Van ez címben szereplő mondás, aminek ugye az az alapja, hogy a kínai nyelv európai szemmel nézve (füllel hallgatva) tökéletesen értelmezhetetlen. Ott vannak azok a bizonyos logogrammok, a kínai írásjelek, melyek nem betűket, hanem fogalmakat jelképeznek. A kínaiul tanulók egyöntetű véleménye alapján ezen karakterek elsajátítása a nyelvtanulás legnehezebb feladata, egyrészt mert baromi sok van belőlük, másrészt bonyolultak és nem könnyű hozzákapcsolni őket a jelentéshez.

A nem könnyű nem azt jelenti, hogy lehetetlen. Christoph Niemann zseniális képeskönyvében olyan ötletesen rendeli hozzá a karaktereket a megfelelő rajzokhoz, hogy szinte egyből megragad az ember emlékezetében a kép.

Remek példa, hogy hogyan lehet a totál értelmetlennek értelmet adni. Ha az ilyen absztrakt dolgoknak ilyen egyszerűen értelmet kaphatnak, akkor talán a többi “kínai” adat sem reménytelen…

Vajon az ér többet ha x tankönyvből bemagoltatják a válalkozás elméletét, vagy ha adnak 10 fontot a gyerekeknek és megadják a játékszabályokat? Egy igazán zseniális kísérlet eredményéről olvashatsz itt.

Egy cél + inspiráció + szabadság + határidő  = Kaboooommmm (tanulás szteroidokon)

(vajon a bejegyzés illusztrációjául szolgáló kidekorált 5 dolláros bankjegyet mennyiért tudná eladni az alkotója? …)

“Yo, mit kíván a magyar nemzet?” Magyar nemzeti tanulástechnológiai blogokat!

Már jó ideje szondázom a magyar webet az Ekével hasonszőrű weblogok után kutatva, az eredményt alant olvashatod. A toplista kifejezés költői túlzás, mert ez a 9 link gyakorlatilag lefedi az összes használható ilyen témájú magyar forrást, és ennek durván a fele az, ami rendszeresen frissül.  Őszintén szólva én nagyon kevésnek tartom ezt, ha azt vesszük, hogy mennyi szakember dolgozik ezen a területen és ma kb. 5 perc egy blogot összedobni…

Nos, akkor íme a magyar tuti:

Crescendo - Az e-tanulás magyar prófétája, nemzetközi szinten is helytálló tartalommal. Kulcsi már 2005 óta publikál itt, és az e-learning mellett remek anyagokat szállított az alvástudomány, az önművelés témájában és legújabban néhány gyermeknevelési tanáccsal is bővült a repertoár Ezek mellett számos egyéb elgondolkodtató pszichológiai cikket is beleszőtt a Crescendo-birodalomba.

Akciós potenciál – Egy fiatal agykutató banda blogja, ami ugyan ritkán frissül, de a cikkek hihetetlenül érdekesek.  Talán ez a legtudományosabb mind közül, de még bőven a könnyen érthetőség határain belül.

Cogito - “Orosz Viktória vagyok. Blogomon az orvostudomány és egészség friss, érdekes és hasznos híreit, kutatási eredményeit szeretném ismertetni. Célom, hogy a közemberekhez is közelebb kerüljön ez a tudomány.” A mailcíme alapján Viki is Doktor House addikt, de nem csak emiatt szeretjük, hanem a TÉNYLEG tök érdekes cikkeiért, amiben bőven akad tanulással, memóriával, agytudománnyal foglalkozó löket is.

Tanárblog - Nomen est omen, elsősorban a tanítóknak szóló blog, de akad azért bőven jóság tanulóknak is. Gyakran frissül, ha tanár vagy, máris mehet a könyvjelzők közé!

Sorskovács – Ezt a blogot néhány egyetemista szerkeszteti. Egyszerű gyakorlati jó tanácsok a hatékonyabb tanuláshoz, közvetlen stílusban – kár, hogy viszonylag ritkán frissül.

Figyelőnet Oktatásblog – “Tanulás, oktatás, internet. Blog a korszerû tudásmegosztásról.” Hálózatalapú tanulás (konnektivizmus), e-learning, iskolai oktatás stb. Gyakran frissülő oldal mindenféle oktatást érintő kérdésről. Ha iskolában tanulsz vagy csak érdekel a mai oktatás helyzete, annak újdonságai, akkor nyerő választás.

Oktopusz - Az Oktopusz Alapítvány e-tanulást boncolgató blogja, meglepően bőséges tartalommal. Ha érdekel, hogy mik a legfrissebb webes tanulást segítő eszközök, akkor pakold be ezt is az rss-readeredbe!

Tanuljtanulni - Egy saját tanulásmódszertani csomagot promótáló blog kevés, de jó tartalommal. Szalai Gabriella szerkeszti és ha tetszik a stílusa, érdemes ellátogatni a másik oldalhajtásához is, ahol a nyelvtanulással kapcsolatban juthatsz fontos és érdekes infókhoz.

Tanulástanítás - A rend kedvéért megemlítem ezt a blogszerű képződményt is, mert bár tartalom nincs túl sok rajta és esztétikailag sem egy elragadó látvány, de a mondanivalóval egyetértek – forradalmat akar az oktatásban.

Első körben ennyi, ha esetleg tudsz valamiről, ami felett elsiklot a figyelmem, akkor jöhet a kommentbe a linkáradat!

p.s.: Nemsokára jön a nemzetközi mezőny is…

“If you have bulit castles in the air, your work need not be lost; that is where they should be. Now put the foundations under them.” – H.D. Thoreau

…már azt hittem, valamit elrontottam.

Különösebb kommentárt nem fűznék hozzá, minden szava úgy igaz, ahogy van. “fűzővel kifele” jeligére…

Malcolm „mikrofonséró” Gladwell megint beletalált. A Blink (Ösztönösen) és a Tipping Point (Fordulópont) után a kivételeseket fektette boncasztalra és szokásához híven megint talált és elénk tálalt néhány döbbenetes összefüggést.

Mitől lesz valakiből kiemelkedő ember? A vita eddig nagyjából két játékosról szólt: a tehetségről és a megtanult képességekről, ha úgy tetszik intelligenciákról.
Gladwell azonban belevett egy harmadik tényezőt is, ami se ide se oda nem skatulyázható be. Ez a faktor a körülmények befolyása. A könyv végére kiderül, hogy nem csak, hogy belevette ezt az új tényezőt, de úgy tűnik, hogy alapvetőbb a többi kettőnél a kiemelkedőség szempontjából.

Születhet egy sarkkörön élő eszkimó bármilyen géniusznak, lehet bármilyen szorgalmas, nem sok esélye van, hogy megváltsa a világot.

Malcolm álláspontja szerint az igazán kirívó siker sokkal jobban múlik a csillagok kedvező állásán, mint a tehetségen vagy a tanuláson és ezt számtalan remek példán keresztül vezeti le nekünk.

Tehát a körülmények… De vajon mennyire múlnak a körülmények a szerencsén? Mennyire vagyunk képesek saját magunkat olyan körülmények közé helyezni, ahol kibontakozhat a tehetségünk és a tanulásunk gyümölcse a lehető leggazdagabb termést hozza? Ezt akkor tudjuk megtenni, ha ismerjük a jó lehetőségeket, hisz az öreg mondás szerint általában nem tudjuk, mi hiányzott egészen addig, amig meg nem tapasztaljuk.

Az egyik út tehát az, hogy körbenézünk, megtapasztaljuk a lehetőségeket és megpróbáljuk a legjobb körülmények közé helyezni magunkat – de ennek nyilván ezernyi akadálya lehet (mondjuk ez az akadály gyakran csak a bizonytalanság parája).
A másik lehetőség pedig az, hogy a meglévő körülményekhez igazodunk. Olyan kaméleonosan. Úgy alakítani a stílusunkat, hogy a helyben adott jóságok köré idomuljon.

Egy másik érdekes kérdés, amit felvet a könyv, hogy lehetünk-e – mi átlagTiborok, átlagKlárák – egyáltalán hasonlóan sikeresek, mint a szerencse fiai, akiknek az élet jó duplaászokat osztott. Elméletileg igen! Méghozzá csellel: úgy, hogy megtaláljuk azokat a kiskapukat, azokat a rejtett lehetőségeket, amiket ők nem vettek észre – azokat az apróságokat, amik minket juttatnak versenyelőnyhöz, melyek többet nyomhatnak a latba, mint az ő szerencsés körülményeik. Hajlamos az ember azt hinni, hogy már mindent kitaláltak egy adott téren, pedig minden nap ezernyi bizonyíték kerül felszínre, hogy minden területen vannak parlagon heverő (talán inkább rejtőzködő) lehetőségek.

Számomra a könyv fő – és meglehetősen kijózanító… – tanulsága az volt, hogy ahhoz, hogy a legsikeresebb legyél, kevés a tanulás. Ahhoz tehetség és rengeteg szerencsés lehetőség kell. Nincs mese. Ahhoz viszont, hogy NAGYON jó legyél valamiben és a legjobbat hozd ki a tehetségedből és a körülményeidből, a tanulás fog hozzásegíteni.

Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a három faktor – körülmények, tehetség, tanulás – összege adja ki a sikeresség eredményét, a különbség az elemek “szorzójában” van, azaz például egy adott egységnyi tehetséget több egységnyi tanluással lehet egyensúlyozni és adott egységnyi szerencsés körülményt több tehetséggel és/vagy még több tanulással. Elméletben.

Az mindenesetre egészen biztos, hogy a csúcsteljesítményhez nagyon sok aktivitás kell (tanulás, edzés, gyakorlás), nem elég két passzív adottság. Gladwell konkrétan arra a következtetésre jutott a kiválóságok vizsgálatakor, hogy körülbelül 10 000 óra gyakorlás kell ahhoz, hogy az ideális körülmények és a tehetség meghozza a magasan kiemelkedő teljesítményt. Utána lehet számolni ez körülbelül hány év kemény munka…

A könyv egyelőre még csak inglisül kapható, de ha minden igaz, a HVG kiadó műhelyében már hegesztik a magyar változatot.
.

Létre lehet hozni örökké tartó emléket.
Nem lehet. Minden emlék halványul, így ha örökké élnénk, akkor egy idő után bizony annyira halvány lenne, hogy már nem tudnánk visszahívni. Az állítás úgy helyes, hogy létre lehet hozni olyan emléket, amire egész életünkben emlékezni fogunk.

Az emberi emlékezet végtelen.
Kb. 100 milliárd idegsejtünk van van, és igaz, hogy köztük elméletben végtelen számú kapcsolat lehet, ami gyakorlatilag az tudás megtestesülése. De. Ezt a hálót valahogy fel kell építeni, arra viszont nincs végtelen időnk.

Az emlék soha nem tűnik el teljesen.
Igaz, hogy egy emléknyom nem „esik ki” csak úgy az emlékezetből, viszont, ha nem volt elég erős, vagy nincs megerősítve, akkor szépen felülírja egy új emlék, és a régi emlék szerkezete olyannyira átalakul, hogy nem lehet többé visszahívni. Tehát elméletben valóban ott lesz mindörökké (legalábbis egy apró része), gyakorlatilag viszont eltűntnek lesz nyilvánítva, hiszen nem lehet elérni.

A jobb-bal agyfélteke tök más feladatot lát el
Nem igaz. Van néhány olyan funkció, mely inkább a jobb vagy inkább a bal féltekére jellemző (ami nem azt jelenti, hogy a másik féltekére az adott feladat elvégzéséhez ne lenne szükség), de azért annyira nem különbözik a két félteke, mint azt sokan állítják. Anatómialiag pl. közel szimmetrikus az egyes részeket illetően a két “térfél”.

Az agyunk mindössze 10%-át használjuk.
Ha igaz lenne, az agy 90%-a elsorvadna. Az valóban igaz, hogy egyszerre soha sem használjuk az agyunk 100%-át, de a mindennapi életben azért az agy minden részét átmozgatjuk többé-kevésbé.
Az állítás úgy lenne igaz, ha azt mondanánk, hogy az agyban rejlő potenciális lehetőségek 10, de inkább 1%-át használjuk csak ki. Egy Ferrárival lehet hússzal is menni, az autó minden alkatrésze mozog, de azért akad még ott tartalék…

Tanulni mindenki tud, nem kell azt külön tanítani
A tanulás programja valóban minden ember genetikai kódjában ott figyel, de fontos tudni, hogy ez csak az alapprogram, ami x éve, amikor még az ember barlangban lakott, untig elég volt a túléléshez. Azonban ennek a programnak az a sajátsága, hogy képes önmagát fejleszteni, de ez nem feltétlenül fog magától megtörténni, főleg egy olyan absztrakcióktól hemzsegő világban, mint a mai. A tanulás program önálló felfejlődése a legritkább esetben fordul elő, szükség van tehát külső rásegítésre.

Az időseknél törvényszerű a butulás
Ez egyszerűen nem igaz. Idős korra valóban csökken az agy plaszticitása (alkalmazkodó képessége), és valamivel gyorsabb az agysejtek „végelgyengülése” (nő az Alzheimer-kór esélye stb), mint fiatal korban, de egyáltalán nem törvényszerű, hogy öreg korára elbutuljon az ember. Valójában az idősödő agy sokkal csekélyebb mértékben használódik el, mint a szív, az izületek vagy a többi szerv.
A kulcs a használatban van. Azért hisszük azt, hogy az öregek elbutulnak, mert ezt látjuk magunk körül, de ez nem a természet, hanem a kultúránk következménye. Ma a nyugdíjazás = passzívításba süllyedés: Máúnika só, fotelben ülés és társai. Igazság szerint az öregek életük során felhalmozott tudása bőven ellensúlyozza a fiatalok remek alkalmazkodóképességét, feltéve, ha azt aktívan használják és nem hagyják elsorvadni.

Bizonyítéknak elég, ha csak megnézzük, hogy az elnöki, főnöki székekben milyen az idősek és fiatalok aránya. A Vének Tanácsának intézménye sem azért működött anno a görögöknél, mert vicces volt a bolond öregek dumáját hallgatni.

20 éves kor után már nem képződnek új idegsejtek.
De képződnek. Nem sok ugyan, de folyamatosan újratermelődnek – igaz elsősorban a régi elhalt idegsejteket pótolandó. Valójában már születésünk pillanatában a fejünkben körülbelül az összes idegsejt, amire az élethez szükségünk van, tehát onnantól kezdve már csak a regenerációs folyamat részeként születnek új sejtek. De tudni illik, hogy nem az idegsejtek számától leszünk okosabbak, hanem a köztük lévő kapcsolatok minőségétől és mennyiségétől – és ez a „hálófonás” bizony az ember élte végéig folytatódik, attól függően, hogy mire használja az agyát.

A lányok agya teljesen más, mint a fiúké.
Nem állítható, hogy teljesen ugyanolyan a férfiak és a nők agya anatómiailag, de egy laikus nem tudná megkülönböztetni, ha kitennének elé két ilyen agyat. A legnagyobb különbség annyi, hogy a két féltekét összekötő „híd” a nőknél vastagabb, azaz egy kicsivel jobb a két fél közti kommunikáció.

A lányok több dologra is tudnak egyszerre figyelni.
Ez nem igaz. Mindenki csak egy új dologra tud igazán koncentrálni. Az más kérdés, hogy ha valamit rutinból csinálunk (azaz nem új számunkra), akkor amellett simán képesek vagyunk valami más dologgal is foglalkozni.

Vizsga előtt közvetlenül nem szabad tanulni.
Szabad, illetve attól függ, hogy mit értünk tanulás alatt. Új anyagot nem érdemes már tanulni, mert az új emlék felülírja a régit és összegabalyodik minden. Ha viszont tanulás alatt gyakorlást, azaz ismétlést értünk, akkor arra csak hajrát lehet mondani.

Alvás közben is lehet tanulni.
Az alvás közben felbukkanó belső emlékeket – pl. álom- ugyan kismértékben elraktározza az agy, azonban a külső ingereket egyáltalán nem. Néhány évtizede kísérleteztek az úgynevezett hipnopédiával, ami annyit jelentett, hogy alvás közben lejátszották a tananyagot a tanulónak, de a kísérlet csúfos kudarcot vallott. Nemhogy emlékezett volna a nebuló a magnós anyagra, még az előző napi dolgok is homályosak voltak számára. Ennek oka, hogy alvás közben rendezi el az agy az előző napi emlékeket és olyankor bizony nem árt, ha nyugi van körülötte. Na, el lehet képzelni, hogy egy ilyen állandó rizsanyomatást milyen hatással van a természetes „emléküllepítésre”.
Szóval alvás = nyugi és csend, mert különben úgy járhatunk, mint Dexter abban az ominózus „omletdüfromázsos” részben.

A „lemegyek alfába”-állapot a legoptimálisabb tanuláshoz.
Az igaz, hogy a nyugalom alapvető a tanuláshoz, de itt a nyugalom azt jelenti, hogy stresszmentes, figyelemelterelő körülmények nélküli, kipihent állapot. A komoly kutatók szerint az emberekben egyből fel kéne villannia a pirosan villogó „bullshit” lámpának, amikor valaki az alfa hullámok és a hatékony tanulás közt párhuzamot von, ugyanis az alfa hullámok akkor jelentkeznek, mielőtt épp bealudna az ember. Az alvás ugyan elengedhetetlen az új emlékek helyrerakásához, de az új ismeretek befogadásához éber figyelem ajánlott.

Ismételj többször aznap, mikor először találkoztál az új anyaggal.
Nem éri meg. Az a leghatékonyabb, ha azt az x ismétlést, amit egyetlen nap alatt ejtenél meg, szépen elosztod, méghozzá úgy, hogy egyre nagyobb szüneteket hagysz köztük.

Tehetség kell ahhoz, hogy valamiben kiemelkedően jó legyél.
Nem, a tehetség nem feltétel. A tehetséggel csupán könnyebben érheted el az adott szintet, mint anélkül. Azonban a tehetség kevés ahhoz, hogy az ember valamiben kiemelkedő legyen. Millióan milliószor elmondták már, hogy a kiváló teljesítmény fő oka a rengeteg belefektetett munka.

Bevezetőnek egyetlen mondat: „Úgy lettünk megtervezve, hogy végigjátsszuk az egész életünket. ”

És akkor most pattogtassunk egy kis kukoricát, csukjuk be az ajtónkat, vegyük fel a TED-videó-néző pozitúrát, és tekintsük meg a következő 26 perces kis szösszenetet Stuart Brown játékkutató(!) előadásában: