Még egy csipetnyi Samuel Hill, hogy a hibázás-fétisem is ki legyen elégítve.
Következzenek a mester szavai ezzel kapcsolatban:
kérdező: – Honnan tudod, hogy hol vannak a határaid?
Sam Hill.: – Azt hiszem, úgy tudod megtalálni, hogy gyakorlásnál addig nyomod, amikor már azt érzed, hogy egy kicsit vissza kéne venni. Amikor már túl rázóssá válik a helyzet, vagy egy kanyarban elvágódsz, vagy valami hasonló.
K: – Szoktál esni edzéseken?
S.H.: – Igen, de azt hiszem nem olyan sokszor, mint a többiek. Viszont amikor elkezdtem a bicózást, pokolian sokat estem.
Ki az a Sam Hill? Ha most vakarod a fejed, nem csoda, ugyanis csak pár millió ember ismeri ezt a srácot, és még kevesebben vannak, akik tudják, hogy miért különleges. Szerencsére ahhoz, hogy megértsd a lényeget, nem kell ismerned a jelenlegi profi hegyibringás mezőnyt, pláne nem az erőviszonyokat, sőt még biciklizned sem feltétlenül kell tudnod.
Vannak emberek, akik más csapásokon mennek, mint a többiek, ha úgy tetszik a nyáj. Nos, Hill barátunk is egy ilyen lény, de ő nem csak átvitt értelemben választja az ismeretlen ösvényeket, ugyanis downhill versenyző a hivatása – magyarul “lejtőzik”.
Méghozzá hegyikerékpárral.
Minden területen, minden szakmában fel-felbukkan néha egy olyan egyed, aki az addig megszokottól eltérően közelíti meg a hivatását. Ezek az emberek a pionírok, azok a felfedezők, akik meglátnak valamit, ami ott van mindenki orra előtt, azonban “mi” nem tudunk vele mit kezdeni. Ők tudnak.
Ezek a “kiválasztottak” általában csendes emberek, minden figyelmüket a mesterségükre összpontosítják, és megszállott módon csiszolják a tudásukat. Minden létezőt megtanulnak a területükön, és annyira belemerülnek, hogy kezdik átlátni a mintázatot.
Pontosan tudja, hogy mi mitől működik, és arra is rájön, hogy milyen kiaknázatlan lehetőségek vannak elrejtve itt-ott-amott. Látják, hogy nem csak az létezik, amit eddig is mindenki tudott és elfogadott: kilépnek a fősodorból, és elkezdik megkérdőjelezni a meglévő dogmákat.
És Sam Hill, aki e csendes zseni-típus tökéletes megtestesítője. Egy olyan szubkultúrában, amit leginkább az “extrém”, a “kúl” és a “rakendroll” jeligék lengik körül, Hill egy fekete bárány. A pályán és azon kívül sem azt az utat követi, mint a többi versenyző. “Hill teljesen máshogy látja a terepet” (Steve Jones) Nem duhajkodik esténként a többiekkel, nem cseveg fogalom nélkül bárkivel, nem mutogatja állandóan az ördögvillát, és nem úgy biciklizik, mint a többiek. Nemes egyszerűséggel csak “mystic”-nek, a titokzatosnak becézik.
“Az csinálja, amiről mindenki tudja, hogy lehetséges, de rajta kívül senki sem tudja, hogyan.” – Mick Hannah
Ma szinte mindenki szerint ő a leggyorsabb versenyző a mezőnyben. A fura az egészben, hogy két olyan versenytől vált legendává, amit meg sem nyert. Sőt még csak második sem lett. Mindkét esetben csak a harmadik helyet érte el, azonban ezeket egy olyan versenyben, amiben – átvitt értelemben – ő egy lábbal futott, míg a többiek mindkét lábukat használhatták.
így ír róla Steve Jones, aki egy film forgatásán megpróbálta kamerával követni:
“…A látómezőmben van. Pislantok egyet. Hill balra veszi az irányt, nem sokkal, talán fél méterrel a főcsapástól, egy járatlan és láthatatlan részére. Oda, ahol a bogarak matatnak. Emlékszem, az járt a fejemben, hogy biztosan hibázott egy nagyot, azért ment arra. Aztán egyszercsak, mintha puskából lötték volna ki, az előttem lévő ember egy ragadozóvá változott. A következő kanyarban Hill vagy tíz méterre elhúzott tőlem. Nagy bajban voltam.”
Sam, elmondása szerint úgy nyeri a versenyeit, hogy még csak nem is határon megy – annyival jobb a többieknél. Az idei világkupa utolsó futamán viszont kénytelen volt, és végre láthatta mindenki, amikor Samuel Hill tényleg feszegeti a saját határait. A kommentátor nemes egyszerűséggel az élete legészveszejtőbb futamának titulálta. Én majdnem sírtam. Nézd meg te is Hillt nyélen.
Szóval ő Sam Hill, a dowhnill csodabogara. Lehet tőle tanulni.
Semmi sem tökéletes. Nem fedeztek fel még mindent, mindig lesz valahol egy járatlan csodaösvény. és néhányan ezt látni is fogják,és lesz merszük rá is lépni.
„Minél idősebb vagyok, annál világosabban látom, hogy a gazdagságnak, a biztonságnak csupán egyetlen formája van ezen a világon. Az, hogy képes vagy kiemelkedően elvégezni a feladatod.
Most olvastam egy teljesen véletlenszerű helyen, de ez az egyetlen mondat, egy ismeretlen ficsúr klaviatúrájáról egy csapásra megváltoztatta a napomat. Mi volt ez?
Tény: Amikor elalszol, a tudatod alámerül – mily’ meglepő – a tudatalatti birodalmába, és kelésnél bizony nem olyan könnyű neki újra visszavenni a hatalmát. Közvetlenül ébredésnél a tudatalatti irányít, és ha legbelül nincs miért felkelni, akkor bizony nagyon nehéz lesz kinyitni a szemünket. A reggelek nem hazudnak.
Felkelésnél az ego túlzott befolyása megszűnik ezért TISZTÁBBAN, REÁLISABBAN látod a dolgokat. Úgy, ahogy azok valójában vannak. Ha felkelés után izgatottság tölt el, és tettre készen ugrasz ki az ágyból, az azt jelenti, hogy a napod sínen lesz, mert egy határozott, izgalmas célod van. Ellenben, ha huzamosabb ideig úgy kelsz fel, hogy nem érzel késztetést arra, hogy kinyisd a szemed, és az ágyból kikászálódás olyan nehéz, mintha legalábbis a pokol várna rád “odakinn”, akkor valami hiányzik. Valamit meg kell találnod.
A reggelek nem hazudnak.
No, de vissza a lényeghez. Az én nagy bajom az alvással ez a tudatosságvesztés. Elveszik az a (jó, izgatott, tettre kész stb.) tudatállapot, az a tudatos fonál, amit elalvás előtt még tartottam. Felkelek és hiányzik a mojó – elvitte az álomkobold. (ha valaki tud erre használható megoldást, azt meghívom egy vattacukorra)
Ez az érem egyik oldala. A dolgok azonban nem rosszak, se nem jók: a körülmények adnak neki ilyen vagy olyan megvilágítást, s ez ugyanúgy igaz az alvás „újraindító” hatására is. Vannak ugyanis olyan elmeállapotok, amik épp a jó/izgatott, tettre kész ellentétjei, amiktől jó lenne pillanatok alatt megszabadulni. Düh, ingerültség, halogatás és társai.
Aludj rá egyet! Már egy jó mély 10 perces szunyókálás is remekül lenullázhatja azt a vihart, amit a tudatod gerjeszt az elmédben!
A hatást fokozhatod, ha a mikro-alvás előtt meghatározod magadnak (a tudatalattidnak) azt az elmeállapotot, melyben fel szeretnél kelni, így az úgy fogja kombinálni a dolgokat, hogy valóban úgy ébredj.
Ha a helyedben lennék, talán egyből rávágnám, hogy kamu, de engem a tapasztalat már meggyőzőtt. A kulcs, hogy azt a 10-15 percet tényleg mély alvásban töltsd el.
Ideges vagy, szomorú vagy, rossz kedvű vagy? ZzzzzzZZzzzZZ!
“Kimehetsz egyet gurulni, hogy egy kicsit átmozgasd magad, de ha már kint vagy, akkor miért csak az egyszerű testedzés legyen a cél? Tedd bele minden lelkesedésed, jöjjön az orgazmus! A szex is egy remek testmozgás, de mit is ér orgazmus nélkül? Vesd bele magad teljesen, táncolj a penge élén! Ne félj átlépni. Mindannyian pisáltunk már a virágcserépbe – akár átvitt értelemben, akár szó szerint.
Örökkévalóságig lehet valaminek a határát keresni, de annak semmi értelme. Nincs túl sok időnk a keresztrefeszítésig – hív a harcvonal, és a határ csak arra vár, hogy felfedezzék, hogy átlépjék, hogy visszapattanjanak róla. Hogy a két lábunk közé akadjon és nagyot zúgjunk miatta…
Micsoda pompás szabadság az élen táncolni! Ha nem ezek azok a pillanatok, amikor érdemes gyötrődni, akkor nem tudom melyek azok. Az erőszak, az elegancia és a nyugodt szépség keverékének mámora, amit csak azokban a pillanatokban élsz át, mielőtt átesel a határon. Ez a hullám csúcsa, épp mielőtt megtörik.
Mindnyájan addig akarunk a hullámon lovagolni, amíg lehet, de nem érdemes sopánkodni, ha a hullám beterít. Az ugyanis elkerülhetetlen, kivéve, ha túl óvatosak vagyunk.
Felállni belőle, és újra nekiveselkedni – ez az egyetlen jó választás.”
A tanulság? Úgy lehetsz adott körülmények közt a legjobb, ha a lehető legközelebb mész a határodhoz, de nem tovább. Ha túl óvatos vagy, lehagynak, ha túl merész, padlót fogsz. Tánc a pengén.
Az persze megint más kérdés, hogy ahhoz, hogy ez a határ elég magasan legyen, előtte ezerszer át kell lépned a korábbi határaidat, és minden alkalommal benne van a pakliban a bukás. De hát ez egy ilyen szakma: a sikerhez vezető út hibákkal van kikövezve.
