Nézz rá az iránytűre néha
Szóval a napi sürgésben-forgásban bizony könnyű elindulni egy olyan irányba, ami még köszönő viszonyban sincs azzal, amit határozott célként tűztél ki magadnak korábban. Bármikor beránthat egy olyan eseménysorozat az életben, ami csak hetek múltán dob ki valahol, és ott állsz majd fogalom nélkül. Valami dereng a régi célokból, de annyira halvány, hogy nem foglalkozol vele és belekezdesz egy új fonálba, ami vagy jó, vagy nem. Hogy ez ne történhessen meg, bizonyos időközönként érdemes rendet rakni. Az angol úgy mondja, hogy egy “reality check”-et tartani.
Ezt a “visszatalálást” évezredek óta ismerik, és úgy hívják, hogy meditáció. A szerzetesek naponta csinálják, hogy rajta maradjanak az úton, de az is meditációnak számít, ha elmész pár napra valami istenháta mögötti helyre és kitisztítod a fejedet. Az életed egyik legjobb befektetése, ha ezt szokássá teszed. Nem kell lótuszülésbe vágnod magad, és a szerető jóistenre gondolnod, a célnak ugyanúgy megfelel például egy megfelelően hosszú és monoton testmozgás (futás, úszás, bicó, etc) ahhoz, hogy az agyad kitisztuljon és megtaláld az elgurult pöttyöst.
Engem sokszor még egy éjszakai álom is teljesen el tud téríteni az előző napi utamtól, és másnap azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Gondolkodom rajta, hogy minden napomat egy ilyen mozgós “meditációval” kezdem, ami nem csak felfrissít, de az aznapi dolgaimat is meg tudom tervezni közben, tiszta fejjel. 6-os kelés, és 7 órakor már olyan tiszta, rendezett gondolatokkal kezdhetem a napomat, mintha egy felvilágosult szufi lennék. Ami biz’ igencsak baráti a szokásos reggeli rutinhoz képest, ahol felkelés után kb 2-3 óra kell, amíg elkezdenek az agytekervényeim elektromos jeleket produkálni.
Néha tehát le kell állni és visszanézni, hogy jó-e még az irány. Ommmmmmmmmmmmmmmmm.
