Ki mitől?
Az eke első közvéleménykutatása: Ki honnan merít inspirációt? Tudsz olyan módszert, amit tudatosan elő tudsz idézni és remek gondolatokat gerjeszt? Művészfilm, zuhany, eső utáni séta, alvás előtti agyvihar, kutyasétáltatás, kocogás, reggeli közben, Boris Vian olvasása közben? Nálad mitől?
Jöhet a hozzászólás-áradat!
Frissítés: most, hogy mindenki beírta a sajátját, adódik a kérdés: miért ne csinálnád most azonnal? – Az eke első házifeladatát olvashattad.
February 25th, 2008 at 12:46 pm
hülye kérdés. nyilván csakis a pornó
February 25th, 2008 at 12:52 pm
robotcsirke?
February 25th, 2008 at 12:58 pm
Gyönyörű napfényes időben sétálni a dunaparton, megfeledkezve mindenről, 20 tagú vadkacsa-család társaságában a folyamatosan mozgásban lévő folyót figyelni és friss levegőt szívni, na ez az, ami engem pl ma motivált és kb ilyen dolgok szoktak
February 25th, 2008 at 1:45 pm
Én is a “természet lágy ölére” szavazok, legyen az tópart, tengerpart (aki megteheti)…stb.
Az álom se egy rossz ötlet, csak nehézkes a felidézése… számomra ez egy nagyon érdekes téma, de úgy tűnik nem csak engem foglalkoztat, hiszen számos filmet készítenek ezzel kapcsolatban…például itt van az Álom tudománya c. zseniális film…szerintem;)
February 25th, 2008 at 4:15 pm
kill bill 2, madonna – jump, dm – nothing’s impossible. jaes anno a tajtekos napokat nemtudtam hol megszerezni, ezert – szegyen nem szegyen – az lett az elso es utolso konyv, amit kepes voltam kilopni a konyvtarbol
February 25th, 2008 at 11:49 pm
zuhanyzás közben
February 26th, 2008 at 8:31 am
ratz: egy rejtéllyel kevesebb
February 26th, 2008 at 10:57 am
Na és a bloggerünk honnan meríti?
February 26th, 2008 at 1:39 pm
Kedves Ad,
kedvelem a veled való eszmecseréket.
a kérdésben már eleve lelöttél egy csomó gondolatot, szóval eléggé beszükítetted a fantáziámat, de azért megpróbálok mégis vmi eredetit írni. Szóval nekem a magány inspiráló. Ha egyedül lehetek és teljesen elengedhetem magam, kikapcsolom a rohadt mobilomat és tudom, hogy legföképp, ha otthon ülök az erkélyemen, elöttem a város (nyugi mindenki, nem vagyok burzsoá, csak albérlem) és akkor ott megáll az idö. Minden lehetséges, ezer tervet készítek, csak egy dolgot rontok el, hogy a pillanat varázsától megmámorosodva nem szoktam ezeket leírni. De ilyenkor wonderwomannak érzem magam, megszáll a szent szellem és vmi buddha-szerü állapotban megállítom az idöt és csak én ketyegek, de békességgel és olyan fütö elemi energiával, mellyel tényleg hegyeket lehetne megmozgatni.
Aztán inspirálsz te is kedves Ad, de tényleg, remekül lehet veled kommunikálni, amikor nem akarsz eröltetve hasznossá tenni egy beszélgetést, no de félre a személyeskedéssel
Szóval a magány, az tuti müködik.
De másik oldalról imádok segíteni másoknak. Ez a második dolog, ami megihlet. Segíts egy néninek hazavinni a csomagját, akárhova is megy. Nem tudom, ezt próbáltátok-e már, de olyan kreatív energiát ad egy-egy ilyen jótett, hogy elhiszem a világ lehetne más is. Egyébként ez nem Morusz féle dolog, tényleg lehetne más, csak nem próbáljuk. No, egy ilyen segítség után is frankón azt érzem, hogy bármit megtehetek.
Aztán a rajzolás, mmm, ez is hasonló. Meg persze a zene, de az sajnos néha behatárol és zavar, ha vki más alkotásához kötödik az én kreativitásom, pedig ez hülyeség, ezt majd igyekszem levetközni, mert ez gátol sokszor. Lajkó Félix legutóbbi koncertjén pl eléggé megihletve éreztem magam, zseniális az a szabadság amit kapok ilyenkor.
és végül Tavasz le a kalappal, hogy elloptad a könyvet, mert az az egyik kedvenc könyvem, imádnivaló, viszont kicsit bánt, hogy más nem olvashatja ezért. egyébként ajánlom neked a nyugati aluljáróban lévö kis könyvesbódét, ahol használt könyvek vannak, én ott vettem meg az összes viant, igaz, sok évvel ezelött. Btw mostmár vagy 2-szer kiadták azóta…
February 26th, 2008 at 1:43 pm
sok helyről… a futás második kilóméterétől, elalvás előtt, eső utáni napsütésben, naplemente körüli gurulás a városban (fogalom nélkül), nagy tereknél, hegy tetején, jófajta filmektől, jófajta könyvektől, külföldtől, az újdonságok szelétől, okos emberrel való beszélgetés után, az úszás 1 kilómétere után, bármiféle kockáztatásnál, meg úgy általában minden okos ötlettől.
és a legújabb: szűzhavas lejtőn !felfele!gyaloglás, -15 fokban, szikrázó napsütésben, cimborák társaságában