2005-ben egy svájci kutatókból álló banda az IBM-mel karöltve elhatározták, hogy egy számítógépes modellt készítenek az emberi agyról. Ez a Blue Brain projekt. Gyakorlatilag egy hamisítatlan mimikirivel állunk szemben, azaz a természet évmilliókig csiszolt szerkezet működését akarják a lehető legjobban lemásolni.

A kutatók azt állítják, hogy egész jól haladnak, és nemsokára kész lesznek az emlős-agy működő modelljével, ami alapján az emberi agy digitális replikájának befejezését akár egy évtizeden belül reálisnak látják.

Nos, tudva azt, hogy az emberi agy egyes tudósok szerint az ismert világ egyik legösszetettebb szerkezete és ma még közel sem ismerjük tökéletesen a működését, elég optimistának tűnik ez a becslés. De ők ezt nyilván jobban tudják…
Maguknak az idegsejteknek a működését már egész jól feltérképezték a fehérköpenyes srácok, de azt még meglehetősen nagy homály fedi, hogy amikor 100 ezer idegsejt elkezd egyszerre “tüzelni”, akkor abból hogy lesz pl. egy gondolat, egy érzés, egy akármi. Az egész mindig több, mint a részek összessége.

A Technology Review remek összefoglaló cikke itt, a projekt hivatalos honlapja pedig itt, ahol megtudhatod, hogy most épp hogy áll a bál.

És hogy hogyan néz ki ez a modell? Valahogy így:

forrás: bluebrain.epfl.ch

Először is elnézést a túl sok “külföldi” szót tartalmazó címért, de nem találtam igazán jó magyar kifejezést se a freestyle-ra (tükörfordításban: szabad stílus), se az edupunkra (tf: pánk tanulás – haha), se a new school-ra (tf: új iskola).

Röviden összefoglalva: az Edupunk egy új tanulási szemléletmód, ami a tanulást (végre) kiszabadítja az iskola intézményéből, így az ember azt tanulja, amiért lelkesedik, akkor, amikor akarja és bármilyen eszközzel, ami a rendelkezésére áll. A jelszó: csináld magad! Egy belső indíttatású, tanulóra szabott megközelítésről van tehát szó – és mint ilyen, az eke rajongását is egyből kivívta magának.

Bakó Zsolti hívta rá fel a figyelmemet a nemrég, és pöröly módjára egyből ráraboltam a témára, hisz tulajdonképpen az eddigi “vallásomnak” adott valaki nevet. Kicsit furcsálltam, hogy csak most találkoztam ezzel a mémmel, de gyorsan kiderült, hogy elég friss dologról van szó…

A kifejezést először Jim Groom blogger használta ebben a bejegyzésében 2008 májusában és azóta futótűzként terjed az Internetsen.

Az edupunk rühelli, ha meg akarják neki mondani, hogy mit kell megtanulnia és azt is, ha tucatemberként kezelik. Nem az elavult tananyagokat akarja használni, hanem a legújabb, cutting edge módszereket és forrásokat.  Az edupunk saját maga állítja össze a neki legmegfelelőbb tudáskoktélt.

Éljen és viruljon az edupunk!

Minden apró körülmény hatással van az ember teljesítményére, de van néhány, ami jóval többet nyom a latban. Ilyenek az ember „üzemanyagai”.

A Homo Sap., más néven az ember, egy autós hasonlattal élve egy hibrid jószág olyan tekintetben, hogy háromféle üzemanyaggal „megy”, bár nálunk mindháromra szükség van egyszerre. A folyékony víz és a szilárd kaja mellett a „gázüzemet” a levegő képviseli, de vajon meg kapja a megfelelő figyelmet ez a lételem, ami nélkül 5 perc alatt megmurdelnánk? Az ételre odafigyelünk, az ital már neccesebb, de a levegőnél tök egyértelműnek vesszük hogy „van”. Most arról lesz szó, hogy NAGYON nem mindegy, ennek a minősége.

Ebben a mindössze 5 perces előadásban Kama Meattle indiai kutató arról beszél, hogy miként lehet és érdemes feltuningolni a munkahelyet néhány növénnyel.
Számos kísérlet alapján összeállítottak egy olyan növénykombót, ami optimális levegőminőséggel látja el egy ember munkaterét és ennek örömére egy egész irodaházat betelepítettek ezekkel a zöldekkel. Az eredmények láttán mindenkinek leesett az álla…

A felmérés szerint a dolgozók teljesítménye 20(!)%-kal nőtt a „virágtalan” irodákban dolgozókhoz képest. Elég impresszív… de egyáltalán nem véletlen, főleg ha tisztában vagyunk azzal, hogy az agy iszonyú mennyiségű oxigént fogyaszt a test többi szervéhez képest.

Hab a tortán, hogy ezek a növények környezetvédelmi szempontból is „zöldek”: 15% energiát takarítottak meg, mert kevesebbet kellett szellőztetni és/vagy a légszűrő, -cserélő berendezésnek működnie. Nem rossz…

A nyerő növénykombó a következő:

4db vállig érő arany pálma – nappal megköti a szén-dioxidot és rengeteg oxigént termel
6db tigrisnyelv – éjszaka teszi ugyanezt (hálószobába ideális)
Fakultatív versenyző: márványos szobafutóka – kiszűri a levegőből a formaldehidet és a hasonló vegyszereket

Nálam egyelőre csak egy teszkós minibambusz figyel az egyik polcon és termeli a elhanyagolható mennyiségű friss oxigént, de az esztékai értéke így is üt. Sajnos ha 10db vállig érő javasolt zöldet telepítenék a szobámba, akkor én már gyakorlatilag nem férnék be. Panel rule, úgyhogy marad a kereszthuzat, amíg nem lesz egy mini-esőerdő befogadására képes irodám. :]

Növények = cimbik

Még mielőtt tovább olvasnád ezt a bejegyzést, szeretnék tisztázni valamit. Nagyon hálás vagyok a tanáraimnak azért, amit tőlük kaptam, egyikük-másikuk nélkül valószínűleg most nem is írnám ezeket a sorokat. Azonban látni kell, hogy az az intézmény, amit ma iskolának nevezünk, elavult és igen mélyreható változásokra van szüksége, ha lépést akar tartani a fejlődéssel. Én nem az oktatás ellen vagyok, hanem a hatékony tanulásért.

Akadnak még néhányan, akik osztják a nézetemet (vagy inkább én az övéket…), össze is szedtem a gondolataikból egy kazallal:

„A világon minden megváltozott – kivéve a gondolkodásunkat”
- Albert Einstein

„Az egyház kivételével kevés intézmény változott olyan keveset, mint az eljövendő generációk oktatásáért felelős oktatási rendszer”
- Howard Gardner, intelligenciakutató

„Ha valaki ma tüzet akar gyújtani, akkor fel sem merül benne, hogy két fadarabot dörgöljön egymáshoz. Ellenben ha az oktatási szemléletet nézzük, az sajnos hasonlóan elavult elveken alapul.”
- Gordon Dryden, tanuláskutató

„Az iskolák nem a haladás és fejlődést kultiválják, hanem a hagyományok megőrzését és a változatlan gondolkodásmódot.”
- Ludwig von Mises, osztrák közgazdász, filozófus

“Kész csoda, hogy a kíváncsiság néha túléli a közoktatást”
- Albert Einstein

“Soha sem hagytam, hogy az iskoláim megzavarják a tanulmányaimat.”
- Mark Twain

“A tanulmányaimat csak az iskoláztatásom szakította meg egy időre.”
- Albert Einstein

“Az oktatásnak igazából csak azokra az emberekre kellene irányulnia, akik valóban ragaszkodnak a tudáshoz, mert ma, a többieket nézve az iskola egyszerű birkaterelgetés.”
- Ezra Pound, amerikai költő

„Ha a tanulásból kivonod a szabad akaratot, akkor megkapod az iskolát.”
- John Taylor Gatto, amerikai tanár

„Csodálkozom, hogy a tanítás modern módszerei még nem oltották ki teljesen a megismerésre irányuló szent kíváncsiságot; ennek a kis érzékeny növénynek – a megfelelő ingerek mellett – elsősorban szabadságra van szüksége; e nélkül kiszárad és elpusztul. Végzetes hiba azt hinni, hogy a kutatás és a megismerés örömét ki lehet fejleszteni a kényszer és a kötelességérzet segítségével.”
- Albert Einstein

„Az oktatás sokkal hatásosabb lenne, ha célja az lenne, hogy miután a tanulók elhagyják az iskolát mindenki tisztában legyen, mi mindent nem tud még, és azzal az olthatatlan vággyal élje az életét, hogy a még ismeretlent megismerje.”
- Sir William Haley, brit újságszerkesztő

„Az oktatás igazi célja, hogy felkészítse az ifjú embereket arra, hogy egész életük során műveljék elméjüket.”
- Robert Hutchins, filozófus

Végül azért egy ceruzás kisötöst (zölddel) az „old-school” is kap, mert mindennek van valami jutalma:

„Bármiféle oktatásnak talán az a legértékesebb haszna, hogy kifejleszti benned azt a fegyelmet, ami ahhoz kell, hogy akkor is elvégezd a szükséges feladatodat, amikor az nincs igazán ínyedre.”
- Thomas Henry Huxley, angol biológus

Update:
Ebbe épp most futottam bele egy dán nyelvű i-learning oldalon

“Imádunk tanulni.
Utáljuk az iskolát.
És ami a legrosszabb, hogy legtöbbünk azért utálja az iskolát, mert imád tanulni.”
- Michael Wesch, amerikai antropológus

Egy tény: az embernek, jelenlegi technikai tudása alapján már réges-régen olyan tanulási módszereket és eszközöket kéne használnia, ami fényévekre van a mai állapottól. (Szent ég, gyakorlatilag ugyanazzal a „módszerrel” tanulunk, mint 150 éve!) Vajon miért nem tartunk ott, ahol kellene? Ja, mert hogy a tanulás egy jelentéktelen terület? Menjen inkább a pénz a szórakoztató-, a fegyver-, stb. iparba?
Talán szép lassan rájövünk, hogy mivel lehetne megváltani a világot…

Milyen lesz a tanulás a közeljövőben, ha végre felhasználjuk azokat a felismeréseket, melyek már jó ideje felfedeztek?

Én valami hasonlóra gondolok:

• Még mielőtt bármi konkrétat tanítanának az iskolában, a tanulót legelőször is megtanítják tanulni.
• A tanulási kényszer helyét átveszi a tanulási vágy.
• Egy szakemberek által összeállított „ajánlott csomagot” figyelembe véve a tanuló maga választja meg a tanulni kívánt „tárgyakat”.
• Az iskolák felkínálják a tudást, nem kötelezővé teszik.
• A tanulók megvizsgálják a saját erősségüket, gyengeségüket és arra szabják a tanulási módszerüket.
• Az iskolák teljesen átalakulnak – egy nagy rideg betontömb helyett organikus, flexibilis intézményekké válnak, amik a tanulókhoz idomulnak és nem fordítva.
• A tanító személye a megfelelő helyre kerül a tanulók szemében – tisztelik, de egyáltalán nem félik, egyenrangú félként tekintenek rájuk (és vica versa).
• A tanulás nem lesz kötelező, a tudást viszont vonzóvá teszik.
• A tanulók résztulajdonosai lesznek az iskolának, amíg ott tanulnak és ők is fogják gondját viselni.
• A tudás legjobb forrásai könnyen elérhetővé válik mindenki számára, legyen szó előadásról, könyvekről, vagy más anyagról.
• A tananyag a hatékony tanulás alapelveit figyelembe véve lesz összeállítva – gyakorlatilag megtaníttatja önmagát.
• A tanult elméletet azonnal gyakorlatba vitel követ, azaz lehetőség lesz az új tudást egyből élesben kipróbálni.
• Az új tanárok nem fogadják el vakon a régi dogmákat, csak azokat tartják meg, amelyek valóban értékesek.
• Minden tanárnak alanyi jogon jár majd tájékoztatás a legfrissebb tanulástechnológiai felfedezésekről (ÉS azt egyből át is adja az ifjú padavanoknak érthető formában!).
• A tanulás fogalma kiszabadul az iskola épületéből, és hozzákapcsolódik az emberek mindennapi életéhez.

A kezdeteknél, amikor kibújsz, abból a jó meleg, biztonságos kuckóból, egyszer csak egy olyan világba pottyansz, amiről halvány fogalmad sincs. Aztán szépen felnevelnek és amikor elérsz odáig, hogy „oké, akkor kezdjük az önálló életet”, elkezd pörögni az agyad, hogy akkor ez az egész dolog most akkor hogy is van. De amit látsz, az egy hatalmas rendetlenség.

Miért nincs rend? Mert hiányoznak az alapok. Nem ismerjük őket, és ami a legdurvább – nem is keressük! Valahogy nem egyértelmű, hogy azt kéne keresni. Őszintén szólva magam sem értem mi ennek az oka, sőt azt sem tudom, hogy én minek a hatására kezdtem visszagombolyítani a dolgok fonalát, csak azt, hogy megtaláltam, hol érnek össze a szálak és ezennel a fonal végét most átpasszolnám neked is. ~

Ahhoz, hogy rend legyen, tudnod kell, hogy mire és mivel építesz, azaz mi az ALAP, mi az, amiből az összes többi dolog ered.
A mai ember tojik az alapokra: egyből a 10. emeleten kezdi az építkezést, majd jön a 13. aztán a 11, esetleg a 28. Mintegy véletlenszerűen. Aztán csodálkozik, hogy időről-időre összeomlik az alkotása. Ilyenkor leül a romok mellé és elgondolkodik – aztán megint elkezdi egy random emeleten. Bábel tornya, heló!

Ez így nem oké. Paradigmát kell váltani. Vissza kéne térni a forráshoz és annak bölcsességével felvértezve elkezdeni a munkát, azzal kezdve, hogy megtanulunk építkezni…

Mi ez a bizonyos első építőkocka? A kérdés költői, hisz ha ezt a blogot olvasod, akkor pontosan tudod, hogy mire utaltam egész idáig. Nah, hát persze, hogy a tanulás az az átkozott szentséges első építőkocka – jobban mondva az építőkocka építő (kocka ). A tanulással építed fel a dolgokat. Minden dolgot!

Mihez segít hozzá ez az alap? Megtanít gondolkodni, azaz segítségével bármit (meg)tudhatsz. Segít megérteni a dolgokat és adott esetben továbbfejleszteni őket! Segít a szűkös időd jobb kihasználásához, segít felfedni, hogy ki vagy és segít ezt a célodat elérni. Segítségével tudod olyanná építeni magadat és a világot, amilyenné szeretnéd. A tanulással tudsz új dolgokat létrehozni, alkotni. A tanulás az ecseted, ami nélkül nem tudsz egy vonást sem húzni a fehér vásznon. Csak ezzel tudsz olyan jövőt festeni magadnak, amilyet akarsz.
Ezt kéne megérteni.

De vissza az építős hasonlathoz: ezzel tudod megismerni és felhúzni a következő fundamentális szintet, a második emeletet. Okosan, nem ám olyan mekkmesteresen.
Hogy mi ez a következő sor szerintem? Erről majd egy következő bejegyzésben rántom le a leplet. Valójában ez már nem olyan tökéletesen egyértelmű, mint az első szint. Mondhatjuk, a második szinten még javában dolgoznak a román vendégmunkások…

Az mágikus mantra tehát: vissza az alapokhoz – értsük már meg, hogy mi működteti a dolgokat!

via Howies

(p.s.: érdemes belelapozni a tavaszi katalógusukba, mert… nincs rá jobb jelző: cool. Na, valahogy így kéne működnie a reklámnak.)

“Nektek nyugatiaknak nagyobb otthonaitok vannak, ugyanakkor kisebb családjaitok; hatalmas kényelemben éltek, ugyanakkor úgy néz ki, sosincs időtök. Bárhova utazhattok a világon, ugyanakkor nem fáradtok azzal, hogy átmenjetek az utca túloldalára meglátogatni a szomszédaitokat… Nem gondolom, hogy az emberek önzőbbek lettek volna, de az életük könnyebb lett és ez túlságosan elkényeztette őket. Kevésbé rugalmasak, többet várnak el, folyton másokhoz hasonlítják magukat és túl sok választásuk van – ami nem jelent igazi szabadságot.”

- Őszentsége, a Dalai Láma

Épp az imént fejeztem be az olvasást. Illetve a futást. Jobban mondva mindkettőt, hiszen futva olvastam!

Még mielőtt azon kezdenél agyalni, hogy milyen “képstabilizáló” eszközt használtam ehhez, gyorsan hozzáteszem, hogy egy hangoskönyvet “olvastam” azaz hallgattam, úgyhogy azért nem vagyok akkora csodabogár.

Amióta a “jólesőfutás-küszöböm” kitolódott két margitszigetkörre, kellett valamit találnom, hogy ne pusztuljak bele az unalomba, és kézenfekvő választás volt a vinyómon sorakozó számtalan hangoskönyv (aka audiobook) krémjének áttöltése a futáshoz használt zeneketyerémre. Meg kell mondjam, eleddig nem voltam egy nagy hangoskönyv rajongó, ugyanis iszonyatosan lassúnak találtam: míg egy 200 oldalas könyvet 3-4 óra alatt el lehet olvasni (a lényeg kiszedésére elég akár fél óra is), addig egy hangos változat akár 6 óráig is futhat (hopp, idióta szóviccveszély!). Szóval lassú, de végül adtam neki egy próbát.

Már a legelső alkalommal jelentkezett a korábban említett oxigénnarkózis agypezsdítő hatása! Egy olyan intenzív gondolatvihart kavart a fejembe ez a bő egyórás kocogás, hogy alig győztem a felmerült jobbnál jobb ötleteket elraktározni. Nyilván azért sokat számított, hogy egy igazán jó anyag folyt a fülembe.

Mi is történt? Az agy kapott egy extra dózis üzemanyagot és egy adag olyan ingert, ami ezt a felpörgetett állapotot maximálisan kihasználta. Ez lenne az optimális tanulási állapot? Miért ne!? Épp most találtam egy nagyon érdekes kísérletet, ahol konkrétan ezt a hatást használták fel az iskolai tanulás felturbózásához: a 20 perces tanulóidőszakokat 10 perces átmozgató edzéssel kötötték össze.

Lehet, hogy a jövőben a suliban iskolapadok helyett futógépek lesznek és az minden tantárgy egy testneveléssel ötvözött hibrid lesz? Fene tudja, mindenesetre a következő lépés, hogy felmondok majd néhány száz spanyol szót az ipodomra és ráengedem magamra a Nyulak-szigetén!

Turbocharged tanulószessön hozzávalók: minimális alapkondi (hogy ne halj meg 10 perc után) + egy jó kis monoton futópálya + hangfelvétel (hangoskönv, hangsszótár, diktafonra felmondott anyag/sulielőadás)