Elmentem, megnéztem, megtapasztaltam, levontam a következtetéseket.
A két legjellemzőbb megfigyelésem:

1. ha agykutató vagy és 60 év fölötti, akkor bencésszerzetes stlílusú hajkoronád van. Azaz fölül kopasz.

2. ha 60 év feletti agykutató vagy, imádsz kérkedni a multidiszciplináris műveltségeddel és gyakran használni klasszikus zenei hasonlatokat és/vagy latin frázisokat, melyek bedobása után utána körbenézel a nézőközönség sorai közt, hogy “ugye senki sem tudja rajtam kívül, hogy mit jelent” és néhány másodperc hatásszünet után fellebbented a fátylat, elégedetten nyugtázva ezzel az intellektuális dominanciádat. Nos, az előző mondatban én is kicsit 60 év feletti neurológuskén viselkedtem.

Amúgy érdekes volt, csak sok volt a bs, kevés az igazán új és érdekes tartalom.

Itt van ez a csóka. Ez a Yoshiro Nakamats.

Rémlik? Nem? Nem véletlen. A csóka legalább annyira ismeretlen és annyira kiemelkedő, mint az Ekén már bemutatott íkúbajnok kidobóember Chris Langan csak ő épp feltaláló. Nem különben zseni. Én is tökéletesen véletlenül futottam bele egy valószínűtlen oldalon, de annyira megfogott, hogy a következő 2 órát Nakamats (született Yoshiro Nakamatsu) úr interjúival, találmányainak tanulmányozásaival töltöttem.

A köznép úgy tudja, hogy Edison a feltalálók Michael Jordanje, pedig Nakamatshoz képest csak egy csutka. Nem viccelek. A japán úr ezidáig több, mint 3000 szabadalomnál tart Edison 1500-ához képest és úgy tervezi, hogy élete végéig még megduplázza ezt a teljesítményt. (halkan teszem hozzá, hogy ő 140 éves korára tervezi elhagyni a fizikai világot, ami kicsit necces, bár ha Aubrey DeGreynek és Kurzweilnek bejönnek a számításai, akkor teljesen reális – a szingularítás közel van…).

Néhány találmányával már te is találkoztál. Mondjuk a floppival. Mindkettővel. A naggyal is meg a kicsivel is, illetve ha van nálatok otthon olyan pumpálós mézkinyomó, akkor szintén Dr. Nakamats agyszüleményét használod a mézesvajasod elkészítéséhez. Bumm. Karaokiztál már? Volt digitális órád? Fizettél már taxióra után? Váltottál már mágneses vonatjegyet? Hallottál már az aluljáróba rokkant szintist? Mind az ő fejéből pattant ki. (mármint utóbbinál nem a rokkant szintis, hanem maga a szintetizátor)

A tag nem százas, ez egyből lejön. De úristen, hogy lenne már százas valaki, aki átlagban 150 szabadalommal áll elő (a csecsemőkorát is beleszámítva) évente?! Az azért elég meredek.

A környezetét bemutató képeket elnézve van nekem egy enyhe stadlerjóskás utánérzésem Nakamats úr ízlésvilágát illetően. Talán nem véletlenül. Kinek van ideje ízlésre? Talán ez a fajta túlburjánzó kreativitás ki is zárja a túl cizellált ízlést, hisz egyértelmű, hogy ebben az esetben a mennyiség dominál a minőség felett – legalábbis az esztétikai minőség felett.
Nemrég meg is kapta az ig nóbel díjat, amit mindig vmi debil ötlet miatt ítélnek oda. Nakamats azért érdemelte ki, mert 34 éve minden nap feljegyzi, mit evett, hogy fel tudja térképezni a különböző kaják „kreatív” értékét.

Nakamats szerencsére nem titkolja a módszereit, ezért a vele készített interjúkban mesél azokról a módszerekről, ami ezt a kiemelkedően termékeny életéletművet produkálta.
Pontosan tisztában van vele, hogy a fizikai körülmények milyen hatalmas hatással vannak az agyműködésre (helo szürke osztályterem), ezért külön szobája van az elméje lenyugtatására, külön a felpörgetésre és külön az inspirálódásra. Két kedvenc és legtermékenyebb feltalálói „eszköze”: Beethoven ötödik szimfóniája és a víz alatti oxigénelvonás. Vicces figura.

Ja és mellesleg van egy aranyozott vécéje (how cool!), amit szintén inspirálódásra használ > mindig is tudtam, hogy a budinak mágikus hatása van!

Az Amerikai Tudományos Akadémiai Szövetség beválasztotta a világ 5 legnagyobb tudósa – Faraday, Archimédesz, Marie Curie, Tesla – közé. A sztori tanulsága? Attól, hogy még te vagy a legjobb, nem biztos, hogy az emberek téged fognak tartani a legjobbnak. Go Nakamats!

p.s.: egy dán filmes banda forgatott róla egy filmet, amit nemsokára bemutatnak, én tuti lecsapok rá, ha lesz rá módom.

Nem azért, hogy fitnesz legyél, nem azért, mert menő ciklámen susogós jogingban róni a köröket a nyúlszigeten.

Inkább azért, mert amikor kimész mozogni, a legnagyobb értékteremtő állapotba helyezed magad.
Nekem beletelt egy időbe, míg végre beleneveltem magamba, hogy bármikor érdemes nekilódulni egy kiadós futásnak, úszásnak, bringázásnak, falmászásnak, mert a lelkiismeret kisördöge nagyon sokáig ott osztotta az észt a vállamon, hogy “most nincs idő kikapcsolódni”. De nem volt igaza, viszont ezt mindig csak azután tapasztaltam meg és értettem meg, miután már mozogtam. A mozgás nem kikapcsol, hanem bekapcsol. Felpezsdíti a testedet, az agyadat, az érzékeidet, elgondolkodtat és tüzet ad a továbbiakra – kiragad az ingerszegény cubicle-környezetből, stimulál, visszairányít az egész-séghez, megtisztít, életet önt beléd. Egész egyszerűen olyanná csiszolt minket az evolúció, hogy mozgás közben működjünk a legjobban.

Szóval menj. Minden nap. Megéri. És igen, jobban megéri, mint bármi az aktuális todo listádon.

A mozgás egy értékteremtő kreatív eszköz. Az is.

pic via howies.tumblr.com