Félelmetes, hogy tonna szám áll a tudás, amit meg lehet tanulni, de a tudásunk, hogy hogyan tegyük ezt, bizony meglehetősen primitív és korszerűtlen. A tanulás hatékony módjára gondolok, igen. Az evolúció malmai nagyon lassan őrölnek, nagyságrendekkel lassabban, mint ahogy az ember tudása gyarapodik.

Igazság szerint mi magunk, emberek tettük és tesszük egyre bonyolultabbá a világot, mert túl sokat agyaltunk.

Olyanok vagyunk, mint egy kisgyerek, aki a közértben mindent behajigál az anyuci bevásárlókosarába, függetlenül attól, hogy mire van a családnak valójában szüksége. Csinálja ezt azért, mert abban a pillanatban ez jó ötletnek tűnik. Csillogó a csomagolása, rajta van egy szép nagy akciós cimke, ajándék jár hozzá stb. A hosszú távon való gondolkodás nem erőssége az embernek.

Az evolúció ugyanis olyanra faragta az ember agyát, hogy kicsiben és rövid távon gondolkodjon elsősorban, hiszen ez kellett régen a túléléshez. Ez mindaddig rendben is volt, amíg az ember olyan buta volt, hogy csak kis pusztítást tudjon véghezvinni a környezetében. A gond ott kezdődött, amikor a homo sap. olyan tudásra tett szert szép lassan, hogy egyre nagyobb hatást tudott gyakorolni a környezetére, DE az agya még mindig rövid távon gondolkodott – és gondolkodik ma is. Mohón halmozzuk a dolgokat – a tudást, a pénzt, az ételt, a ruhát, a hobbikat; egyszóval a jós(z)ágokat -, mert erre pörög az agyunk. Csakhogy ezt a nagy halom jóságot már nem tudja az agyunk kezelni, rendbe tenni. Elszabadult egy óriási gyerek az óriási közértben.

Az a helyzet, hogy egy kicsit rá kellene segíteni az evolúcióra, mert nincs időnk. Meg kell tanulnunk átalakítani a saját agyműködésünket (nem félregépelés) olyanra, ami a mai körülményeket kezelni tudja.
Gyakorlatilag ki kell találnunk, hogy mit tenne az evolúció az agyunkkal, ha a jelenlegi körülmények uralkodnának néhány millió évig.

Ma van a Föld napja. Ez a kék izé ott az éterben, amin vagy. Most. Itt.

Eredetileg egy hosszabb lélegzetvételű írásba akartam beilleszteni Sir Ken Rob zseniális előadását, de annyi jó dologról beszél, hogy külön figyelmet érdemel. Szól a misztikus kreativitásról, a diploma (aka. “a papír”) értékéről, a gyerekekben lévő lehetőségről, a Föld jövőjéről, professzorokról akik csak a fejükben élnek és még sok másról. Amennyiben munka közben néznéd, figyelmeztetlek, hogy minimum 2x hangosan fel fogsz nyeríteni a poénokon, de azon biztosan, ahogy ő maga röhög.

Ez a 20 perces kis hangszálrezegtetés talán neked is megmutatja, hogy engem miért villanyoz fel ez a téma…

“Oda korcsolyázok, ahol a korong lesz, nem oda ahol éppen volt” – Wayne Gretzky

Vigyázat, most méretes közhelyeket fogok durrogtatni, úgyhogy aki ezt nem bírja, az lapozzon. A közhelyeknek az a tulajdonságuk, hogy igazak, viszont általában nem gondolunk bele, hogy miért azok. A mai bonc témája az, miért a tanulás határozza meg a jövődet.

Nézd meg, ma hol tartasz, milyen dolgoknak örülsz most. (várok-)

Megvannak?

Ezeket a dolgokat a múltban hoztad létre, tanulással, akárhogyan. A semmiből nem lesz valami. A jövő majd ugyanolyan jelen lesz, mint ami most van, és az akkori jelent az akkori múlt, azaz a mostani jelen cselekvéseinek eredményei fogják megadni. Ez gondolom kristálytiszta.
A jövőből jelen lesz – ha megéred.

„A végzetedet a pillanatnyi döntéseid alakítják.” (Tony Robbins)

Ha kitalálod, hogy milyen képességre lesz szükség a jövőben, akkor majd ha eljön az idő, már kezedben lesz a kész eszköz, nem akkor kell “sportban” megtanulnod és zöldfülűként belevágni. Előnyben leszel a többiekkel szemben, akik nem gondolkodtak.

A hatékony tanulás képessége például egy kötelező darab, ami BIZTOSAN kelleni fog. Miért? Mert bármit, ismétlem bármit hoz a jövő, ez az a képesség, melynek segítségével spontán módon is gyorsan alkalmazkodni tudsz az új körülményekhez.

A tudás nem egy egyszerhasználatos cucc, hanem egy olyan eszköz, ami végigkísér az egész életeden. Egy olyan befektetés, mellyel biztosan nyersz – kérdés, hogy mennyit. Egy-egy jól megválasztott képességgel tied a világ.
Nem veszthetsz. Semmit. Akármilyen képességet tanulsz meg, az egy eszköz lesz a jövődben, melyet olyan helyzetekben fogsz tudni felhasználni, amikre nem is gondolsz. Tehát akármit csinálsz most, törekedj minél jobban csinálni. A jövődben aranyat fog érni.

“Ne hagyd abba. Szenvedj most és éld le a hátralévő életedet bajnokként.” – Muhammad Ali

Ok, persze kárpediem – de okosan (jobban mondva okosodva) élj a mának.

Egy barátommal épp azt beszélgettük, hogy kishazánknak mi a legnagyobb baja, és arra jutottunk, hogy Mo. nem a jövőt építi, hanem a jelen után fut állandóan. Ez abban is megnyilvánul, hogy a nyugat mostani dolgait majmoljuk (amiket mire átveszünk már elavulnak), másrészt pedig az oktatási rendszerünket rohasztjuk szépen lefele.
A rossz példa adott, nem muszáj követni…

Ha jó dolgokat tanulsz meg akkor fényes lesz a jövőd, ha nem, akkor setét.

Egy embernek körülbelül 18000 napja van arra, hogy elérje élete célját.

[360 x (70-20)]