Jópárszor próbáltam már megfogalmazni magamnak és másoknak azt, hogy miért csinálom ezt az egészet. Ma reggel letisztult a kép.
Egy csomó mindent nem tudok. Nem tudok eleget. Ezért tanulmányozom a tanulást – hogy tudjak tudni. Egyszerűen csak rendet akarok és ezzel tudom elkezdeni a rendrakást.
Holnap (júli 7.) 6-tól tartok egy rövid keynote-ot a Colabs-ben, ha van kedved és időd, akkor téged is szívesen látunk!
A téma (tadamm, megelepetés!) a tanulás lesz, pontosabban a tanulási folyamat indítója a lelkesedés és annak tudatos manipulációja. Egy kb. 3/4 órás előadásra kell számítani, utána csinálunk egy kis workshop-szerűséget, ahol az elhangzottak gyakorlati alkalmazását próbáljuk ki a jelenlévő kisérleti nyulakon 
Mivel ugye az Eke (ön most itt áll) szerkesztője is jelen lesz a rendezvényen, ezért egyfajta író-olvasó talákozó funkciót is kaphat az esemény. Gyertek!
A kedvcsináló itt
Pogácsa lesz. (not)
A kezdeteknél, amikor kibújsz, abból a jó meleg, biztonságos kuckóból, egyszer csak egy olyan világba pottyansz, amiről halvány fogalmad sincs. Aztán szépen felnevelnek és amikor elérsz odáig, hogy „oké, akkor kezdjük az önálló életet”, elkezd pörögni az agyad, hogy akkor ez az egész dolog most akkor hogy is van. De amit látsz, az egy hatalmas rendetlenség.
Miért nincs rend? Mert hiányoznak az alapok. Nem ismerjük őket, és ami a legdurvább – nem is keressük! Valahogy nem egyértelmű, hogy azt kéne keresni. Őszintén szólva magam sem értem mi ennek az oka, sőt azt sem tudom, hogy én minek a hatására kezdtem visszagombolyítani a dolgok fonalát, csak azt, hogy megtaláltam, hol érnek össze a szálak és ezennel a fonal végét most átpasszolnám neked is. ~
Ahhoz, hogy rend legyen, tudnod kell, hogy mire és mivel építesz, azaz mi az ALAP, mi az, amiből az összes többi dolog ered.
A mai ember tojik az alapokra: egyből a 10. emeleten kezdi az építkezést, majd jön a 13. aztán a 11, esetleg a 28. Mintegy véletlenszerűen. Aztán csodálkozik, hogy időről-időre összeomlik az alkotása. Ilyenkor leül a romok mellé és elgondolkodik – aztán megint elkezdi egy random emeleten. Bábel tornya, heló!
Ez így nem oké. Paradigmát kell váltani. Vissza kéne térni a forráshoz és annak bölcsességével felvértezve elkezdeni a munkát, azzal kezdve, hogy megtanulunk építkezni…
Mi ez a bizonyos első építőkocka? A kérdés költői, hisz ha ezt a blogot olvasod, akkor pontosan tudod, hogy mire utaltam egész idáig. Nah, hát persze, hogy a tanulás az az átkozott szentséges első építőkocka – jobban mondva az építőkocka építő (kocka ). A tanulással építed fel a dolgokat. Minden dolgot!
Mihez segít hozzá ez az alap? Megtanít gondolkodni, azaz segítségével bármit (meg)tudhatsz. Segít megérteni a dolgokat és adott esetben továbbfejleszteni őket! Segít a szűkös időd jobb kihasználásához, segít felfedni, hogy ki vagy és segít ezt a célodat elérni. Segítségével tudod olyanná építeni magadat és a világot, amilyenné szeretnéd. A tanulással tudsz új dolgokat létrehozni, alkotni. A tanulás az ecseted, ami nélkül nem tudsz egy vonást sem húzni a fehér vásznon. Csak ezzel tudsz olyan jövőt festeni magadnak, amilyet akarsz.
Ezt kéne megérteni.
De vissza az építős hasonlathoz: ezzel tudod megismerni és felhúzni a következő fundamentális szintet, a második emeletet. Okosan, nem ám olyan mekkmesteresen.
Hogy mi ez a következő sor szerintem? Erről majd egy következő bejegyzésben rántom le a leplet. Valójában ez már nem olyan tökéletesen egyértelmű, mint az első szint. Mondhatjuk, a második szinten még javában dolgoznak a román vendégmunkások…
Az mágikus mantra tehát: vissza az alapokhoz – értsük már meg, hogy mi működteti a dolgokat!
Eredetileg egy hosszabb lélegzetvételű írásba akartam beilleszteni Sir Ken Rob zseniális előadását, de annyi jó dologról beszél, hogy külön figyelmet érdemel. Szól a misztikus kreativitásról, a diploma (aka. “a papír”) értékéről, a gyerekekben lévő lehetőségről, a Föld jövőjéről, professzorokról akik csak a fejükben élnek és még sok másról. Amennyiben munka közben néznéd, figyelmeztetlek, hogy minimum 2x hangosan fel fogsz nyeríteni a poénokon, de azon biztosan, ahogy ő maga röhög.
Ez a 20 perces kis hangszálrezegtetés talán neked is megmutatja, hogy engem miért villanyoz fel ez a téma…
Előfordult már veled, hogy valami iszonyatosan elkezdett érdekelni, de olyan sokáig csináltad, hogy elfelejtetted, hogy mi benne a varázslatos? Biztos vagyok benne. A varázslat még mindig ott van, csak megszoktad, már nem különleges. A fény világít, de már nem tűnik olyan világosnak.
Ilyenkor kell visszatalálni a lelkesedéshez és szintet lépni. Ezt hívják minden kultúrában meditációnak, ami a medi-stációból ered, és a központi állapothoz való visszatérést jelenti.
Holnap jön.
