A naivitás a tanulási folyamat része. Ami azt illeti elengedhetetlen része, hiszen MINDEN tanulás ezzel kezdődik.
Senki sem születik bölcsnek.
Egy cseppet sem érdemes bánni a kezdeti bénézást – le kell szűrni a tanulságot és mosolyogni egy jó rajta.
He was joking on the starting blocks.
He reacted last to the gun.
He ran against the wind.
He didn’t tie his shoes.
He jogged over the finish line.
He broke the world record.
Then he danced.
And reminded us that
Being the best should be fun.
…egy reklámduma. cool.
+egy kis adalék, ami hozzátartozik az igazsághoz:
- nem mókából, hanem bénaságból startolt utoljára
- 0,0 km/h-ás szél “fújt” amikor megfutotta a wr-t
- meg volt húzva a cipőfűzője, csak lifegősre hagyta, hogy bulváros legyen (p.ma promo)
- a célvonalon átkocogás enyhe túlzás – mondjuk úgy, hogy nem a levegőt boxolva futott be, hanem széttárta a karját előtte
“A tudomány által nagyok lesznek az egyszerű népek, tudomány nélkül az egyszerű emberek közé süllyednek a nagyok gyermekei.” – Konfúciusz
Mit mondhatnék… Lehet még hinni Magyarországban.
Baromi izgatott vagyok. A sztori onnan indult, hogy fel akartam támasztani a hullafehér, már-már kukacok rágta spanyol tudásomat, legalább olyan szintre, ahonnan lecsúsztam !6! éve. Számos okom van, de a legfontosabb mindközül az új lehetőségek megnyitása (lásd. korábbi post).
Szóval elhatároztam, hogy nekiesek. De nem ám a hagyományos módon, hanem az elmúlt évek tapasztalatait felhasználva OKOSAN felépítve egy ördögi tervet. A koncepció röviden a következő: egy hét alatt leporolni a korábbi tudásomat, majd két hetet rászánni az áhított “vég”célra: meg tudjam érteni a hétköznapi spanyol szöveget (újságok, beszéd, filmek) és tudjak társalogni a mindennapokban.
Nomármost. Mielőtt elővettem volna az ágyam alól az elarchivált anyagaimat, egy kis alapozást tartottam. Nem a spanyol nyelvből, hanem a nyelvtanulásról úgy ab ovo. Meg akartam érteni a mintázatát (pláne, hogy van még egy feltámasztandó, feltápolandó németem is, és még ki tudja mi vár rám). Utána olvastam, utánagondoltam, összeszedtem néhány remek anyagot az Internetsről és jelentem, kezd letisztulni a kép. A részletekről majd később, most azonban megemlítenék egy olyan könyvet, amit minden kezdő nyelvtanulónak a kezébe nyomnék. The Quick and Dirty Guide to Learning Languages Fast. Nagy tapsot neki!
A szerzőről röviden: a csóka zöldsapkás elitkatona és nem volt megelégedve a hadsereg – egyébként híresen hatékony – nyelvképzésével. Az elitalakulat gyakran csak néhány héttel az indulás előtt tudja meg, hova is kell mennie, ezért kellett neki egy még hatékonyabb módszer. Ennek a bevált „kungfunak” a lényegét írja le könyvében.
Amikor elkezdtem olvasni, egyből Ferris barátunk jól bevált hozzáállása és lifehack-je ugrott be, azaz Pareto 80/20-as elve. A fontossági sorrend fontossága.
Bizony egy nyelv esetén elegendő az összes tudásanyag 20%-a ahhoz, hogy a dolgok 80%-át megértsük.
Mr. Zöldsapkás módszere is azon alapul, hogy ezt a kritikus 20%-ot megjelöld és a lehető legkevesebb idő alatt megtanuld.
„Trim the fat”, azaz szedd le a fölösleget.
Fabrikáltam magamnak egy kis jegyzetet:
Előkészületek:
Hangolódj rá az adott kultúrára (ágyazz meg a tudásnak) – hallgass zenét, ismerd meg a művészetüket, kóstolj bele az ételeikbe, nézz filmeket stb.
Tanuld meg a nyelvtani szakkifejezéseket és azok kelentését – melléknév, főnév, ige, esetek, névelő, rokonértelem, igeragozás, kötőszó, határozószó, ellentét, szinonima, stb.
(Mivel egy [pláne több] nyelv tanulásakor szinte naponta találkozol velük, nem árt, ha tudod, hogy mit jelentenek. Röhej, de nekem sem volt magától értetődő anno… Nem árt átnézni a gimis magyar(!) nyelvtankönyvet.)
Használhatóság szempontjából a legfontosabbakra koncentrálj először – szófajok közül az alanyokra, az igékre és a főnevekre, nyelvtannál az alap igeidők kijelentő módjára (befejezett múlt, jelen, jövő)
Első alapozó hét (olyan tudást ad, amivel már nem tudnak eladni)
Egy nap így néz ki (1,5 óra naponta):
Napi bontás:
1. nap (ismerkedés)
2. nap
3. nap
4. nap
5. nap
6. nap
(ha nem tudod a múlt idejű ragozást, tedd a jelen idejű mellé a segédigét és máris megértik)
(a be, do, go-nak tanuld meg a ragozásait – először a be-nek)
(ha ragozni kell, de nem tudod, használd a szó „-ing”-es formáját – mert az minden alanynál ugyanaz)
7. nap
Néhány tipp éles bevetéskor:
Végül két nagyon idevágó okosság Ferrisstől:
Hogyan támaszd fel a gimis spanyoltudásod (fején találta a szöget)
Hogyan alapozz meg egy nyelvet 1 óra alatt.
Nyelvtanulás: a használhatóság a császár. Pont.
Szerintem a formális oktatás egyik legnagyobb hibája, hogy túl komolyan veszi magát. Ezt úgy értem, hogy józan parasztoknak olyan módon tálalja a tananyagot, amit csak sok-fehér-köpenyt-elnyűtt tudósok tudnak könnyen megérteni.
Egy tudásterület veleje az összefüggésekben rejlik, de ezeket az összefüggéseket képesek a tankönyvszerkesztők olyan élettelen, sivatagszáraz módon tálalni, hogy az valami félelmetes. Még véletlenül se lehessen megérteni, csak a harmadik kávé után – ha eljut az ember odáig… Az összefüggésekben az a jó, hogy millió módon fel lehet őket vázolni. Igen, pofonegyszerűen megérthetően is! Egy rajz, egy analógia, egy hasonlat, egy ütős példa éstatöbbi-ésatöbbi. Bármilyen összefüggést, kivétel nélkül.
Szóval vannak ezek a csontszáraz tantárgyak, mint pl a közgáz. Mikroökönómia, makróökönómia, pénzügy – gondolom mindenkinek megvan. Na. Ugyan az én tanárom megpróbált valami nyögvenyelős hasonlatot bejátszani, hogy a téliszalámi az értékesebb jószág, mint a parízer, de a kreatív tálalás ebben az egy példában kb. ki is merült.
Egy-egy ilyen tárgy meg nem értése nem oszt, nem szoroz általában, de a gazdasági folyamatok átlátása speciel egy olyan dolog, amit nem árt, ha ismer az emberfia (válságvan stb) .
Hála a kisjézusnak, egy amerikai prof csinált egy fincsi betekintést a gazdasági folyamatokba, amit egy átlag jancsipistajóska is könnyedén megért, sőt – szentségtörés – , még élvezheti is az előadást.
íme egy kis ízelítő Közgáz Az Átlagpolgárnak (inglisül)
Ferriss barátunkat a ma debütáló műsoráról kérdezték egy interjúban itt és mondott valami nagyon érdekes dolgot az összpontosított tanulási állapotról, amit most szó szerint idézek inglisül:
“(Intensive learning) forces you to be aware in the present tense. In other words, it’s impossible to do what we most often do: travel in body while our mind remains preoccupied with something back home. Training for an all-or-nothing test is beautifully simple: No e-mail, no internet cafes, no traveling around the world just to IM with friends back home — 100% training with natives 24/7 or you get hurt. I like that. It’s a return to basics. A week of full-time training is like a two-month vacation; you come back refreshed and will a better radar for minutiae. As in Fight Club: the volume on everything else gets turned down. This is true whether it’s a physical task like rock climbing or a mental task like learning to calculate like a human computer. The singular focus allows you to connect with people and culture without distraction.” – Timothy Ferriss
Ha nem lenne ismerős, ez az állapot a Flow. A szent grál.
Létezik olyan, hogy memóriavilágbajnokság, de most nem erről lesz szó, mert a tanulás több, mint adatok észbevésésre. Az tanulás igazi bajnokai elsősorban onnan ismerhetőek fel, hogy az életben több területet is képesek beuralni.
Uomo Universale – a reneszánsz ember, aki sok mindenhez ért, méghozzá igen magas szinten. Igen, Leonardó, Michaelangelo és a többi tininidzsa névadója is tanulóisten volt, de ez most kérem szépen a 21. század és erősen a specializált szakértőké a világ – legalábbis ez az a bűvös mantra, amit az emberek fülébe suttognak manapság.
Van azonban néhány úttörő (nem olyan…) a mai világunkban is, akik fityiszt mutatnak a specializálódó-trendet kántáló szociológusoknak. De vajh kik ezek?
A három személyes kedvencem:
Shaun Palmer: Muszáj megemlítenem, mert a kedvenc sportomat űzők istenként tisztelik, persze nem véletlenül. Hőskorában a csúcson versenyzett több snowboard stílusban (boardercross, szlalom, félcső), síelésben (skiecross), és hegyibringázásban is (downhill és dualslalom), de részt vett snowmobile, motorcross, és autóversenyen is . A teljességhez az is hozzá tartozik, hogy mindezt egy erősen roksztár-életmód mellett adta be – mindössze 15 év alatt.
“Én vagyok a király” - Shaun Palmer
Josh Waitzkin: Gyerekként sakkzseni, A bajnok c. film karakterének ihletője, az első nagymestert 10 évesen győzte le, majd egy évvel később döntetlent játszott Kaszparovval. 21 évesen váltott, és egy teljesen más területen kezdett tiszta lappal. Az újrakezdő tanuló lelkesedésével vetette bele magát a Tai-Chi világába és hét év múlva világbajnok lett olyan mesterek között, akik az egész életüket tették e harcművészetre.
Most épp a brazil Jiu Jitsu világbajnokságra gyúr…
A tapasztalatairól írt egy könyvet Art of Learning címmel, ami nemsokára megérkezik az Eke szerkesztőségébe, azaz várható egy behatóbb elemzés Joshua tanulásszemléletéről és módszeréről.
“Úgy is átmehetsz a vizsgákon, ha mindig elcsened a tanár asztaláról a megoldást, meg úgy is, hogy megtanulod az anyagot, csakhogy előbbi esetben nem tanulsz semmit” – Waitzkin
Tim Ferriss: Őróla már volt szó. Lifehacker, vagabond és még egy csomó minden. A sikerének titka a piszkosul hatékony tanulási módszere, amit ő így fogalmaz meg: “Darabokra bontom, leszedem róla a felesleget és kidolgozom.”
Egy kedves cimborám ma hívta fel a figyelmemet, hogy Tim barátunk egyenesen egy TV-showt csinál ebből a különleges képességéből, aminek a pilotját holnap adja le a History Chanel. Trial by Fire lesz a címe (magyarul kb. annyit jelent, hogy “tűzpróba”), és a kihívás szerint 5 nap alatt kell megtanulnia használható szinten egy olyan képességet, amihez normál esetben évtizedek kellenek. Most épp a japán lovasíjászatban teszi próbára magát.
“Azért tartanak egy csomó dolgot lehetetlennek az emberek, mert még senki nem merte megpróbálni őket.” - Tim Ferriss
