Múltkor megígértem, hogy elmesélem hogyan tudod a cukorbevonós módszert alkalmazni, ha valamihez nem fűlik annyira a fogad.
Adott X, amit meg kéne csinálnod és/vagy meg kéne tanulnod…
Mindössze annyit kell tenned, hogy a jóságokat felnagyítod – a túlzott, barokkos megfogalmazás kifejezetten kívánatos ebben az esetben! – , a hátulütőket meg… Hát szóval, azokra nem lesz szükséged. Próbáld meg úgy megfogalmazni a dolgokat, mintha reklámot kéne neki csinálnod 9999999999999,9 dollárért.
Először is mi lesz jó magában a cselekvésben?
a.
b.
c.
…
Másodszor, mit nyersz, miután megcsináltad?
a.
b.
c.
…
Amikor ránézel egy teendőre, akkor nem veszed sorba az összes előnyt/hátrányt, hanem egy gyors benyomást szerzel róla, és általában az alapján döntesz, hogy belevágsz-e vagy sem. Ezzel az első megérzéssel az a baj, hogy gyakran erősen megszabotálja a lustaság, ami azt súgja neked, hogy inkább egyél csipszet helyette. Ellenben, ha ott sorakozik a szebbnél-szebb érvek hada, akkor nincs olyan szabotőr, ami meg tudna akadályozni, hogy eszeveszett módon belevesd magad a dologba. Ennyi.
Habot rá. Sokat!
This entry was posted
on Tuesday, February 26th, 2008 at 10:52 pm and is filed under Motiváció, Tervezés.
You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed.
You can leave a response, or trackback from your own site.
February 27th, 2008 at 10:27 am
Azt vettem észre magamon, hogyha úgy érzem, hogy az adott feladatot JÓL meg tudom oldani, akkor szárnyalok, és vmi csodálatos lesz a végeredmény. De ha, úgy érzem, nem tudom kihozni magamból a maximumot, akkor az nagyon demotivál, még ha tudom, hogy mennyire fontos lenne, és milyen előnyökkel járna, de mégis kényszerzubbonyba érzem magam. Ilyenkor csak az motivál, hogy “dejóislesz, ha végre túl leszek rajta…”
February 27th, 2008 at 10:40 am
mikor érzed úgy, hogy JÓL meg tudod oldani? Nem akkor, amikor meg AKAROD és ne meg KELL csinálni valamit?
February 27th, 2008 at 10:41 am
szerintem meg van olyan xar, aminek a megtanulásához nem lehet elég jövőbeni pozitívumot felfesteni, és csak orvosi tünetek (vér és/vagy epe hányása) által kísérve sikerül. persze ez csak az egyik véglet. 1ébSt amit írtál, jó taktika, csak sajnos túl friss az emlék olyasmiről, amit meg tanulni igazából nem lehet, de mégis meg kell.
February 27th, 2008 at 10:45 am
mindenben van valami jó, legfeljebb te nem látod. keresd meg. keresd a mintázatokat. ez a s=kén kicsit meredek azért
February 27th, 2008 at 10:49 am
csak hogy te is “tanulj” vmit tanítás közben
February 27th, 2008 at 1:48 pm
Hiszek abban, hogy tényleg mindenben van valami jó. Viszont mi emberek sajnos hajlamosak vagyunk 1. meghátrálni, 2. sajnálni magunkat, hogy hü de rossz nekünk, hogy kényszer alatt kell cselekednünk, 3. feladni, akár a cél elött. Mindhárom saját kishitüségünkben gyökerezik és éppen ezért a megoldás is önmagunkban keresendö. Ez megint a nejlonzacsis sztori, megy, mert elhiszed, hogy mehet, ha van elötted motiváló cél, az csak plusz. Ergo sokszor rühellem a telefonteszteket, amiket meg kell írnom egy itt meg nevezett mobilos újságba, de mégis rá tudok pörögni, mert muszáj, határidös munka. Magamon veszem észre, hogy milyen gátakat gördítek a megoldás elé, azzal például, hogy halogatom, hogy mindenre fogom, hogy miért nem megy, majd holnap – mondom magamnak. De akkor miért van az, hogy amikor már csak egy napom maradt a leadásig, mindig, ismétlem mindig meg tudom oldani. Tehát ébresztö, mert az erö velünk van, vér és epehányás nélkül is, ez csak pszichoszomatikus tünet, tessék hinni magadban és frankón, majdhogynem repülni is fogsz tudni…