Archive for the ‘agykaja’ Category

Álomkobold reloaded

Tuesday, April 20th, 2010

Egy kis javító adalék az álomkoboldos bejegyzéshez. Röviden ugye arról az állapotról szólt a sztori, amit valaki sorscsapásként, valaki ajándékként él meg az álmatlanságot – én utóbbiakhoz tartozom. Ez az az elmeállapot, amikor a sötét, csendes szoba magányában az érzékek kizárva, az agy viszont belül vadul pörgeti magát egy igen nyugodt és mély tudatállapotban. Alfa.
Szóval van ez a remek gondolkodós állapot. Vagy nincs – sok mindentől függ. A feladat tehát az, hogy létre tudd hozni, amikor szükséged van rá.

Négy okosság: egy kis koffein, ráalvás, korai fekvés és egy kis o2.

Egy erős kávé délután vagy egy tea az elalvás előtt 1-2 órával garantálja a hatást, hogy pezsegjen az agyad.
Egy órás szunyókálás délután késlelteti az esti álmosságot.
A szokásos ritmusodtól korábbi fekvé: ha éjfél körül szoktál feküdni, akkor vágódj be 10-kor a dunyhák közé.
Nitró az agynak: lefekvés előtt egy kiadós szellőztetés és 10-15 jó mély lélegzet feltölti az agyadat tüzelőanyaggal.

Válassz egyet vagy többet és jöhet az agyvihar.

Még annyi, hogy ha már tudatosan akarsz süllyedni ebbe az állapotba, akkor azt is érdemes összeírni, hogy milyen problémákra akarsz megoldást keresni (és találni). Papír, cerka és skicc.

Az imamalom

Thursday, February 11th, 2010

Krr-krrr-krr.

A fenti hangeffekt előidézője egy 800ft-os gazdaságos > hulladék minőségű kávédaráló (tudjátok olyan igénytelen piros „antik” páccal), eszmei értéke egy normális malomhoz képest olyan, mint a fröccsöntött neonlila buddhaszobroké egy potama-palotában lévő eredetihez viszonyítva.

És mégis csodás hatása lehet az emberre.

Mondjuk úgy, ha kvázi imamalomként tekintünk rá, a delíriumos reggelek beindító gépezeteként.
Biztos vagyok benne, hogy legalább filmen találkozott azzal a mémmel, amikor a buddhista kolostorokban szorgosan pörgetik a szerzetesek azokat a zörgő hengereket és közben vadul mandaláznak – om mani padme hum. Ebben az egyszerű eszközben semmi ördöngősség nincs, csupán a monoton zörgés és a pörgetés egyszerű mozdulata segít a kungfú arcoknak a megfelelő meditációs szinten maradni.

Itt jön a képbe a már említett kókány kávédaráló, mely tapasztalatom szerint tökéletes arra a célra, hogy a reggeli nehéz reboot-ot felgyorsítsa.

A felismerés akkor tört rám, mikor egy álmos reggelen betöltöttem a néhány napja pörkölt kenyai kávészemeket a malomba, bevittem a nappaliba, levágódtam a kanapéra és elkezdtem kőrözni a karommal. Néhány pillanattal később arra lettem figyelmes, hogy valami elkezdett bizseregni az agyamban és gondolatcsírák pattantak fel, majd elkezdek cikázni. Gyorsan papírért és grafitért nyúltam, és elkezdtem vadul körmölni. Ahogy a daráló rézkörmei egyre több kávészemből szabadították fel az aromát, az illat egyre intenzívebb lett és a gondolatok is gyorsabban ömlöttek a papírra. Mindez úgy, hogy egy miligrammnyi koffein sem jutott be a szervezetembe – legalábbis orális úton. Váo, gondoltam.
Hogy megbizonyosodjak, ez nem csak egy egyedi eset volt, több próbát is tettem és a hatás nagyjából ugyanaz volt.

Bamm

Mi lehet a jelenség oka? Először is a monoton és végtelenül egyszerű körkörös mozgás, ami finoman stimulálja, felkelti az agy „mozgató” régióját, aztán a finoman recsegő hang, ami egyeseknek talán fülsértő lehet, de sokan egy Lamborghini 12 hengerének felbőgését is zajnak hallják, holott… Aztán ott van az a markáns illat, amit gyerekkoromban gyűlöltem, de mivel a kávéfogyasztásom egy kellemes állapotot kondicionált ehhez az aromához (helo Pavlov), maga is megszépült, így ma ezt az illatot megszimatolva a kreatív neuroncsoportjaim kezdenek vad partizásba, megelőlegezve a várható piaszállítmányt, amit jövendőbeli fekete koffeinfolyam fog reprezentálni. Bár tudományos kutatást nem végeztem ebben az irányba, gyanítom, hogy ahogyan egy gyümölcstál látványa azonnali nyálelválasztást gerjeszt, az agyban is olyan működést serkentő anyagok szabadulhatnak el, melyek legintenzívebben maga a kávé megivása után választódnak ki.
Mint amikor a dagadt kölyök látja, hogy jön a süti. Mondom, nem vagyok benne biztos, de sanszos.

Praktikussági szempontból végül mindegy is, hogy mi megy végbe ilyenkor az ember fejében, a lényeg az, hogy ilyenkor legyen valami jegyzetfüzet az ember mellett – nem, nem laptom, mert az tönkrevágja a miliőt -, mert egy gondolatvihar esélye számottevő.

A procedúra egy tré daráló esetén akár 15 percbe is beletelhet, de minőségi 15 percről van szó és amondó vagyok, hogy a jó dolgokat kiélvezni kell, nem átfutni rajtuk. (ezért vagyok híve a hagyományos borotválkozásnak – min 10 perc – az elektromos űrtechnika helyett – 1 perc)

Eddig tehát a darálásról volt szó, de ha már egyszer felszabadítottad ezt az aromakavalkádot, miért ne engednéd rá a finálét > betárazod a morzsalékot és lefőzöl egy tökéletes, jó erős mokkát. Lehörpinted.

Bamm.

A motor nitrót kap, BAMM, jöhet a felskiccelt ötletek megelevenítése!

Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy ez az egész balhé nyilván csak akkor működik igazán, ha szereted a kávét.

Én kb. egy éve kezdtem el inni ezt a fekete színű italt, előtte sokáig kifejezetten viszolyogtam tőle, mert borzasztó ízűnek tartottam, szóval inkább a teás hippik táborát erősítettem, de aztán rájöttem, hogy a kávénak igen is meg van a helye. Vannak azok a helyzetek, amikor pont arra a gyors „beütési” hatásra van szükség, melyet a kávé tud és talán az energiaitalok. (de olvadt gumicukrot elvből nem iszunk – még?). Kiváló társ például, ha egy kimerítő mozgás után hazaérve használható embert kell magadból faragni egy kis időre vagy például ha mondjuk pont este jön meg valamihez az ihlet, de a bioritmusod már-már az ágyba döntene és te nem akarod megszakítani a flow-t.

Szóval elismerem a kávé jóságát,  de azt hiszem nemsokára visszaállok a napi kávézásról inkább a teázásra, mert ez a fekete lé eléggé megterheli a gyomromat és a hozzászokás miatt kezd halványulni a hatása adott dózisnál. Teszem majd mindezt akkor, miután feléltem az ipari mennyiségű karira kapott puccos kávészemet. Elég jó úton haladok, szorgosan emelgetem a mokkás csészét, úgyhogy az utolsó 100g-nál tartok (az 1100-ból), aztán jöhet megint a fenséges leveles stimuláló (aka camellia sinensis) kora.

Amennyiben tehát kávé az istened, mindenféleképpen szerezz be egy tekerős csotrogányt és adj egy próbát neki.

Hozzávalók: kávébab, manuális kávédaráló, jegyzetfecni, cerka, egy legalább csekélyke izomzattal ellátott jobb vagy bal kar. (bár a fene tudja, valaki lehet képes a fülével is tekerni…)

Inspirál, felpörget – krr-krr

Reggeliző konferenciák: Pop!Tech

Friday, October 2nd, 2009

„Világmegváltó emberek, projektek és ötletek”

A másik nagy kedvenc a TED-re kisésrtetiesen hasonlító kvázi kisöcsi, ami nem attól öcsi, hogy ergyább minőségű lenne, sokkalinkább azért, mert méretben nem nőtt akkorára, mint Ted bácsikája. A ’96-os alapítása óta ugyanazon a helyszínen, a Maine állam beli Camden városka operaházában tartják októberben, ahova csupán 700 kiválasztott ember fér be.
Szóval egyetlen négynapos összejövetel, limitált résztvevőkkel.

A pop atyjai Robert Metcalfe, az Ethernet kitalálója és John Sculley Steve Jobs elődje (és utódja) az Apple CEO-i székében.
A hivatalos honlapon szintén találunk egy remek válogatást a legjobb előadásokból és 2007-től élőben is streamelhetjük az aktuális konferenciát, ami idén október 21-24-ig fog pörögni. Idei előadó lista itt.

Itt van a kínálat, nálam eddig ezek ütöttek erősen:

Malcolm Gladwell a különleges emberekről (lást Outliers)

Matt Mason a kalózkodásról – jobban mondva annak hiányáról

John Legend seggberúg – a zenéjével és szövegével is (a Show Me számnál konstans libabőr veszély)

Steven Pinker arról, hogy a szavaink hogyan tükröznek minket

Christian Nold arról, hogy a környezet mennyire formálja a lelkünket

Zoë Keating csak simán zenél. Csak simán.

Richard Dawkins a vallásról és tudományról

Reggeliző konferenciák: TED

Monday, September 28th, 2009

Az elmúlt hetekben kicsit elvitt a teendőcunami, de a szántás ezennel folytatódik… ahol abbamaradt. Szóval konferenciák, szóval az első, szóval a TED. Hacsak nem egy setít barlangban éltél eddig online tekintetben, akkor bizonyára már hallottál erről a nagyhírű agytágító konferenciáról, de azt valószínűleg nem tudtad, hogy…

…a három betű a Technology Education Entertainment Design rövidítése, azaz a keretet a technológia, oktatás és dizájn témaköre adja meg, amibe ugye elég sok minden belefér. A conf szlogenje „Ideas worth spreading”, azaz Terjesztésre érdemes gondolatok.

Ez a legnagyobb, leghíresebb a sorozatban majdan említettek közül. Az előadások 20 percesek vagy annál rövidebbek. Ideális reggeli/ebéd utáni/lefekvés előtti falat. Nagyon melléfogni nem lehet, bármelyikre klikkelsz jóságot kapsz. Remekül lehet amúgy a videók közt keresni, számos jócska kategorizálás közül választhatsz (népszerűség, legtöbb komment, legtöbb letöltés stb.)

A TED eredetileg 1990-ben indult, de a virágkora 2002-től kezdődött, amikor Chris Anderson (@tedchris) átvette a bulit. Az eredeti TED egy 4 napos konferencia Longbeach-en, de az elmúlt években számos mellékhajtás nőtt ki belőle. A TED Globalt minden évben máshol rendezik meg, legutóbb Oxfordban és talán annyi különbség van az „oridzsinálhoz” képest, hogy több nem-amerikai előadó osztja az észt. Idén először kerül megrendezésre a TED India, nomen est omen és ezen kívül van még a TED X, amit bárki megrendezhet. Bukarest már megtette pl., talán hamarosan Bp-re is bekúszik a mém.

Az ős TED konferenciára érthető módon nem olyan egyszerű bekerülni, hisz mégis csak egy olyan kis laza összeröffenésről van szó, ahol simán belefuthatsz ex- vagy akár jelenlegi államelnökökbe vagy a világ többi legbefolyásosabb embereibe.

„The truth about Ted is that everybody is interesting here.” – Richard Branson

Bekerülni nem könnyű. Két lehetőség van: vagy meghívnak, mert akkora király vagy, vagy kipengetsz 6000 dollárt ÉS elfogadják a levélben elküldött indokodat, hogy miért pont téged válasszanak a meglehetősen limitált helyek egyikére.
Szóval nem olcsó a dolog, de szvsz kevés dologra lehet jobban elkölteni 6000 dollárt.

A legnagyobb királyság a TED-ben, hogy az előadások legjava bárki számára elérhető weben keresztül. Több, mint 400. Lehet őket streamelni vagy filmként, esetleg mp3-ban letölteni. (ismét felhívom a figyelmet, hogy nem érdemes bálásan felhalomozni a vinyón ezeket – a Ted frissen a legfinomabb!)

Én kb. 2 éve követem ted bácsit, szóval túl vagyok néhány tucat előadáson. Számomra ők voltak a leginspirálóbbak:

Sir Ken Robinson a kreativitásról és a mai iskoláról

Tony Robbins a motivációról

Barry Schwartz a választás paradoxonáról

Dan Gilbert arról, miért vagyunk boldogok

Rick Warren a hasznos életről

Sir Richard Branson a vállalkozás kalandjáról

Matthieu Ricard a boldogság szokásáról

Phillippe Starck a dizájn értelméről

Susan Blackmore a mémekről

John Doerr a zöld forradalomról (nagyon kemény, meg fog téríteni)

Evelyn Glennie megtanít meghallani

Aubrey de Grey az örök életről

Mark Bittman a szörnyűségekről, amiket naponta megeszünk (szintén pálfordító)

És végül egy lista az eddigi előadókról a teljesség igénye nélkül.

Jó TEDelést!

Reggeli a legnagyobb elmékkel

Monday, August 31st, 2009

Milyen lenne, ha a reggeleidet úgy kezdhetnéd, hogy a mai világ Newtonjai, Einsteinjei, Plátói, Friedmanjai, azaz a legragyogóbb elméi osztanák meg veled a legzseniálisabb gondolataikat reggeli közben?

Mi lenne, ha a reggeleidet úgy kezdenéd?

Ugyanis megteheted.
(more…)

10 dolog amivel el lehet bénázni egy kitűnő csésze teát

Monday, July 13th, 2009

(fontossági sorrendben)

  1. tejet/cukrot/citromot adsz hozzá ahhoz a fajtához, amihez nem illik
  2. túl sokáig/túl kevés ideig hagyod a leveleket ázni
  3. rossz hőmérsékletű vízzel öntöd le a tealeveleket
  4. újraforralt vízzel öntöd le a teádat (kevesebb oxigén marad benne, kevésbé hozza ki az aromákat)
  5. rossz minőségű tealeveleket használsz (kommersz filteres, elöregedett akármilyen)
  6. rossz minőségű vizet használsz > csapvíz
  7. túl sokáig forralod a vizet (kevesebb oxigén marad benne, kevésbé hozza ki az aromákat)
  8. a levelek nem úszkálnak szabadon (nem oldódik ki rendesen a jóság, mivel a levelek felülete nincs szabadon)
  9. túlságosan feldarabolt leveleket használsz – zavaros lesz a tea
  10. a teáskannát nem melegíted fel a felöntés előtt > túl gyorsan lehül a víz, nem lesz ideális a hőfoka

perfekt csészét értelem szerűen ezek reciproka adja.

Cafnap, azaz koffeines álom

Wednesday, June 24th, 2009

Lehet szeretni vagy nem szeretni a kávé ízét, egy biztos: a koffein, mint olyan, működik. Felgyorsítja a szívverést, és növeli az agy éberségét, az információfeldolgozás sebességét estébé.

Az ember aktivitási bioritmusában ebéd után van egy nagy zuhanás, amikoris a szervezet beáll emésztő üzemmódba és belassul minden. Erre az időszakra találták ki a mediterrán arcok a  több órás sziesztát, ami az északabbi kultúrákban megkurtult és egy rövid szunyóka formájában jelenik meg – már ahol engedik megjelenni. Számos kísérlet (náza, brit tudósok stb.) tökegyértelműen kimutatta, hogy hatékonyság szempontjából bőőven megéri 20-30 percet rászánni erre az angolszászoknál csak “catnap”-nek nevezett újratöltésre. A nap első felében szerzett információk már ilyenkor elkezdenek helyükre kerülni, és fizikai feltöltődés szempontjából is meglepően sokat számít ez az esti-hiradónyi idő.

A jelenség hatékonyságára azonban még rátehetünk néhány szívlapáttal, ha a catnap “t” betűjét egy “f”-re cseréljük, azaz ráturbózunk egy kis koffeinnel. Első ránézésre a pihenés és a pörgetés paradoxnak tűnhet, de mivel a koffein nem azonnal szívódik fel, így máris helyükre kerülnek a dolgok.

A recept tehát a következő: amikor jön az ebéd utáni álomkobold, főzz le egy bevált erősségű kávét, hörpintsd fel és vágódj el a díványon. Igazából ébresztőórára sincs szükség, mert a koffein körülbelül 15-20 perc múlva fel fog ébreszteni és onnantól kezdve frissen és pörgő aggyal folytathatod a világ megváltását.

Most megyek és iszom egy csésze finom fekete drogot :]

Ha ez mind nem volt elég, akkor irány a boston.com, ahol egy remek kis infographic-ben minden össze van szedve, amit a szunyókálásról tudni érdemes. Ide a bökőt.

Sok könyv, kevés idő

Thursday, June 11th, 2009

Túl sok jó könyv van és túl kevés az idő. (vagy pont elég IGAZÁN jó könyv és épp elég idő?)

A kórképem szerint notórius könyvhalmozó vagyok. Nehezemre esik nem maximális kivehető könyvstóccal kimenni a könyvtár ajtaján.

De mi van, ha nincs időd órákat tölteni egy-egy könyv elolvasásával? Tele van a vinyód/könyvespolcod tucatnyi olyan könyvvel, amit „muszáj” lenne elolvasnod, mert szomjazol a tudásra? A könyvek többségénél a szkennelős olvasás technikája egy megoldás, de sokszor nem elég hatékony. Szerencsére dübörög a wiki mozgalom és a világ szorgos hangyái már elolvasták egy csomó olyan könyvet, ami ott figyel a te olvasandó listádon és arra sem voltak restek, hogy bepötyögjék a tartalom esszenciáját.

Az ajánlat:

Wikisummaries
Shvoong
Freebooknotes
Summary (fizetős)
Getabstract (fizetős)

Pakold be őket egy könyvjelzőbe és ha van egy kiszemelt cím, akkor open all>insert title és remélhetőleg valamelyikbe már feltöltötték a tutit.

Non-fiction könyveknél talán nem akkora veszteség „csalni”, mint suliban a szépirodalmi kötelező olvasmányokkal, de azért akad néhány alapmű, amik virtuóz módon lettek megírva és az igazi értéket az az atmoszféra adja, amit az író következetesen és folyamatosan épít a könyv során. Ezek az apró jóságok nincsenek benne az összefoglalókban, nincsenek benne azok a fél-egymondatos bölcsességek sem, melyek akár az egész napodat, hetedet, hónapodat, sőt az életedet is megváltoztatják. A nagyágyúkat tehát érdemes végigolvasni, viszont a csak „simán” jó könyveket bölcsebb lehet elintézni egy összefoglaló átfutásával.

Esőerdőben tanulni?

Wednesday, March 25th, 2009

Minden apró körülmény hatással van az ember teljesítményére, de van néhány, ami jóval többet nyom a latban. Ilyenek az ember „üzemanyagai”.

A Homo Sap., más néven az ember, egy autós hasonlattal élve egy hibrid jószág olyan tekintetben, hogy háromféle üzemanyaggal „megy”, bár nálunk mindháromra szükség van egyszerre. A folyékony víz és a szilárd kaja mellett a „gázüzemet” a levegő képviseli, de vajon meg kapja a megfelelő figyelmet ez a lételem, ami nélkül 5 perc alatt megmurdelnánk? Az ételre odafigyelünk, az ital már neccesebb, de a levegőnél tök egyértelműnek vesszük hogy „van”. Most arról lesz szó, hogy NAGYON nem mindegy, ennek a minősége.

Ebben a mindössze 5 perces előadásban Kama Meattle indiai kutató arról beszél, hogy miként lehet és érdemes feltuningolni a munkahelyet néhány növénnyel.
Számos kísérlet alapján összeállítottak egy olyan növénykombót, ami optimális levegőminőséggel látja el egy ember munkaterét és ennek örömére egy egész irodaházat betelepítettek ezekkel a zöldekkel. Az eredmények láttán mindenkinek leesett az álla…

A felmérés szerint a dolgozók teljesítménye 20(!)%-kal nőtt a „virágtalan” irodákban dolgozókhoz képest. Elég impresszív… de egyáltalán nem véletlen, főleg ha tisztában vagyunk azzal, hogy az agy iszonyú mennyiségű oxigént fogyaszt a test többi szervéhez képest.

Hab a tortán, hogy ezek a növények környezetvédelmi szempontból is „zöldek”: 15% energiát takarítottak meg, mert kevesebbet kellett szellőztetni és/vagy a légszűrő, -cserélő berendezésnek működnie. Nem rossz…

A nyerő növénykombó a következő:

4db vállig érő arany pálma – nappal megköti a szén-dioxidot és rengeteg oxigént termel
6db tigrisnyelv – éjszaka teszi ugyanezt (hálószobába ideális)
Fakultatív versenyző: márványos szobafutóka – kiszűri a levegőből a formaldehidet és a hasonló vegyszereket

Nálam egyelőre csak egy teszkós minibambusz figyel az egyik polcon és termeli a elhanyagolható mennyiségű friss oxigént, de az esztékai értéke így is üt. Sajnos ha 10db vállig érő javasolt zöldet telepítenék a szobámba, akkor én már gyakorlatilag nem férnék be. Panel rule, úgyhogy marad a kereszthuzat, amíg nem lesz egy mini-esőerdő befogadására képes irodám. :]

Növények = cimbik

A beszívott futó

Wednesday, March 11th, 2009

Korábban már írtam arról a csodálatos állapotról, amikor egy olyan ihletett érzés kerít hatalmába a monoton aerob mozgás (aka „laza pöri”) közben, amiben valahogy jobban forognak a fogaskerekek a koponyában. Nos, egy kicsit utánamentem a dolognak és egész érdekes dolgokra találtam.

Kiemelném, hogy a most következő jelenség a lusta, nem túl kitartó emberek számára elérhetetlen gyümölcs, hiszen minimum 1 óra küzdelem után bújik csak elő.

Magam is átéltem már – leginkább a hegyek közt bringázva – azt az érzést, amit a futószakik csak úgy hívnak, hogy runners high, azaz a futók eufóriája. Ez a terepfutó úriember egy olyan szupcsimupcsi cikket írt erről, amiben a részletekre is kitér. Ő ezt az állapotot ahhoz hasonlítja, mintha bedobott volna volna két Redbull-vodkát, három ibuprofent és egy nyerő lottószelvénnyel a zsebében futna. A test beáll egy nagyon természetes és egyenletes ritmusra, és úgy érzi az ember, hogy minden egy ritmusra mozdul.
Az okosok szerint ezt az állapotot elsősorban az endorfin nevű természetes kábszer termelődése okozza elsősorban, ami a testet érő traumák esetén  szokott aktiválódni (1 óra futás ugye elég nagy trauma a legtöbb embernek…). Ezen kívül azonban egy anandamid nevű kemikália is működésbe lép, aminek az agyra gyakorolt hatása megegyezik a marijuanájéval – nyilván egy kicsit szelídebb változatban.
Van azonban egy apró bibi. A mariskához hasonlóan az anaizé is korlátozza egy időre a rövidtávu memóriát, így az a rengeteg jó ötlet, ami a „beállás” közben ér, rendkívül illékony. Valamit valamiért srácok… :)

Szóval ez az elmélet, de ezek csak szavak, át kell élni, úgyhogy irány a cipősszekrény, dorkókat fel és lehet csapatni!

(A következő bejegyzés is „futós” lesz, azonban az már erősen fog kötődni a tanuláshoz. Keep tuned!)