Aztán nemrég rájöttem, hogy rossz célt lőttem be magamnak, mert amit igazán akarok az ez: a legtöbbet kihozni a tanulásból. A tanulás igazi gyümölcsének a tudást hittem, pedig ez csőlátás eredménye. Az út azonban nem volt haszontalan, sosem az. A tudás egy gyümölcse a tanulásnak, de közel sem az egyetlen és nem is biztos, hogy adott esetben a legfontosabb. A jó tanulás flow, az egyik legjobb élmény, amit ember átélhet. Boldogságforgácsok, amik az agy munkálásából röpködnek ki. Ha úgy tetszik, a főművelésből.

A hatékony tanulást én eddig a gyorsasággal azonosítottam, de rájöttem, nem ez a lényeg. A lényeg az élmény. Az eredmény – a tudás – jönni fog, de nem csak az a lényeg. Sőt, gyorsan is jöhet az élvezetes tanulás eredményeként, de talán nem olyan gyorsan, mint lehetséges. Viszont a végén az élmény többet nyom a mérleg serpenyőjében, mint az a néhány perc, óra, nap, év, ami a lehetséges leggyorsabb, de kevésbé élvezetes tanulással lehet nyerni. Meg lehet enni tíz gombóc fagyit egy perc alatt is…

De minek.

Egyébként meg nincs csoda, a tanulásnak (az agynak) vannak fizikai korlátai, nem lehet egyből felugrani a lépcsősor tetejére. Most még – talán majd egy teljes agycserével a jövőben.
De ez nem baj, sőt. A lépéseket meg kell tenni. Ezeket a lépéseket lehet és érdemes is hatékonnyá tenni. Annál is inkább nem érdemes nagyokat ugrálni, kihagyva esszenciális lépéseket, mert a tanulás öröme ezekben az apró sikerélményekben keresendő. A jutalmat nem véletlenül tervezte belénk az evolúció – az annak a jele, hogy valamit jól csinálunk. Minél jobb érzés, annál jobban csináljuk. Hatékonyságról beszélek. A hatékonyság indikátora tehát a móka faktor. Egyenes arány van. Meg egyébként is, a móka a lényeg, attól lesz JÓ* az élet. Figyelj magadra: ha élvezed, akkor jó ütemben haladsz; ha nagyon élvezed, akkor nagyon jó ütemben haladsz.

A tanulás boldogsága a folyamatosságban, a kis örömök teljes megélésében van. Lehet nyélen rakni, de ha a maximum mókát, élményt akarod, akkor az optimális – nem a maximális – fejlődést kell belőni.

Az új cél adott, elindultam ebbe az irányba.

*bármit is jelentsen ez…

update: és el is készült a magyar fordítás

A munka nagyrészt robotizált: gépek szelik hártyavékonyra a vizsgált agyat, gépek készítik elő a mintát, gépek analizálják és gépek archiválják a feldolgozott szeleteket. Naponta kb. 1000 mintát. Éjjel-nappal.

A 100 millió dolláros projekt haszna elsősorban gyógyításban fog megjelenni (pl. az Alzheimerért, autizmusért felelős hibás gének pontos helyének ismerete, így az idejekorán eltávolítható vagy kezelhető), de nyilván az agyműködés teljes megértésében is hatalmas szerepe lesz, sőt már most van, hisz az eddig felfejtett géntérkép segített kimutatni, hogy az eddig ugyanolyannak hitt idegsejtcsoportok teljesen mások, más “program” működteti őket.

Első látásra úgy tűnhet, mintha ez a térkép minden rejtélyre megoldást adhat, de a helyzet közel sem ilyen egyszerű. Ahogy egy kutatásban résztvevő fogalmazott: “Amit mi csinálunk az olyan, mintha egy Monet képről felfejtenénk a festékszemeket és az alapján próbálnánk megérteni a festményt.”
Szóval van még ezután is marad egy s más, amit ki kell silabizálnunk – vagy ahogy a Wired eredeti cikkében fogalmaznak: a pontokat meg tudjuk adni, de azokat még össze is kell kötni.

Forrás és teljes cikk: Wired

Szóval jegyzetelés. Ez jelenleg a cutting edge. A természetes, jól megszokott, kényelmes jegyzetelési rutin megmarad és arra pluszba jön rá az írást egyből digitalizáló és a diktafon funkció. A villámgyors kézírás előnyeit ötvözi a digitális világgal. Okos, furfangos. Okos tollnak hívják.

Ahogy Gordon Ramsay mondaná: jegyzetelés – “DONE”

A kutatók azt állítják, hogy egész jól haladnak, és nemsokára kész lesznek az emlős-agy működő modelljével, ami alapján az emberi agy digitális replikájának befejezését akár egy évtizeden belül reálisnak látják.

Nos, tudva azt, hogy az emberi agy egyes tudósok szerint az ismert világ egyik legösszetettebb szerkezete és ma még közel sem ismerjük tökéletesen a működését, elég optimistának tűnik ez a becslés. De ők ezt nyilván jobban tudják…
Maguknak az idegsejteknek a működését már egész jól feltérképezték a fehérköpenyes srácok, de azt még meglehetősen nagy homály fedi, hogy amikor 100 ezer idegsejt elkezd egyszerre “tüzelni”, akkor abból hogy lesz pl. egy gondolat, egy érzés, egy akármi. Az egész mindig több, mint a részek összessége.

A Technology Review remek összefoglaló cikke itt, a projekt hivatalos honlapja pedig itt, ahol megtudhatod, hogy most épp hogy áll a bál.

És hogy hogyan néz ki ez a modell? Valahogy így:

forrás: bluebrain.epfl.ch

Röviden összefoglalva: az Edupunk egy új tanulási szemléletmód, ami a tanulást (végre) kiszabadítja az iskola intézményéből, így az ember azt tanulja, amiért lelkesedik, akkor, amikor akarja és bármilyen eszközzel, ami a rendelkezésére áll. A jelszó: csináld magad! Egy belső indíttatású, tanulóra szabott megközelítésről van tehát szó – és mint ilyen, az eke rajongását is egyből kivívta magának.

Bakó Zsolti hívta rá fel a figyelmemet a nemrég, és pöröly módjára egyből ráraboltam a témára, hisz tulajdonképpen az eddigi “vallásomnak” adott valaki nevet. Kicsit furcsálltam, hogy csak most találkoztam ezzel a mémmel, de gyorsan kiderült, hogy elég friss dologról van szó…

A kifejezést először Jim Groom blogger használta ebben a bejegyzésében 2008 májusában és azóta futótűzként terjed az Internetsen.

Az edupunk rühelli, ha meg akarják neki mondani, hogy mit kell megtanulnia és azt is, ha tucatemberként kezelik. Nem az elavult tananyagokat akarja használni, hanem a legújabb, cutting edge módszereket és forrásokat.  Az edupunk saját maga állítja össze a neki legmegfelelőbb tudáskoktélt.

Éljen és viruljon az edupunk!

Milyen lesz a tanulás a közeljövőben, ha végre felhasználjuk azokat a felismeréseket, melyek már jó ideje felfedeztek?

Én valami hasonlóra gondolok:

• Még mielőtt bármi konkrétat tanítanának az iskolában, a tanulót legelőször is megtanítják tanulni.
• A tanulási kényszer helyét átveszi a tanulási vágy.
• Egy szakemberek által összeállított „ajánlott csomagot” figyelembe véve a tanuló maga választja meg a tanulni kívánt „tárgyakat”.
• Az iskolák felkínálják a tudást, nem kötelezővé teszik.
• A tanulók megvizsgálják a saját erősségüket, gyengeségüket és arra szabják a tanulási módszerüket.
• Az iskolák teljesen átalakulnak – egy nagy rideg betontömb helyett organikus, flexibilis intézményekké válnak, amik a tanulókhoz idomulnak és nem fordítva.
• A tanító személye a megfelelő helyre kerül a tanulók szemében – tisztelik, de egyáltalán nem félik, egyenrangú félként tekintenek rájuk (és vica versa).
• A tanulás nem lesz kötelező, a tudást viszont vonzóvá teszik.
• A tanulók résztulajdonosai lesznek az iskolának, amíg ott tanulnak és ők is fogják gondját viselni.
• A tudás legjobb forrásai könnyen elérhetővé válik mindenki számára, legyen szó előadásról, könyvekről, vagy más anyagról.
• A tananyag a hatékony tanulás alapelveit figyelembe véve lesz összeállítva – gyakorlatilag megtaníttatja önmagát.
• A tanult elméletet azonnal gyakorlatba vitel követ, azaz lehetőség lesz az új tudást egyből élesben kipróbálni.
• Az új tanárok nem fogadják el vakon a régi dogmákat, csak azokat tartják meg, amelyek valóban értékesek.
• Minden tanárnak alanyi jogon jár majd tájékoztatás a legfrissebb tanulástechnológiai felfedezésekről (ÉS azt egyből át is adja az ifjú padavanoknak érthető formában!).
• A tanulás fogalma kiszabadul az iskola épületéből, és hozzákapcsolódik az emberek mindennapi életéhez.

Tudni akarod milyen lesz a jövőd? Firkantsd le annak az 5 embernek a nevét egy lapra, akivel a legtöbb időt töltöd mostanában.

Ami pedig extra jóság ebben az “új” túlélőeszközben, hogy magát a hordozóját is képes befolyásolni, azaz a szoftver tudja a hardvert alakítani. Testépítés, plasztikai sebészet, génmanipuláció – soroljam még?

Szóval alkalmazkodás. Egy statikus világban nem lenne szükség (hatékony) tanulásra. Csakhogy baromira nem egy statikus világban élünk, hanem egy egyre dinamikusabban fejlődőben, ahol annak van és lesz nagyobb esélye a túlélésre, aki a tanulás nevű túlélő eszközt minél tökéletesebbre fejleszti és fel is használja.

A tanulás az új zsiráfnyak!

Végül ajánlom, hogy hallgasd meg sensei Bruce “csáknoriszölő” Lee velős tanácsát az alkalmazkodásról:

(Azt hiszem már csak a beceneve alapján is érdemes adni a véleményére )