Túl rövid az élet ahhoz, …

… hogy megengedd magadnak a lassú, “hagyományos” tanulási módot.

Számtalanszor elmentem már a Hősök tere előtt, már megszoktam a látványt, de most valamiért megálltam a “hősök” előtt. Valami hiányzott. Az utolsó szobor Kossuth Lajosé, aki az 1800-as évek második felében tevékenykedett – azóta eltelt 150 év. Ki lenne a következő a sorban? Vagy “hős” csak régen élt ember lehet?

Tegnap gyakorlatilag úgy teljesítettem egy klasszikus triatlonhoz hasonló távot, hogy észre sem vettem. Másfél km úszás, 15km bicaj, és bő 2 óra foci (ami az én „örökmozgó” stílusomból eredően kb. 10km futásnak felel meg). Nem csak, hogy nem vettem észre, hogy mennyit mozogtam, de a végén még nem is voltam igazán kimerülve, sőt az igazat megvallva tele voltam energiával.

Hogy történhetett ez?

Úgy, hogy nem triatlonnak fogtam fel. Magában a cselekvésben találtam meg a mókát: a hajnali fényekben a víz alatti úszás egyre hosszabb elnyújtását, a bicajozásban a városi közlekedés nem kis kihívását, a szabad gurulás örömét, a fociban pedig a szín tiszta örömjátékot. Minden más mellékes volt. Nem az volt a célom, hogy teljesítsem a kilométereket, nem akartam semmilyen célszalagot átszakítani, nem akartam egy statisztikai adat lenni valamelyik eredménylistán. Nem másokat akartam legyőzni, hanem leginkább magamat. Senkit nem akartam legyőzni. És iszonyatosan élveztem mindezt.

Ezernyi példa van arra, hogy milyen - látszólag – megmagyarázhatatlan teljesítményekre képes az ember, ha megtalálja a cselekvésben az örömöt – legyen az a kívülálló számára bármilyen borzasztóan nehéz. A lelkesedés egy olyan beépített modulátor az agyunkban, ami a nehezet könnyűvé és a fárasztót feltöltővé alakítja.

Móka = kemény munka azoknak, akik nem élvezik

Csupán két kérdés, de rágd meg őket jól :

Mi lett volna, ha 10 éve megtanítottak volna tanulni? Sőt, ha megszerettették volna veled a tanulást? (ne csak a rengeteg felszabadult időre gondolj)

-hatásszünet-

Mi lenne 10 év múlva, ha MOST megtanulnál tanulni?

Tanulsz ebből a két kérdésből?

“Bennem a megtörtént és ami megtörténhetett volna – együtt adják a jelenvalót.” – Makovecz Imre

Eredetileg egy hosszabb lélegzetvételű írásba akartam beilleszteni Sir Ken Rob zseniális előadását, de annyi jó dologról beszél, hogy külön figyelmet érdemel. Szól a misztikus kreativitásról, a diploma (aka. “a papír”) értékéről, a gyerekekben lévő lehetőségről, a Föld jövőjéről, professzorokról akik csak a fejükben élnek és még sok másról. Amennyiben munka közben néznéd, figyelmeztetlek, hogy minimum 2x hangosan fel fogsz nyeríteni a poénokon, de azon biztosan, ahogy ő maga röhög.

Ez a 20 perces kis hangszálrezegtetés talán neked is megmutatja, hogy engem miért villanyoz fel ez a téma…

Vajon ha most azonnal újra lehetne indítani a világ összes emberének agyát, ami az indulatokat kitörölné belőle, akkor vége lennének a háborúknak?  Kár, hogy az előző generációtól előregyártott gyűlöletet is kapnak az emberek, viszont a lecsapódott bölcsességet annál kevésbé. Utóbbi ugyanis felülírhatná az előzőt.

“Oda korcsolyázok, ahol a korong lesz, nem oda ahol éppen volt” – Wayne Gretzky

Vigyázat, most méretes közhelyeket fogok durrogtatni, úgyhogy aki ezt nem bírja, az lapozzon. A közhelyeknek az a tulajdonságuk, hogy igazak, viszont általában nem gondolunk bele, hogy miért azok. A mai bonc témája az, miért a tanulás határozza meg a jövődet.

Nézd meg, ma hol tartasz, milyen dolgoknak örülsz most. (várok-)

Megvannak?

Ezeket a dolgokat a múltban hoztad létre, tanulással, akárhogyan. A semmiből nem lesz valami. A jövő majd ugyanolyan jelen lesz, mint ami most van, és az akkori jelent az akkori múlt, azaz a mostani jelen cselekvéseinek eredményei fogják megadni. Ez gondolom kristálytiszta.
A jövőből jelen lesz – ha megéred.

„A végzetedet a pillanatnyi döntéseid alakítják.” (Tony Robbins)

Ha kitalálod, hogy milyen képességre lesz szükség a jövőben, akkor majd ha eljön az idő, már kezedben lesz a kész eszköz, nem akkor kell “sportban” megtanulnod és zöldfülűként belevágni. Előnyben leszel a többiekkel szemben, akik nem gondolkodtak.

A hatékony tanulás képessége például egy kötelező darab, ami BIZTOSAN kelleni fog. Miért? Mert bármit, ismétlem bármit hoz a jövő, ez az a képesség, melynek segítségével spontán módon is gyorsan alkalmazkodni tudsz az új körülményekhez.

A tudás nem egy egyszerhasználatos cucc, hanem egy olyan eszköz, ami végigkísér az egész életeden. Egy olyan befektetés, mellyel biztosan nyersz – kérdés, hogy mennyit. Egy-egy jól megválasztott képességgel tied a világ.
Nem veszthetsz. Semmit. Akármilyen képességet tanulsz meg, az egy eszköz lesz a jövődben, melyet olyan helyzetekben fogsz tudni felhasználni, amikre nem is gondolsz. Tehát akármit csinálsz most, törekedj minél jobban csinálni. A jövődben aranyat fog érni.

“Ne hagyd abba. Szenvedj most és éld le a hátralévő életedet bajnokként.” – Muhammad Ali

Ok, persze kárpediem – de okosan (jobban mondva okosodva) élj a mának.

Egy barátommal épp azt beszélgettük, hogy kishazánknak mi a legnagyobb baja, és arra jutottunk, hogy Mo. nem a jövőt építi, hanem a jelen után fut állandóan. Ez abban is megnyilvánul, hogy a nyugat mostani dolgait majmoljuk (amiket mire átveszünk már elavulnak), másrészt pedig az oktatási rendszerünket rohasztjuk szépen lefele.
A rossz példa adott, nem muszáj követni…

Ha jó dolgokat tanulsz meg akkor fényes lesz a jövőd, ha nem, akkor setét.

Illetve vannak, de a 98%-a, amit te véltlennek gondolsz, azt te magad idézed elő.

Szóval a napi sürgésben-forgásban bizony könnyű elindulni egy olyan irányba, ami még köszönő viszonyban sincs azzal, amit határozott célként tűztél ki magadnak korábban. Bármikor beránthat egy olyan eseménysorozat az életben, ami csak hetek múltán dob ki valahol, és ott állsz majd fogalom nélkül. Valami dereng a régi célokból, de annyira halvány, hogy nem foglalkozol vele és belekezdesz egy új fonálba, ami vagy jó, vagy nem. Hogy ez ne történhessen meg, bizonyos időközönként érdemes rendet rakni. Az angol úgy mondja, hogy egy “reality check”-et tartani.

Ezt a “visszatalálást” évezredek óta ismerik, és úgy hívják, hogy meditáció. A szerzetesek naponta csinálják, hogy rajta maradjanak az úton, de az is meditációnak számít, ha elmész pár napra valami istenháta mögötti helyre és kitisztítod a fejedet. Az életed egyik legjobb befektetése, ha ezt szokássá teszed. Nem kell lótuszülésbe vágnod magad, és a szerető jóistenre gondolnod, a célnak ugyanúgy megfelel például egy megfelelően hosszú és monoton testmozgás (futás, úszás, bicó, etc) ahhoz, hogy az agyad kitisztuljon és megtaláld az elgurult pöttyöst.
Engem sokszor még egy éjszakai álom is teljesen el tud téríteni az előző napi utamtól, és másnap azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Gondolkodom rajta, hogy minden napomat egy ilyen mozgós “meditációval” kezdem, ami nem csak felfrissít, de az aznapi dolgaimat is meg tudom tervezni közben, tiszta fejjel. 6-os kelés, és 7 órakor már olyan tiszta, rendezett gondolatokkal kezdhetem a napomat, mintha egy felvilágosult szufi lennék. Ami biz’ igencsak baráti a szokásos reggeli rutinhoz képest, ahol felkelés után kb 2-3 óra kell, amíg elkezdenek az agytekervényeim elektromos jeleket produkálni.

Néha tehát le kell állni és visszanézni, hogy jó-e még az irány. Ommmmmmmmmmmmmmmmm.

Előfordult már veled, hogy valami iszonyatosan elkezdett érdekelni, de olyan sokáig csináltad, hogy elfelejtetted, hogy mi benne a varázslatos? Biztos vagyok benne. A varázslat még mindig ott van, csak megszoktad, már nem különleges. A fény világít, de már nem tűnik olyan világosnak.

Ilyenkor kell visszatalálni a lelkesedéshez és szintet lépni. Ezt hívják minden kultúrában meditációnak, ami a medi-stációból ered, és a központi állapothoz való visszatérést jelenti.

Holnap jön.