Amit elfelejtenek az iskolában megtanítani…
Sokat tanultunk az iskolában – sok hasznavehetetlen dolgot.
Ez még nem is lenne olyan nagy gond, hisz legalább edződik az elme, az igazi probléma ott van, hogy számos olyan képességet nem tanulunk meg, amiket pedig igazán tudnunk kéne a boldog/sikeres/kiegyensúlyozott/szupersztár élethez.
Az iskolával a legnagyobb gond az, hogy megrekedt a 19. században. Az általános iskolában kb. ugyanazokat a tantárgyakat tanítják, mint 100 éve, pedig azóta a világ változott egy PIRINYÓT.
Nem azt mondom, hogy az egész rendszert ki kéne lőni a Napba úgy ahogy van, csupán át kell alakítani a megújult tudásunk és igények alapján.
Gond például, hogy a jelen tantárgyai teljesen el vannak szigetelve egymástól, pedig elvileg ugye minden összefügg mindennel. Mondogatják is, de a miért megválaszolására már nem futja. Hogy mire gondolok? Pár napja volt egy “aha”-élményem a természettudományokkal kapcsolatban. A matek ugye az emberi gondolkodás működését írja le, a biológia az élő szervezetek működését, a fizika a természet működését (legalábbis próbálja). A kémia az anyag összefüggéseit egészen aprószinten, míg a földrajz szintén az anyag természetét, de óriás léptékekben. Az összefüggés pedig? A természeti törvények(fizika) működtetik az anyagot(kémia, biológia, földrajz). Az egész rendszert pedig az ember nevezte meg a logika (matek) segítségével.
Triviálisnak tűnik (az is), de valamiért eddig nem gondolkodtam rajta, mert nem így lettem tanítva. Az összefüggések meglátásának tanítása tehát nincs benne a tantervekben, bármit is mondanak. Néhányan persze megtanulják meglátni a mintázatokat, de az iskola kb. annyit csinál mint az úszóedző, aki úgy akarja megtanítani úszni a csemetét, hogy behajítja a vízbe – aztán vagy megtanul vagy nem. De ez csak egy képesség, amit nem tanítanak meg, pedig jó lenne. Íme még néhány, ami hirtelen eszembe jutott:
- Gondolkodni, ötleteket formálni
- Az ötletet megvalósítani
- Ismertségeket kötni (barátkozni)
- Beszélni, beszédet tartani
- A kudarcot kezelni
- Fájdalmat elviselni
- Önmagunkat motiválni
- Rendesen lélegezni
- A jövőről gondolkodni
- Az igazi értékeket megtalálni
- Az időt jól kihasználni
- Főzni
- A testet harmóniában tartani
- A természetet és a többi embert tisztelni
- Gyorsan olvasni
- Gépírni
- Megvédeni magunkat – fizikailag és lelkileg
- A hirtelen változást elviselni
- TANULNI
Szerinted még mi férne ide?
Néhány a felsoroltak közül ráragadhat az emberre az iskolában, de ennek a “tanításnak” a hatásfoka meglehetősen csekély .
A jó hír viszont az, hogy ezeket bepótolhatod saját magad! A többségben sajnos fel sem merülnek ezek az igények, mert elfogadják, hogy az a tuti amit kapnak. Pedig jobb is lehetne…
A fenti elmélkedés csak gondolatkísérlet egy lelkes, művelődésszervezést nem tanult ember elméjéből, de ahhoz szerintem nem kell rakétatudósnak lenni, hogy az ember lássa a mai iskola óriási hiányosságait és az igazi élet igényeit.
Ezzel zárom a mai evangéliumot, amen.
Ha nem adják, szerezd meg magadtól ami kell!
November 21st, 2007 at 12:46 pm
erről az egészről az a sztori jut eszembe, hogy Chuck Norris minden szülinapján kiválaszt egy szerencsés gyereket és belehajítja a Napba.
November 21st, 2007 at 5:57 pm
Megint csak a hülyeség, mi? De jó, hogy mondod Chuck-ot, a listáról lemaradt a körívesrúgás.
Amúgy egyetlen ember van a világon, akinek nem kell elmeekét olvasnia, ez pedig Csákk. Ő MINDENT tud…
November 21st, 2007 at 9:15 pm
“Teher alatt nő a pálma”…szokták mondani…
Azaz a kényszer visz rá minket arra hogy elsajátítsunk bizonyos képességeket, tehát az iskola is valamilyen kényszer ami segíthet elsajátítani azokat. De mi van ha nem sikerül? Mi van ha por kerül a szerkezetbe? És mi van ha megtanulunk az iskolában érvényesülni, de azt már nem tudjuk átültetni az életbe? Valóban meg lehet tanulni, hogy hogyan kellene élni? Ki a nagyobb tanító: az iskola vagy az élet?
November 21st, 2007 at 10:03 pm
A pálmás dolog működik, igen. De biztos te is tanultál egy sor olyan dolgot, aminek semmi köze nem volt a kényszerhez, amikor valami egészen varázslatos BELSŐ tűz hajtott. Valami felkeltette benned a kíváncsiságot és aztán rákattantál, mint valami drogra. Élvezted. Miért ne lehetne az iskola valami olyasmi, aminek nem a kényszer, hanem a természetes kíváncsiság felkeltése az eszköze? Szerintem tálalás kérdése. Az tanárok tanulhatnának a reklámszakemberektől pár dolgot…
Hogy meg lehet-e tanulni élni? Lehet-e? Az egész életed egy nagy tanulás, ha jól megnézed, csak az nem tanulja az életet, aki nem él. Ha egy kicsit szűkebben veszed a tanulás fogalmat, akkor is az hiszem, meg – meg lehet ismerni olyan dolgokat, amiÉRT érdemes élni. Persze úgy is lehet élni, hogy tudatosan semmit sem tanulsz, de akkor nem te irányítod(?) az életed, hanem az ösztöneid…
November 22nd, 2007 at 10:54 pm
Rám a középiskola határozottan jó hatással volt. Az utolsó padban ültem. És rengeteget olvastam, pl. irodalomórán is folyamatosan. Na jó, a pad alatt, mert amit tanítottak, az nem érdekelt. No, de miért nem volt tananyag Boris Vian, vagy Marcel Proust?
Tudod mi a baj a kiváncsiság felkeltésével? Tényleg ez lenne a leghatásosabb eszköz a tanulásra (és tök vicces, mert az előbb írtam egy 4 km-es hsz-t a fehérköpenyes sztorihoz és pont a kiváncsiságot, mint fő hajtóerőt említettem, erre te is ezt írod), de az a baj vele, hogy nincs a beindítására egyetemes eszköz. Mert rohadt klisés, de mindenkit más érdekel. Vagyis a mai világban van egy olyan mocsok, ami mindenkit vonz (vagy majdnem mindenkit) és ez a középszerű, mocskos és felszínes pletykán alapuló “leszakadt a karja, miközben a disznóit etette” stílusú szennylapok hedlájnja. de akit ez érdekel, annak én nem is akarom felkelteni a kiváncsiságát
November 22nd, 2007 at 11:09 pm
Szerintem azért akad néhány egyetemes “eszköz”. elég csak megnézni a frencsájzra készülő amerikai sorozatokat. Nézed, TUDOD HOGY SEMMI ÉRTELME, de a odabilincsel a tévé előtt. (jó mondjuk te lehet, hogy pont immunis vagy) Apró praktikák, amik az emberi alapszükségleteket bizergálják, nagyon körmönfontan. Ezt csinálják a reklámok is, tudod kisgyerek, nagymell, aranyos kutya. Mindenben ott van a szép, ezt kéne megmutatni a “tanulónak”. Szerintem ebben van az iskola egyik nagy hiányossága – nem mutatják meg azokat a dolgokat, amitől valamire durván rá lehet állni. Jó érzés azt hinni, hogy más vagy, tudom jól, de kicsit igaza van Tylernek a Fight clubból: you’re not a unique snowflake. Persze bizonyos értelemben nagoyn is különleges mindenki, de ugyanazok az ösztönök hajtják. 100% emberből vagyunk és bizonyos törvények alapján működünk, mindnyájan.
December 2nd, 2007 at 10:28 am
Szerintem még a listára férne a pénzzel való bánásmód tanítása. Értem ezen pl. a fogyasztói kultúra, mint jelenség definiálását, ebbe beilleszkedést stb.
December 2nd, 2007 at 12:13 pm
igaz. A gazdaságtannak valami életszagú fajtája kéne, ami rávilágítj az emberkéket, hogy mi mennyit ér és miért ér annyit, amennyit. Hogy mennyibe kerül egy normális élet fenntartása. Ezek is olyan dolgok, amiket előbb-utóbb nyilván megtanulsz, de ha előbb tudod, mint ahogy az élet leosztja a pofonjait, akkor megúszhatsz általa egy-két arcpírt.
A fogyasztói kultúra kezelése meg sztem a már említett értékmegtalálásnál kezdődik…
April 1st, 2009 at 10:45 pm
Az iskolarendszer valóban elavult, és főleg a magyar. Sok más országban *gondolkodni* tanítanak meg – a skandináv sulik itt pl. kiemelendők, de a francia rendszer is igen erős ebben -, míg itthon még mindig a tárgyi tudáson van a hangsúly, aminek az eredménye az, hogy iszonyat jól megtanulnak a diákok 1. magolni, vagy 2. puskázni.
De a listádról azt gondolom, hogy sok ott felsorol feladat inkább a család, a nevelés felelőssége, semmint az államé. Az érzelmi stabilitás, az önérzet, a talpraesettség, önmagunk tisztelése – mindezt a háttér adja (normális esetben) meg, és nem lehet elvárás az iskolától.
April 2nd, 2009 at 9:42 am
hú, ezer éves post, köszi a komment frissítést!
reagálnék a gondolataidra:
“iszonyat jól megtanulnak a diákok 1. magolni, vagy 2. puskázni.”
Az persze más kérdés, hogy azért a tananyag közt akad bőven olyan, amivel sokat veszít az emberfia puskázás esetén.
Ja, magolni, aminek az eredményét fél év múlva már nem tudják felidézni. Viszont fegyelemre nevel, hehe.
Puskázni… Ez a zsiványság mondjuk Magyarisztánban egy létfontosságú túlélési skill (bár ne így lenne…)
Ami a listámat és a család felelősségét illeti: igen, tök jó lenne, ha minden családban foglalkoznának ezzel és minden családban lenne olyan tudás, ami ezekhez kell (karatézó, pránayamazó anyuka; public speaker, jövőkutató apuka), de a valóság az, hogy 100 családból csak mutatóban van egy-két olyan pedagógus vénájú szülőpáros, akik tényleg figyelnének ezekre a dolgokra, de az általános ugye az, hogy “majd lesz valahogy a gyerekkel”. Vagy időhiány miatt, vagy csak egyszerűen nem gondolnak bele, hogy érdemes lenne kicsit megtervezni, hogy milyen képességek szükségeltetnek a sikeres élethez. (hogyan is gondolnának bele, hisz a legtöbben még a saját életükre nézve is csak sodródnak az árral)
Szerintem igen is helye lenne az iskolákban (állami vagy nem állami, az tök mindegy) ezeknek a tudásterületeknek is, mert a legtöbb gyereknek tényleg az az egyetlen lehetősége, hogy megkapja ezeket a bölcsességeket, másrészt pedig más, ha egy “laikus” szülő tanít, mint egy, a területet jól ismerő tanító.