgok történtek, amiket csak úgy lehet hívni, hogy csoda.
A csoda többek közt azért jön , mert a bátorság magabiztosságot ad neked.

Mit suttog most a belső hang?

 Nemrég olvastam egy “interjút” Kropkó Péterrel a Plastikjózsi féle futóblogon, és találtam benne egy érdekes részt, ahol Kropkó mester pont arról az ihletett állapotról beszél, amit anno én is feszegettem:

…

- Ha eljutsz a percszám fölé, elkezd termelődni a boldogsághormon.

- Mikor?

- Változó. Van, akinek már 25-30 percnél beindul, egy edzettebb embernél inkább 40-50 perc. Te is fogod érezni, ugyanis két oldala van. Az egyik, hogy oxigéntöbblet keletkezik a fejben. Ilyenkor, a lassú futásnál jobban tudsz gondolkodni, mint az irodában, az asztalnál.

- Tényleg, elképesztő dolgokat szoktam kitalálni futás közben.

- Az az! Mert be vagy lőve! Ez a kábítószer jellegű anyag, amitől összeáll, és megoldod, amit addig nem tudtál.

Következzen egy újabb “ötletontó” csalafintaság az álomkoboldos történet után:

“Oxigen gets you high” – Tyler Durden, Fight Club

Valóban, a nagy mennyiségű oxigén egy igen kellemes állapotba hoz, hisz ez a molekula olyan az agynak, mint nekem a bundáskenyér. yumm
Az agyba tóduló friss vér intenzívebb agyműködést és friss gondolatokat eredményez, és ez a hatás a mostani módszer lényege.

Szóval egy jó nagy adag oxigéndózisra van szükség. De hogyan vedd magadhoz? Elcsórhatod a nagymutti oxigénmaszkját, vagy beülhetsz egy méregdrága oxigénbárba, de van egy ócsóbb és praktikusabb megoldás is, ez pedig a mozgás. De nem akármilyen! Olyan mozgás biztosítja az oxigénmámort, ami:

• Nem túl megerőltető (ún. aerob)
• Folyamatos, viszonylag lassú ritmusa van
• Nem igazán kell koncentrálni akadályokra

Lehet ez bicaj egy nyugis egyenes úton, futás (kocogás), úszás, stb. Bár nem vagyok túl nagy híve a termi mókuskerekeknek (szobabicó, taposógép), de elméletileg az is megfelel a kritériumoknak.

Annyi kakaóval érdemes tekerni/futni/úszni, aminél még nem kapkodod a levegőt, mert ha igen, akkor az pont azt jelenti , hogy oxigénhiányos állapotban vagy. Ezt nem akarjuk. Azt akarjuk, hogy oxigéngazdag állapotba kerülj. A titok a levegő „felszivatásában” rejlik, ha ugyanis hagyományosan (értsd: satnya városi légzéssel) lélegzel, akkor már azelőtt kifújod a levegőt, mielőtt a hörgőcskéid ki tudnák szedni a zoxigént a levegőbül. Egyszóval benn kell tartani egy kis ideig. Ezt az időt gyakorlással egészen ki lehet tolni, de nem árt először kicsiben kezdeni. A benntartott időt érdemes a lépés ütemhez/úszástempóhoz/pedálcsapáshoz mérni, és kezdeni mondjuk 1-2 ütemnyi levegő visszatartással.

Miért kell ehhez mozogni? A finom „bubis” vért szerinted a Jézus fogja az agyadba szállítani? Nem, egy kicsit fel kell pörgetni a rendszert! Plussz, fizikai terhelés alatt endorfin és adrenalin is termelődik, amik tulajdonképpen természetes “felspannoló” drogok.

A keletiek úgy tartják, hogy a levegő maga az energia (aka csí/kí/prána ), magyarán ezáltal nem csak jó ötleteket, hanem egy raklapnyi energiát is kapsz, ami meglepően sokáig kitart napközben.

Az “agyalás” mozgatója tehát adott: egy rendkívül jól pörgő agy – de hogy tudod kihasználni ezt a célod érdekében? Én gyakran szoktam csak úgy cél nélkül oxigénkúrázni, és mindig számtalan remek gondolat pattan ki a fejemből, de akár egy pontos célra is rá lehet állítani a szürke kocsonyát.
Mielőtt belekezdenél a mozgásba, találd ki, hogy mire szeretnél választ kapni. Nagyon pontosan határozd meg a célodat, majd kezdd el feltölteni a rendszert fincsi levegővel! Hagyd egy kicsit, hogy a gondolataid elkezdjenek maguktól cikázni, aztán kezdd a gondolataidat a megoldandó problémára irányítani. Innentől már csak addig kell futkároznod/úszkálnod stb., amíg ki nem pattan a megfelelő megoldás. És valószínűleg ki fog, legalábbis nálam nagyon jó aránnyal működött a dolog.

Érdemes amúgy egy diktafonos mp3 lejátszóval, vagy legalábbis egy cerka+zsebnotesz kombóval nekikezdeni a kúrának, mert amennyire sok ötlet jön majd, annyira illékonyak azok.

Oxigén, hmm, nyami!

Frissítés: épp most akadtam rá egy New York Times-os cikkre, ami a futással összefüggő “feel high” érzésről szól.

A művi-inspiráció sorozat első része következik.
(fanfárok szólnak)

A most következő jelenséget én csak „bealvás előtti gondolatorgiának” hívom. A recept a következő:

Röviden:

1. Feküdj le 2-3 órával korábban, mint általában (ez nehéz lesz, hisz „még annyi tennivalóm van”) és kezdj el gondolkodni.

2. kelj fel napkelte előtt fél órával.

Hosszabban:

A dolog működési mechanikája a következő: elalvás előtt minden egyes alkalommal alfába mész (tudod az agykontrol maszlag), de normális esetben csak pár percre, utána redőny le és jön az álommanó. A korai lefekvés lényege az, hogy mivel nem tudsz elaludni, ebben az állapotba fogsz leledzni jó hosszú ideig. Az elején semmi nem lesz, hánykolódni fogsz, de nyugodj meg, lazítsd el magad. Lassan elkezdenek kavarogni mindenféle gondolatok. Régi emlékek, új emlékek, a jövő kilátása. Vihar készül, méghozzá agyvihar.
Nálam kb fél óra után szoktak lecsillapodni a dolgok, és olyan különleges állapotba kerülök, hogy a problémáimra zseniális ötleteket dob ki az agyam. Hozz föl magadnak egy témát és hagyd, hogy jöjjenek az ötletek. Egy papírt-cerka kombót készíts ki az ágyad mellé, de gyorsan jegyzetelj, mert könnyen kizökkenhetsz ebből az érdekes állapotból.
Ha van egy nagy kérdés, amire megoldást keresel, akkor mielőtt úgy érzed hogy be fogsz aludni, fogalmazd meg minél pontosabban a problémát.
Reggel kelj fel a nappal együtt, amikor még csönd van és nem készülődik kapkodva mindenki a munkába. Csinálj egy kávét/teát/kisfröccsöt ébresztőnek, hozd elő a kérdést és ekkor jó esély van rá, hogy az elméd az éjszaka megszülte a megoldást. Írd le és örülj, hogy ennyire zseniális vagy.

Magam sem tudom, hogy miért nem használom többször ezt a módszert, hiszen eddig kivétel nélkül mindig jó sült ki belőle. Hiába, az ember felejt.

Feküdj le korábban, mert vihar lesz!