Agyplasztika
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy ember, akinek gyakorlatilag nem volt agya. A feje nagyobb volt, mint egy átlagos emberé, de az agya 1mm-nél vékonyabb agyszövetnyire zsugorodott. A tanuló egy vízfejűség nevű jelenség áldozatává vált, ami annyit jelent, hogy a koponyában felhalmozódott folyadék nyomása összezsugorította az agyát.
1976-ban a Sheffieldi Egyetem tanulója megfázásos tünetekkel kereste fel az egyetem orvosi szobáját. Valami csoda folytán egészen addig teljesen normális életet élt, mentális bajoknak semmi jelét nem mutatta, 126-os iq-val rendelkezett, ami átlagosnak mondható és kiválóra diplomázott matematikából.
Ezen túl számos olyan esetről számoltak be korábban, amikor egy súlyos baleset következtében az agy egy jó része sérül, de mégsem jelentkezik akkora kár az agyműködésben, mint amit a sérülés mértéke indokolna. Az egyik híres esetben egy ember fejébe beleállt egy balta (hogy hogyan az most lényegtelen J ), saját lábán elsétált az orvoshoz, aki kivette az agyába ékelődött idegen tárgyat, befoltozták a koponyáját és ugyanúgy működött tovább az agya, mintha mi sem történt volna.
Az agy nem csak az alkalmazkodószoftverünk motorja, de a maga fizikai valója is elképesztő rugalmasságra képes a megfelelő működés érdekében. Bár az agy bizonyos területei meglehetősen specializált feladatot látnak el, képesek átvenni más funkciók irányítását is, ha a szükség úgy hozza.
Érdemes 20 percet rászánni Michael Merzenich, a Kaliforniai Egyetem neurológusának lélegzetelállító (szó szerint vehető, mert a profnak meglehetősen zaklatottnak tűnik a légzésritmusa) TED előadására, mert van benne néhány nagyon komoly felismerés.