Nemrég Laár Andris, aki levedlette besenyő ’stabácsi-gúnyáját és buddhista szerzetessé alakult, azt mondta a birodalmi tv egyik még vállalható műsorában, hogy azért áll ma hazánk ilyen cudarul, mert nincs rend az emberek fejében. Rendetlenség van. Szerintem igaza van.

A Kínai birodalom, a világ legöregebbi, töretlen- és technikailag legfejlettebb civilizációja a 17. századig. Ennek az aranykornak az elején élt Kung-Ce (aka. Konfúciusz), akinek tanítása szerint akkor fog jól működni egy társadalom, ha rend van.

„Őseink, akik a legnagyobb erényeket akarták mutatni az egész birodalomban, először saját államaikat tették rendbe. Ahhoz, hogy az államok rendben legyenek, először saját családjukat tették rendbe. Ahhoz, hogy a családjukat rendbe tegyék, először saját magukat hozták rendbe. Ahhoz, hogy önmaguk rendben legyenek, először szívüket tisztították meg. Ahhoz, hogy tiszta szívűek legyenek, először gondolataikat kellett őszintévé tenni. Ahhoz, hogy őszinték legyenek gondolataikban, először ami jót csak lehetet, megtanultak. A tudásnak ez a kiterjesztése minden dolog alapja. Ha a dolgokat tisztességesen megvizsgáljuk, akkor a tudás teljes lesz. Ha teljes a tudásunk, akkor gondolataink őszinték lesznek. Ha őszinték a gondolataink, akkor a szívünk kitisztul. A tiszta szívűek rendesen viselkednek. A helyes viselkedésű ember a családját is meg tudja nevelni. A megnevelt családokat jól lehet kormányozni. A jól kormányzott államokban pedig mindenki boldogan él.”

Ezeket a szavakat 2500 évvel ezelőtt vetették papírra, azóta a tanulás szerepe csak nőt – és eszeveszett tempóban fog nőni a közeljövőben. A tanulás arról szól, hogy helyére kerülnek a mozaikok darabjai, és szép lassan kialakul egy tiszta kép. Rend lesz. Egyszerűbb lesz az élet – de erről majd holnap.

Most egy kicsit rendbe vágom a dolgaimat.

This entry was posted on Saturday, December 1st, 2007 at 11:25 pm and is filed under Tudás. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.