Folyt.:

“Kimehetsz egyet gurulni, hogy egy kicsit átmozgasd magad, de ha már kint vagy, akkor miért csak az egyszerű testedzés legyen a cél? Tedd bele minden lelkesedésed, jöjjön az orgazmus! A szex is egy remek testmozgás, de mit is ér orgazmus nélkül? Vesd bele magad teljesen, táncolj a penge élén! Ne félj átlépni. Mindannyian pisáltunk már a virágcserépbe – akár átvitt értelemben, akár szó szerint.

 

Örökkévalóságig lehet valaminek a határát keresni, de annak semmi értelme. Nincs túl sok időnk a keresztrefeszítésig – hív a harcvonal, és a határ csak arra vár, hogy felfedezzék, hogy átlépjék, hogy visszapattanjanak róla. Hogy a két lábunk közé akadjon és nagyot zúgjunk miatta…

 

Micsoda pompás szabadság az élen táncolni! Ha nem ezek azok a pillanatok, amikor érdemes gyötrődni, akkor nem tudom melyek azok. Az erőszak, az elegancia és a nyugodt szépség keverékének mámora, amit csak azokban a pillanatokban élsz át, mielőtt átesel a határon. Ez a hullám csúcsa, épp mielőtt megtörik.

Mindnyájan addig akarunk a hullámon lovagolni, amíg lehet, de nem érdemes sopánkodni, ha a hullám beterít. Az ugyanis elkerülhetetlen, kivéve, ha túl óvatosak vagyunk.

 

Felállni belőle, és újra nekiveselkedni – ez az egyetlen jó választás.”

 

  

A tanulság? Úgy lehetsz adott körülmények közt a legjobb, ha a lehető legközelebb mész a határodhoz, de nem tovább. Ha túl óvatos vagy, lehagynak, ha túl merész, padlót fogsz. Tánc a pengén.

 

Az persze megint más kérdés, hogy ahhoz, hogy ez a határ elég magasan legyen, előtte ezerszer át kell lépned a korábbi határaidat, és minden alkalommal benne van a pakliban a bukás. De hát ez egy ilyen szakma: a sikerhez vezető út hibákkal van kikövezve.

This entry was posted on Friday, September 5th, 2008 at 8:06 pm and is filed under Fejlődés, hibázni. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.