Comments on: Instant motiválás

By: Keiko

Keiko — Wed, 27 Feb 2008 12:48:13 +0000

Hiszek abban, hogy tényleg mindenben van valami jó. Viszont mi emberek sajnos hajlamosak vagyunk 1. meghátrálni, 2. sajnálni magunkat, hogy hü de rossz nekünk, hogy kényszer alatt kell cselekednünk, 3. feladni, akár a cél elött. Mindhárom saját kishitüségünkben gyökerezik és éppen ezért a megoldás is önmagunkban keresendö. Ez megint a nejlonzacsis sztori, megy, mert elhiszed, hogy mehet, ha van elötted motiváló cél, az csak plusz. Ergo sokszor rühellem a telefonteszteket, amiket meg kell írnom egy itt meg nevezett mobilos újságba, de mégis rá tudok pörögni, mert muszáj, határidös munka. Magamon veszem észre, hogy milyen gátakat gördítek a megoldás elé, azzal például, hogy halogatom, hogy mindenre fogom, hogy miért nem megy, majd holnap – mondom magamnak. De akkor miért van az, hogy amikor már csak egy napom maradt a leadásig, mindig, ismétlem mindig meg tudom oldani. Tehát ébresztö, mert az erö velünk van, vér és epehányás nélkül is, ez csak pszichoszomatikus tünet, tessék hinni magadban és frankón, majdhogynem repülni is fogsz tudni…

By: exxo

exxo — Wed, 27 Feb 2008 09:49:34 +0000

csak hogy te is “tanulj” vmit tanítás közben

By: admin

admin — Wed, 27 Feb 2008 09:45:40 +0000

mindenben van valami jó, legfeljebb te nem látod. keresd meg. keresd a mintázatokat. ez a s=kén kicsit meredek azért

By: exxo

exxo — Wed, 27 Feb 2008 09:41:40 +0000

szerintem meg van olyan xar, aminek a megtanulásához nem lehet elég jövőbeni pozitívumot felfesteni, és csak orvosi tünetek (vér és/vagy epe hányása) által kísérve sikerül. persze ez csak az egyik véglet. 1ébSt amit írtál, jó taktika, csak sajnos túl friss az emlék olyasmiről, amit meg tanulni igazából nem lehet, de mégis meg kell.

By: admin

admin — Wed, 27 Feb 2008 09:40:52 +0000

mikor érzed úgy, hogy JÓL meg tudod oldani? Nem akkor, amikor meg AKAROD és ne meg KELL csinálni valamit?

By: mea

mea — Wed, 27 Feb 2008 09:27:43 +0000

Azt vettem észre magamon, hogyha úgy érzem, hogy az adott feladatot JÓL meg tudom oldani, akkor szárnyalok, és vmi csodálatos lesz a végeredmény. De ha, úgy érzem, nem tudom kihozni magamból a maximumot, akkor az nagyon demotivál, még ha tudom, hogy mennyire fontos lenne, és milyen előnyökkel járna, de mégis kényszerzubbonyba érzem magam. Ilyenkor csak az motivál, hogy “dejóislesz, ha végre túl leszek rajta…”