Próba szerencse vs. A folyamat megértése
A próba szerencse a tanulás legprimitívebb formája. Félre ne értessék, semmi bajom vele, egy tényt tettem közzé. A dolog ugye úgy működik, hogy Jenőke (aka. a tanuló) megkóstolja a fiolában lévő kis pirulát, és vagy nagyon rossz lesz neki – orvosság esetén – vagy örülni fog, mert az a doboz, amiről semmit sem tudott emendemsz csokigolyókat rejt, ami csak a szádban olvad, nem a kezedben. Ugyan nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de hozzátenném, hogy a kezedben is simán olvad. Jenőkénk ebben az esetben tehát FOGALOM nélkül, mondhatnók próba-szerencse alapján döntött. Ezt a primitív tanulási módot úgy szokták elegánsan mondani, hogy „tapasztalat alapján tanul” valaki.
Természetesen a próba-szerencse típusú tanulással is hihetetlen sikereket lehet elérni, de temérdek idő kell hozzá, amíg rájövünk mi működik és mi nem.
Régen mindenki így tanult, hiszen fogalmuk sem volt a dolgok működéséről.
Vegyünk egy jó kis példát: a japán kardkészítő mestereket. Művészi tökéjre fejlesztették a kardkovácsolást, de ehhez kellett x ezer év. Úgy jöhetett létre hosszú idő után a „tökéletes” kard, hogy mindig megváltoztattak valamit a folyamatban. Egy egész nüansznyi dolgot, mint pl. hogy milyen tüzifa az ideális a kemence tüzéhez. Sokszor a vak véletlen kellett ahhoz, hogy továbblépjenek. A japán kard készítés hihetetlenül bonyolult folyamat, nem véletlenül kell egy egész emberöltő az elsajátításához, hisz minden lépést be kell magolni. Mivel akkoriban nem állt az emberek rendelkezésére a mai fejlett metallurgiai, kémiai, thermodinamikai ismeretek, ezért ez volt az egyetlen módja a csúcsminőségű kard készítésének. És ez rendjén is volt akkor.
Újabb hátulütője a dolognak, hogy nagyon törékeny ez az ismeret. A kardkészítés folyamatát csak néhány beavatott ismerhette, és ha ők nem adták tovább, akkor kezdődhetett a több ezer éves folyamat újra. Ez történt például a damaszkuszi pengekészítő mesterekkel, de ma a japán kardkészítés művészete is pengeélen táncol, mert csupán egy maroknyi ember részese ennek a tudásnak. Igen, például Hattori Hanzo a Kill Billből (aki a valóságban nem is kardkészítő, hanem ninja volt).
Van a próba-szerencsének alternatívája? Van. A folyamatok megértése. Ha tudod mi miért működik úgy, ahogy működik, akkor nem kell annyi hibát elkövetned, amennyit a próba-szerencsézéssel elkövetsz, ez pedig azt jelenti, hogy nyertél egy csomó időt (helyette golfozhatsz) és engergiát (amiből golfozhatsz).
De ez még nem minden. Ha megérted a dolgok működését, akkor azokat a törvényeket nem csak egy adott helyzetben, hanem AZ ÖSSZES olyan helyzetben fel tudod majd használni, ahol ezek a törvények érvényesek. Ha megérted havon csúszás folyamatát, akkor azt nem csak síelésnél, de korcsolyázásnál, sőt magas szinten még bringázásnál is fel tudod használni.
A tudásodat kiterjesztheted. Helo kreativitás.
Példa.
Nem mondom, hogy Lance technikai tudásával bárki nyerhetett volna, mert tehetség is kellett hozzá, de Jan Urlich nem volt kevésbé tehetséges, mint L.A.
Sok karaktert elnyomtam a jobb érthetőség kedvéért, de hohó, az egészet szög-egyszerűen ki lehet fejezni a számok nyelvén: próba szerencse esetén 50% esélyed van a jóra, ha megérted a folyamatot, akkor közel 100% (és a kiterjesztési faktorról nem is beszéltem). AKKOR MEG MIRŐL BESZÉLÜNK?
Mára már a tudománynak sikerült a folyamatok nagy részét feltérképeznie, és ez a tudás mindenki számára elérhető. Mégis, mind a mai napig a régi, elavult próba-szerencse tanulási formát használja szinte mindenki. Azt hiszem ez óriási luxus. Ez természetesen arra képességre is igaz, amit életed során a legtöbbet fogsz használni, ez pedig a tanulás. Értsd meg végre.