Miért használtam az übertrendi „kúl” jelzőt az iménti bejegyzés címében? Igazság szerint ma a tanulás fogalma cseppet sem az. A tanulás a mai ember fejében egyenlő az iskolával, ami „kötelező”, „unalmas” és azt tanulod, amit meg akarnak veled tanultatni.

Ott van például a „jó tanuló” (a.k.a. stréber gyík) sztereotípiája, aki rombuszmintás gyapjúmellényben, baloldalra nyalt pomádés hajjal, sztk-keretes szemüveggel, kordbársony nadrágban, hóna alatt könyvekkel csámborog. Nos, érthető, hogy semelyik épelméjű ember nem akar rá hasonlítani. A sztereotípiáknak mindig van alapjuk, jelen esetünkben az iskolai körülmények termelték ki ezt a tipikus emberfajtát. És itt van a kulcs. Azért van negatív színezete a tanulás fogalmának manapság, mert mindenki az iskolához kapcsolja.

A tanulás többről szól, mint a jó öreg iskoláról (oldskool?). A suli csak egyetlen apró pont a tanulás nevű bazinagy gömbön.

Ha átlépünk az iskolán, akkor a tanulás fogalma teljesen más értelmet nyer. Aki jól tanul a nagybötűs életben, azt nem strébernek, hanem sikeres embernek hívják. Ilyen egyszerű. Ő az, aki gyorsan reagálja le a változásokat, ő lesz az, aki az új trendeket megérti és meglovagolja, ő fog diktálni és ő fogja irányítani a buta birkákat. Ismeri a változó körülményeket, éppen ezért látja a felbukkanó lehetőségeket. Folyamatosan építi magát. Nem mások tantervei alapján, hanem a saját értékrendje szerint. És mindezt élvezi is. Szentségtörés? Paradigmaváltás.

Meggyőződésem, hogy nincs annál nagyobb hatalom, mint a tanulás mesteri képessége.

Ideje felébredni srácok.

Tanulás = a királyok útja

This entry was posted on Wednesday, November 14th, 2007 at 12:22 pm and is filed under Igazi tanulás. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.