A minap például azt kellet újra megtanulnom, hogy BKV = sátán. Kirabol pénzügyileg, időileg és borzalmasan ingerültté tesz. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy egy évben hányszor használom ezt a szolgáltatást (amikor az utóbbi szót leírtam, hahotáznom kellett), de e kevés alkalmakkor is mindig ledöbbenek.
A gond ott van, hogy ezeket pikpakk elfelejtem. Ma nekem kellett elnézést kérnem, mert kilukasztottam az arcpirítóan drága jegyet.

Dani, jól vésd a fejedbe: bkv. Never. Ever.

This entry was posted on Friday, December 21st, 2007 at 12:05 am and is filed under Igazi tanulás. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.