Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki miután megnézte a Batman-t anno, egyből szuperhős akart lenni, és a következő farsangkor varratott egy denevérjelmezt az anyukájával, esetleg az Amerikai Nindzsa hatására belekezdett az autodidakta ninnyaképzésbe és vadul nyomta a fekvőtámaszokat. A gyerekeken látszik legjobban, hogy milyen hatalmas motiváló ereje van a filmeknek, de valójában bármely életszakaszban elképesztő változást idézhet elő egy-egy jól komponált 1-2 órás mozgókép.

Vajon az oktatásban miért nem használják fel ezt az egyenként több millió dollár értékű, de fillérekért felhasználható sűrített motivációt?
Ha egy átlagos hollywood-i, 60 millió dolláros költségvetésű film dvd-jére/mozijegyére összedobja a 20 fős osztály a pénzt, akkor az fejenként kb. 400 Forintos kiadást jelent per fő. Az egy Big Mac ára.

A film célja az, hogy az elejétől kezdve felkeltse a néző fantáziáját, és bent tartsa két-három óráig a moziban. Pontosan erre a mézesmadzagra van szükség ahhoz, hogy beinduljon az öngerjesztő tanulás.
Az igazán smucig oktatók számára ráadásul ott vannak azok a néhány perces bemutatók, melyek a film esszenciáját tartalmazzák, és köztudottan a hatásvadászat Csimborazói. Egyetlen céljuk van: gyorsan (hatékonyan) felkelteni az ember érdeklődését a téma iránt. Mindezt pontosan 0 (nulla) pénzért.

Ma már szinte minden „kommersz” tantárgynak megvan a maga propagandafilmje. Elég lenne az első órán levetíteni az adott filmet, és utána a nebulók jó eséllyel égnének a vágytól, hogy minél többet megtudjanak az adott területről. Mindezt teljesen önszántukból és nem azért, mert KELL. A tanárnak gyakorlatilag csak a lovat kéne alájuk adni – kínálnia és nem tömnie kéne a tudást.

A film egy aranyrög a tanítók – és tanulók -  lába előtt, amit nem vesznek észre.

Tanulás előtt mozizz egyet!

This entry was posted on Thursday, June 19th, 2008 at 2:26 am and is filed under Motiváció, Old-szkúl. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.