Nincs száraz tananyag, csak kevés csokiöntet
Szerintem a formális oktatás egyik legnagyobb hibája, hogy túl komolyan veszi magát. Ezt úgy értem, hogy józan parasztoknak olyan módon tálalja a tananyagot, amit csak sok-fehér-köpenyt-elnyűtt tudósok tudnak könnyen megérteni.
Egy tudásterület veleje az összefüggésekben rejlik, de ezeket az összefüggéseket képesek a tankönyvszerkesztők olyan élettelen, sivatagszáraz módon tálalni, hogy az valami félelmetes. Még véletlenül se lehessen megérteni, csak a harmadik kávé után – ha eljut az ember odáig… Az összefüggésekben az a jó, hogy millió módon fel lehet őket vázolni. Igen, pofonegyszerűen megérthetően is! Egy rajz, egy analógia, egy hasonlat, egy ütős példa éstatöbbi-ésatöbbi. Bármilyen összefüggést, kivétel nélkül.
Szóval vannak ezek a csontszáraz tantárgyak, mint pl a közgáz. Mikroökönómia, makróökönómia, pénzügy – gondolom mindenkinek megvan. Na. Ugyan az én tanárom megpróbált valami nyögvenyelős hasonlatot bejátszani, hogy a téliszalámi az értékesebb jószág, mint a parízer, de a kreatív tálalás ebben az egy példában kb. ki is merült.
Egy-egy ilyen tárgy meg nem értése nem oszt, nem szoroz általában, de a gazdasági folyamatok átlátása speciel egy olyan dolog, amit nem árt, ha ismer az emberfia (válságvan stb) .
Hála a kisjézusnak, egy amerikai prof csinált egy fincsi betekintést a gazdasági folyamatokba, amit egy átlag jancsipistajóska is könnyedén megért, sőt – szentségtörés – , még élvezheti is az előadást.
íme egy kis ízelítő Közgáz Az Átlagpolgárnak (inglisül)
