Tegyük fel, hogy kimész edzeni. Fúj a szél, rossz hangulatod van, és a cipőd is lukas, ráadásul reggelizni is elfelejtettél. Semmi sem stimmel, fájnak a lábaid, tisztára le vagy savasodva a tegnapi kemény hajtástól, tehát minden körülmény adott, hogy lelkiismeret furdalás nélkül azt mondd magadnak: “Ami nem megy, ne erőltessük, inkább majd legközelebb”.

Vagy… megcsinálod, amit elterveztél, még ha vért izzadsz is.

A szervezeted nem véletlenül jelez, ha valami fáj, nem véletlenül érzed magad fáradtnak. Az igazság az, hogy egy ilyen edzés valószínűleg tényleg nem erősít fizikailag, azaz teljesen logikusnak tűnik elsőre a visszavonulás. Azonban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az edzés nem csak a test műveléséről szól, hanem a lélek csiszolásáról is. Amikor minden rendben, csodálatosan érzed magad, megy minden, mint a karikacsapás, akkor az akaraterő és a kitartás nem kap túl nagy hangsúlyt. Ám, amikor a tested bemondja az unalmast, a “hajtóerőt” a lélek adja. Feltéve, ha elég erős.
Ha nem adod fel, egy ilyen “elátkozott” edzésen a kitartás és az akaraterő olyan lórúgást kaphat, ami később bőven meg fog térülni.

Legközelebb tehát, amikor úgy érzed, hogy az a fél kör már nagyon nem kéne, akkor jusson eszedbe, hogy ez egy remek lehetőség a lélek acélosítására. (értelem szerűen, ha azért nem esik jól a dolog, mert már hallucinálsz a dehidratációtól és az eléhezéstől, akkor azért érdemes megfontolni, hogy az életben maradás fontosabb, mint a “lélek acélosítása” )

Van egy olyan mondás, hogy a győztest az különbözteti meg a második helyezettől, hogy ő akkor is kiment edzeni a havasesőben, amikor a második inkább otthon nézte karosszékből a szombati meccset…

A nehézség relatív. Az ember általában úgy határozza meg a lehetetlent, hogy „az, amit még senki nem tudott megcsinálni.”

Egy remek trükk, hogy túllépj a kifogásokon. Kérdezd meg magadtól: Más véghezvitte-e már azt, amit te “lehetetlennek” tartasz?
A válasz az lesz, hogy persze. És vajon ő mitől volt különb, mint te?

Két lehetőség van:

A. vagy csak vállalósabb volt, mint te (azaz a képessége nem volt sokkal jobb a tiednél) – ebben az esetben, meríts erőt az ő sikerétől és röhögd ki a félelmeidet. Használd fel azt a dühöt, amit a „de hát én sem vagyok semmivel rosszabb!”- érzés generál és ess neki a feladatnak, mint egy eszelős.

B. Vagy tudott valamit, amit te nem.

Ő is ugyanabból az anyagból van. Ő mit tudott – mit tanult meg korábban -, ami miatt sikerült neki?

Ha ő király lett, te is király lehetsz.

A tanulás sommázata két mondatban Bobby Flay, mesterszakácstól:

“Vállalj kockázatot és Jutalmad nem marad el. Tanulj folyamatosan a hibáidból, amíg végül el nem éred a célod. Ez ilyen egyszerű”

“Ha az emberi agy elég egyszerű lenne ahhoz, hogy megérthessük, túl egyszerűek lennénk, hogy megértsük.”

—Ken Hill

Follow your guts, azaz kövesd a megérzésed. (tükörfordításban: kövesd a bélhúrodat)

Ez nem csak egyes esetekre vonatkozik, hanem az élet bármelyik mozzanatára. Bár számtalanszor bebizonyosodott, hogy érdemes követni, a biztonságérzet leszabályoz.

Ha este fél 10-kor már lőnék a pizsit, de te úgy ÉRZED, hogy el kell menned futni egyet az év leghidegebb estéjén, akkor kerekedj fel. Ha már szinte jéggé fagyott a férfiasságod, mert nem húztál a tapinaci fölé egy lobogós susit, de valami azt súgja, hogy el kell futnod a lánchídig, ha a sziget feljárójánál egy belső hang azt mondja, hogy jobbra indulj el (mert mint kiderül néhány pillanat múlva, a másik oldalon egy hármas karambol történik, méghozzá úgy, hogy az egyik autó fara felfut a járdára), ha úgy érzed amikor visszajöttél, hogy éjjel 11-kor debrecenit kell enned egy nagy szelet fehérkenyérrel és egy félökölnyi mustárral, akkor egyél, ha éjfélkor forró fürdőt kell venned, akkor vegyél, ha közben be kell falnod egy csomag babapiskótát, akkor falj, ha a fogmosás közben a gőzben úgy érzed, hogy ki kell nyitnod az ajtót úgy, hogy te ott siklálod a fogad egy szál micsodában, és bárki kijöhet egy éjféli nassolásra, akkor nyisd ki az ajtót.
Kockáztass! Jobban mondva hallgass a megérzéseidre…

Bizonyított, hogy a félelmeink 90%-a alaptalan (a szervezetet túl van biztosítva – túlélés helo). Megéri. Megéri, mert ezen a konkrét láncreaktív estén olyan hihetetlen gondolatok jöttek és olyan szerencsés dolgok történtek, amiket csak úgy lehet hívni, hogy csoda.
A csoda többek közt azért jön , mert a bátorság magabiztosságot ad neked.

Mit suttog most a belső hang?