Az elfeledett nagyjaink
Elveszünk a részletekben.
Számtalan dolog megtanulunk az életünk során, de néhány igazán fontos, fajsúlyos képesség mégis kimarad. Hajlamosak vagyunk az apróságokra koncentrálni, még mielőtt a nagyhorderejű dolgokkal megalapoznánk a többit. Az egyik ofkorz a vesszőparipám, a tanulás, de akad még minimum két ilyen elfeledett óriás, ezekről lesz most szó.
zzzZZZzzzZZZZ, hópityipű. Igen, az egyik az alvás.
Tanulj meg aludni. Tudom, most hangosan felröhögtél, de mindjárt megmagyarázom.
Az életed harmadát alvással töltöd, ami már csípőből elég indok a fontosságára, de valójában a maradék kétharmadra is hihetetlen hatása van. Namost már remélem meggyőztelek, hogy egy nehézsúlyú játékosról van szó. De mit tud az átlag emberszabású az alvásról? Kb annyit, hogy ha lövik pizsamát nála, akkor lehajtja a fejét a vánkosra, valami fura dolgok történnek a fejében, amit álomnak hívnak, majd x óra után felkel, kitörli a csipát a szeméből és magába önti a napi kávéadagját. Miért kell kávé? Mert megszokta (lásd lejjebb) és/vagy a rossz alvás tünetét kezelni kell valahogy.
Ha az alvás természetét ismernénk (nem felejtettük volna el), akkor minden nap kialudva ébrednénk, lásd a parasztbácsikat/néniket.
Néhány dolog, amit legtöbben nem tudnak vagy hajlamosak elfelejteni:
- jó elalvás = jó kelés (ki mint veti…)
- az alváspozitúra nagyban befolyásolja a töltődést
- jó alvóhely = zavartalan pihenés
- optimális alvási idő lealvása bőven megtérül napközbeni teljesítményben
- a megfelelő folyadékmennyiség és kaja kiemelten fontos a jó alvás szempontjából
- meg lehet tanulni az álmokat irányítani (óriási lehetőség van ebben, elég ha csak arra gondolsz, hogy álmodban olyat is kipróbálhatsz, ami életben nem lehetséges vagy amit nem mersz megtenni)
- jó álom= jó reggeli hangulat
- és még sorolhatnám naphosszat, hogy milyen biológiai hatások űzik ki az álmot az ember szeméből, mi a bioritmus szerepe a jó alvásban és így tovább…
Biz’ akad pár dolog, amit érdemes megtanulni az alvással kapcsolatban.
Adós vagyok még a másik nagyágyúval, ami nem más, mint a szokás(ok). Aminek ugye rabjai vagyunk… Nem lenne jobb inkább, ha mi lennénk a szokásaink urai? Már hogy a kénköves istenharagjába ne lenne jobb! Nem lehet leírni, hogy mennyit kaszálhatsz néhány tudatosan kialakított jó szokással, melyek végigkísérnek az egész életeden, és akkor még ugye ott vannak a rossz szokások, melyek fájdalmasan hozzú ideig szívják el az energiádat/egészségedet/akármidet. Ha megismered a szokások feletti hatalom kulcsát, akkor az egy minimum egy lottóötössel ér fel. Javíts ki, ha nincs igazam.
Mit csinálna tehát egy okos ember? Megismerné a fenti két dolog működését, és megtanulná a bennük rejlő lehetőségeket (akadjócskán) kihasználni. Tudtad pl, hogy ha elalvás előtt tanulsz valamit, arra sokkal jobban fogsz emlékezni, mintha napközben tanultad volna? Most már igen.
Életed harmadát alvással töltöd, a maradék több mint felét pedig a rutinból végzett dolgok teszik ki. Ez az életed minimum 2/3-a. Talán nem hülyeség ezt az “aprócska” hányadot jobban kézben tartani…
December 28th, 2007 at 2:21 am
Az ágy leginkább arra való hogy aludjunk rajta…
Nem pedig arra, hogy együnk, buta sorozatokat nézzünk, matek házit írjunk rajta…stb…stb
Ez amolyan Pavlovi reflex, azaz ha tényleg csak az alvás ideje alatt tartózkodsz kényelmes kis ágyikódban, akkor az lesz a tényleges “alvóhelyed”, ahol életed egyharmadában kipihenheted életed kétharmadát;)
Mondom ezt én, aki épp az ágyában fekve ütögeti a billentyűzetet…
Na jó éjszakát!
January 2nd, 2008 at 6:14 pm
hát igen, az ideális az lenne, ha külön hálószoba lenne, de szegény ember vízzel főz. én kb egy ágytakaróval próbálom becsapni a pavlov-effektet. a kulcs sztem, hogy elég fáradt legyél ahhoz, h bárhol el tud aludni