Ezt most szépen olvassa el mindenki a kedvemért. 3 perc. Ahogy egy hozzászóló mondta: “I am in the we, spot on”. Oké, most legalább tudjuk, hogy merre megyünk.

update: és el is készült a magyar fordítás

Egy újabb agyfeltérképező misszió, de ezúttal nem szimulációról van szó, hanem az emberi agy génszerkezetének feltérképezéséről, azaz az egyes idegsejt-fajták genetikai kódjának katalógusba rendezéséről.
A Microsoft társalapítójának, Paul Alennek annyi pénze van, mint a szemét. Eddig geek projekteket támogatott belőle, jachtot vett, űrhajót építtetett, most viszont egy alapos agyboncolásba kezdett. 2012-ig kész lesz a térkép, és mindenki számára publikus lesz.

A munka nagyrészt robotizált: gépek szelik hártyavékonyra a vizsgált agyat, gépek készítik elő a mintát, gépek analizálják és gépek archiválják a feldolgozott szeleteket. Naponta kb. 1000 mintát. Éjjel-nappal.

A 100 millió dolláros projekt haszna elsősorban gyógyításban fog megjelenni (pl. az Alzheimerért, autizmusért felelős hibás gének pontos helyének ismerete, így az idejekorán eltávolítható vagy kezelhető), de nyilván az agyműködés teljes megértésében is hatalmas szerepe lesz, sőt már most van, hisz az eddig felfejtett géntérkép segített kimutatni, hogy az eddig ugyanolyannak hitt idegsejtcsoportok teljesen mások, más “program” működteti őket.

Első látásra úgy tűnhet, mintha ez a térkép minden rejtélyre megoldást adhat, de a helyzet közel sem ilyen egyszerű. Ahogy egy kutatásban résztvevő fogalmazott: “Amit mi csinálunk az olyan, mintha egy Monet képről felfejtenénk a festékszemeket és az alapján próbálnánk megérteni a festményt.”
Szóval van még ezután is marad egy s más, amit ki kell silabizálnunk – vagy ahogy a Wired eredeti cikkében fogalmaznak: a pontokat meg tudjuk adni, de azokat még össze is kell kötni.

Forrás és teljes cikk: Wired

Jegyzetelés. Papír cerka, ’szt csá. Ez a hagyományos. De, a hatékonyság arról szól, hogy az aktuálisan rendelkezésre álló LEGJOBB technológiát kell felhasználni. Űrtechnika, plasztik, nano, mimikiri, bármi.

Szóval jegyzetelés. Ez jelenleg a cutting edge. A természetes, jól megszokott, kényelmes jegyzetelési rutin megmarad és arra pluszba jön rá az írást egyből digitalizáló és a diktafon funkció. A villámgyors kézírás előnyeit ötvözi a digitális világgal. Okos, furfangos. Okos tollnak hívják.

Ahogy Gordon Ramsay mondaná: jegyzetelés – “DONE”

2005-ben egy svájci kutatókból álló banda az IBM-mel karöltve elhatározták, hogy egy számítógépes modellt készítenek az emberi agyról. Ez a Blue Brain projekt. Gyakorlatilag egy hamisítatlan mimikirivel állunk szemben, azaz a természet évmilliókig csiszolt szerkezet működését akarják a lehető legjobban lemásolni.

A kutatók azt állítják, hogy egész jól haladnak, és nemsokára kész lesznek az emlős-agy működő modelljével, ami alapján az emberi agy digitális replikájának befejezését akár egy évtizeden belül reálisnak látják.

Nos, tudva azt, hogy az emberi agy egyes tudósok szerint az ismert világ egyik legösszetettebb szerkezete és ma még közel sem ismerjük tökéletesen a működését, elég optimistának tűnik ez a becslés. De ők ezt nyilván jobban tudják…
Maguknak az idegsejteknek a működését már egész jól feltérképezték a fehérköpenyes srácok, de azt még meglehetősen nagy homály fedi, hogy amikor 100 ezer idegsejt elkezd egyszerre “tüzelni”, akkor abból hogy lesz pl. egy gondolat, egy érzés, egy akármi. Az egész mindig több, mint a részek összessége.

A Technology Review remek összefoglaló cikke itt, a projekt hivatalos honlapja pedig itt, ahol megtudhatod, hogy most épp hogy áll a bál.

És hogy hogyan néz ki ez a modell? Valahogy így:

forrás: bluebrain.epfl.ch

Először is elnézést a túl sok “külföldi” szót tartalmazó címért, de nem találtam igazán jó magyar kifejezést se a freestyle-ra (tükörfordításban: szabad stílus), se az edupunkra (tf: pánk tanulás – haha), se a new school-ra (tf: új iskola).

Röviden összefoglalva: az Edupunk egy új tanulási szemléletmód, ami a tanulást (végre) kiszabadítja az iskola intézményéből, így az ember azt tanulja, amiért lelkesedik, akkor, amikor akarja és bármilyen eszközzel, ami a rendelkezésére áll. A jelszó: csináld magad! Egy belső indíttatású, tanulóra szabott megközelítésről van tehát szó – és mint ilyen, az eke rajongását is egyből kivívta magának.

Bakó Zsolti hívta rá fel a figyelmemet a nemrég, és pöröly módjára egyből ráraboltam a témára, hisz tulajdonképpen az eddigi “vallásomnak” adott valaki nevet. Kicsit furcsálltam, hogy csak most találkoztam ezzel a mémmel, de gyorsan kiderült, hogy elég friss dologról van szó…

A kifejezést először Jim Groom blogger használta ebben a bejegyzésében 2008 májusában és azóta futótűzként terjed az Internetsen.

Az edupunk rühelli, ha meg akarják neki mondani, hogy mit kell megtanulnia és azt is, ha tucatemberként kezelik. Nem az elavult tananyagokat akarja használni, hanem a legújabb, cutting edge módszereket és forrásokat.  Az edupunk saját maga állítja össze a neki legmegfelelőbb tudáskoktélt.

Éljen és viruljon az edupunk!

Egy tény: az embernek, jelenlegi technikai tudása alapján már réges-régen olyan tanulási módszereket és eszközöket kéne használnia, ami fényévekre van a mai állapottól. (Szent ég, gyakorlatilag ugyanazzal a „módszerrel” tanulunk, mint 150 éve!) Vajon miért nem tartunk ott, ahol kellene? Ja, mert hogy a tanulás egy jelentéktelen terület? Menjen inkább a pénz a szórakoztató-, a fegyver-, stb. iparba?
Talán szép lassan rájövünk, hogy mivel lehetne megváltani a világot…

Milyen lesz a tanulás a közeljövőben, ha végre felhasználjuk azokat a felismeréseket, melyek már jó ideje felfedeztek?

Én valami hasonlóra gondolok:

• Még mielőtt bármi konkrétat tanítanának az iskolában, a tanulót legelőször is megtanítják tanulni.
• A tanulási kényszer helyét átveszi a tanulási vágy.
• Egy szakemberek által összeállított „ajánlott csomagot” figyelembe véve a tanuló maga választja meg a tanulni kívánt „tárgyakat”.
• Az iskolák felkínálják a tudást, nem kötelezővé teszik.
• A tanulók megvizsgálják a saját erősségüket, gyengeségüket és arra szabják a tanulási módszerüket.
• Az iskolák teljesen átalakulnak – egy nagy rideg betontömb helyett organikus, flexibilis intézményekké válnak, amik a tanulókhoz idomulnak és nem fordítva.
• A tanító személye a megfelelő helyre kerül a tanulók szemében – tisztelik, de egyáltalán nem félik, egyenrangú félként tekintenek rájuk (és vica versa).
• A tanulás nem lesz kötelező, a tudást viszont vonzóvá teszik.
• A tanulók résztulajdonosai lesznek az iskolának, amíg ott tanulnak és ők is fogják gondját viselni.
• A tudás legjobb forrásai könnyen elérhetővé válik mindenki számára, legyen szó előadásról, könyvekről, vagy más anyagról.
• A tananyag a hatékony tanulás alapelveit figyelembe véve lesz összeállítva – gyakorlatilag megtaníttatja önmagát.
• A tanult elméletet azonnal gyakorlatba vitel követ, azaz lehetőség lesz az új tudást egyből élesben kipróbálni.
• Az új tanárok nem fogadják el vakon a régi dogmákat, csak azokat tartják meg, amelyek valóban értékesek.
• Minden tanárnak alanyi jogon jár majd tájékoztatás a legfrissebb tanulástechnológiai felfedezésekről (ÉS azt egyből át is adja az ifjú padavanoknak érthető formában!).
• A tanulás fogalma kiszabadul az iskola épületéből, és hozzákapcsolódik az emberek mindennapi életéhez.

Egy bölcs embertől olvastam nemrég egy nagyon érdekes és elgondolkodtató dolgot arról, hogy mi az, amiből meglepő pontossággal meg lehet jósolni bárkinek a jövőjét. Ez pedig a környezet, méghozzá az emberi környezet – az, hogy milyen emberekkel van az alanyunk a leggyakrabban kapcsolatban.

Tudni akarod milyen lesz a jövőd? Firkantsd le annak az 5 embernek a nevét egy lapra, akivel a legtöbb időt töltöd mostanában.

A Darwin-bácsinak köszönhető evolúciós törvény kimondja, hogy a legjobban alkalmazkodó akármi marad fenn, azaz lesz sikeres. Sokáig csak a biológiai alkalmazkodás jelentette az egyetlen lehetőséget a túlélésre, azonban a homo sapiens fejében elszabadult valami. Ez a valami a csigalassú mutációs fejlődés mellett behozott még egy játékost a túlélés színteréte, mégpedig gondolkodó agyat és termékét, a tanulást.
A tanulás tehát alapjában véve egy alkalmazkodó eszköz, mely a legkeményebb körülményekkel is képes megbírkózni, olyan helyzetekben is, ahol a “hagyományos” biológiai alkalmazokodás lassúsága miatt esélytelenek lennénk, azaz pikk-pakk kihalnánk.

Ami pedig extra jóság ebben az “új” túlélőeszközben, hogy magát a hordozóját is képes befolyásolni, azaz a szoftver tudja a hardvert alakítani. Testépítés, plasztikai sebészet, génmanipuláció – soroljam még?

Szóval alkalmazkodás. Egy statikus világban nem lenne szükség (hatékony) tanulásra. Csakhogy baromira nem egy statikus világban élünk, hanem egy egyre dinamikusabban fejlődőben, ahol annak van és lesz nagyobb esélye a túlélésre, aki a tanulás nevű túlélő eszközt minél tökéletesebbre fejleszti és fel is használja.

A tanulás az új zsiráfnyak!

Végül ajánlom, hogy hallgasd meg sensei Bruce “csáknoriszölő” Lee velős tanácsát az alkalmazkodásról:

(Azt hiszem már csak a beceneve alapján is érdemes adni a véleményére )

Félelmetes, hogy tonna szám áll a tudás, amit meg lehet tanulni, de a tudásunk, hogy hogyan tegyük ezt, bizony meglehetősen primitív és korszerűtlen. A tanulás hatékony módjára gondolok, igen. Az evolúció malmai nagyon lassan őrölnek, nagyságrendekkel lassabban, mint ahogy az ember tudása gyarapodik.

Igazság szerint mi magunk, emberek tettük és tesszük egyre bonyolultabbá a világot, mert túl sokat agyaltunk.

Olyanok vagyunk, mint egy kisgyerek, aki a közértben mindent behajigál az anyuci bevásárlókosarába, függetlenül attól, hogy mire van a családnak valójában szüksége. Csinálja ezt azért, mert abban a pillanatban ez jó ötletnek tűnik. Csillogó a csomagolása, rajta van egy szép nagy akciós cimke, ajándék jár hozzá stb. A hosszú távon való gondolkodás nem erőssége az embernek.

Az evolúció ugyanis olyanra faragta az ember agyát, hogy kicsiben és rövid távon gondolkodjon elsősorban, hiszen ez kellett régen a túléléshez. Ez mindaddig rendben is volt, amíg az ember olyan buta volt, hogy csak kis pusztítást tudjon véghezvinni a környezetében. A gond ott kezdődött, amikor a homo sap. olyan tudásra tett szert szép lassan, hogy egyre nagyobb hatást tudott gyakorolni a környezetére, DE az agya még mindig rövid távon gondolkodott – és gondolkodik ma is. Mohón halmozzuk a dolgokat – a tudást, a pénzt, az ételt, a ruhát, a hobbikat; egyszóval a jós(z)ágokat -, mert erre pörög az agyunk. Csakhogy ezt a nagy halom jóságot már nem tudja az agyunk kezelni, rendbe tenni. Elszabadult egy óriási gyerek az óriási közértben.

Az a helyzet, hogy egy kicsit rá kellene segíteni az evolúcióra, mert nincs időnk. Meg kell tanulnunk átalakítani a saját agyműködésünket (nem félregépelés) olyanra, ami a mai körülményeket kezelni tudja.
Gyakorlatilag ki kell találnunk, hogy mit tenne az evolúció az agyunkkal, ha a jelenlegi körülmények uralkodnának néhány millió évig.

Ma van a Föld napja. Ez a kék izé ott az éterben, amin vagy. Most. Itt.