Let me tell you a story…
Ahogy tegnap egy kevésalvós, tettdús és mókával teli hosszú nap végén gurultam (mit gurultam, SUHANTAM) az óbudai rakparton a hazafelé araszoló, benzinpöfékelő féklámpasor mellett, egy fentről-oldalról jövő friss fuvallat megcsapta az orromat és a nap végi fáradtságból kirángatva beindított egy fura halucinációt, egy alternatív jelent, ami lehetett VOLNA.
A képzeletem elé vetült egy olyan kép, hogy a bringámmal ugyanazon a tükörsima asztfaltcsíkon suhanok hangtalanul, mögöttem-előttem tucatnyi pislákoló fénypont (a többi bringás ledlámpája) és a Duna által egészen a dunakanyarból hozott friss Pilisi és Börzsönyi energiával teli levegő kígyózik az orromba, egészen a hörgőkig. Egy egészen összetett illat, amiről nem tudom megmondani pontosan mi van benne, csak azt érzem, hogy nagyon jó. Körülöttem viszonylagos sötétség van, a csillagok és opcionálisan a Hold világ-ít, a Duna hullámain a csillagtükrök csíkokká, homályos-cikázó pamacsokként manifesztálódnak és KUSS VAN, csak a friss levegő van és az a könnyed pörgő láb van, ami egyfajta oxigénszivatyúként működik a testem számára, ő juttatja el a finom levegőt a szervezetem minden apró zugába.
És nincs pöfőgő autó, amiben fásult emberek ÜLnek leginkább egyedül, egész napos lélekölő, ÜLő, irodai munka után és ugyanúgy egy üveglapot bámulnak, mint egész nap, csak itt nem pixelek villognak, hanem a világ zajlik MÖGÖTTE. Nincsenek világító féklámpák, nincsen 30km/h-nál nagyobb sebesség.
És kuss van (mondtam már?).
Na, tök jó lett volna, ha ilyen lett VOLNA a tegnapi utam az óbudai rakparton. Így is jó volt, mert suhantam, tekertem, nem lélekölő munkát végeztem (hanem rengeteg finomsággal teli „játékot”!), nem ültem egész nap, nem üveglapot bámultam, és nem a világtól elzárva egy fém/üvegkockában ültem és az a bizonyos isteni levegő is megcsapott néhány pillanatra.
Legalább megvolt a kontraszt.
November 22nd, 2009 at 8:24 am
az a baj veled, hogy túl naiv vagy
November 23rd, 2009 at 12:17 pm
ha csak azokat a dolgokat hinnék el az emberek, amiket a társadalom nagy része “lehetségesnek” fogad el, akkor nem lennének kiugró teljesítmények. naívnak kell lenned, hogy ne fogadd el a lehetetlen létezését.
November 25th, 2009 at 2:58 pm
A legkedvencebb írás, amit az elmúlt egy hónapban olvastam. Bennem is ilyesféle vágyak élnek, de ennyire konkrétan nem merem kimondani.
Nagyon hálás vagyok, hogy ott lehetettem Zürichben, amely megmutatta, hogy működhet egy nagyváros egész máshogy, hogy lehet más életet is élni.
Mikor fogy el végleg az olaj? Használjuk-e majd többet az izmainkat? Vajon idilli lesz-e az átmenet?
November 26th, 2009 at 10:01 pm
az átmenet kemény lesz, főleg annak, aki a váltást az utolsó pillanatra hagyja.