Ha van egy problémád, menj el futni. Ha az első kör után még nincs rá megoldás – fuss tovább. Lesz megoldás.

Egy ideje nem hagy nyugodni az a gondolat, hogy mekkora pazarlás az a hatalmas mozgási energia, amit a modern ember gyúrásba, fitneszelésbe rak – amit a súlyoknak, futószalagnak, názateknólógiás haskockásítóknak és a többi cuccnak átad. Miért nem használja fel a civilizált ember ezt “zöld” energiát?
Dinamókat lehetne hajtani vele, de a legtisztább eset ugye az, ha közvetlenül egy olyan helyzetben fejtjük ki az erőt, ahol pont arra a mozgásra van szükség. A konditermet felváltanák az építkezések, szántóföldek vagy, hogy aktuális legyek, az ember pecója előtti behavazott járda.

De ez a klipp nem csak ezt a tanulságot rejti, hanem arra ösztönöz, hogy ha valamit meg kell csinálnunk (pláne, hogy tudjuk, hogy életünk során bőven lesz még rá példa), akkor miért ne tanuljuk meg a lehető legjobban csinálni?

Na, most irány lapátolni, nehogy egy cvekkeres öregnéne bepöröljön, mert fenékre esett a portád előtt!

A mindennapok művészete sorozatunk következő epizódjában pedig lefőzzük a tökéletes mokka kávét (és azt is megtudhatod, hogy jön ehhez az egészhez a buddhista imamalom intézménye).

“Légy olyan, mint a buborékok egy pohár pezsgőben – lebegj felfele kiszámíthatatlanul, folyékony eleganciával.”  – Jean-Pierre Elissalde, francia rögbiedző

Ezt a hasonlatot akkor kezdte használni, amikor felkérték a Japán válogatott „kiképzésére” és azt látta, hogy bár a japók technikailag nagyon jól képzettek, túlságosan kiszámíthatóak. Túl percízek voltak. Hiányzott belőlük az a véletlenszerű ösztönökből jövő csel, ami a technikai zsenialitás mellett a sikerhez kell.

Az új, váratlan dolgok, minden területen meg tudják lepni az ellenfeleket, de ehhez be kell kockáztatni, hogy nem úgy sül el a csel, ahogy akarjuk. Dupla vagy semmi. A legtöbben őrzik a status quo-t.

Kb. ez a probléma a mai focistákkal is. Ha megnézel egy átlagos (világszínvonalú) labdarúgó mérkőzést – kiváló technikai képességekkel bíró játékosok rugdossák a labdát, de sajnos még egy laikus néző számára is feltűnik a kiszámíthatóság. Ezért ritka a cselezés, ezért buknak bele a közepes csatárok, ha mégis előhúznak egy kommersz trükköt. Aztán van néhány játékos – a kivételesek: Messi, Cronaldo etc. –, akik szintén közel tökéletes technikával rendelkeznek, de plusszban ott van bennük a meglepetés. Leo Messi következő mozdulatát nem fogod tudni megjósolni, mert egy szempillantás alatt kettő olyan fizikai törvényeket meghazudtoló testcselt csinál, hogy csak annyit tudsz kinyögni, wtf. Aztán bumm, gól. Nyilván.

Meg kell tanulnunk újítani, mert különben lecseleznek és falakba fogunk ütközni. Meg kell tanulnunk hekkerként gondolkozni, úgy összeállítani a rendelkezésre álló mozaikokat, mint ahogy azt még senki sem próbálta. (vagy nagyon régen próbálták és már elfelejtették)

Meg kell tanulnunk használni az intuíciónkat az eszünk mellett. Szép dolog, ha valamit „könyv szerint” tudunk, de az kevés.

Haladás elegánsan, de kiszámíthatatlanul – mint a bubik a pezsgőben.

Helyettesítsd be a saját cumódat és a metszet kiböfögi mi a szitu és látni fogod merre tovább. Szerintem zseniális.

via.

Naszóval.

Azt elfelejtettem mondani, hogy az észt nem csak az Ekébe teszem, hanem a jövő (jelen?) egyik  fontos üzenetközvetítő platformján,  Twitteren is csicsergem az okost. (magáról a programról csak annyit, hogy hidd el, frankó, még ha első ránézésre fel is villan a WTF felirat a lelki szemeid előtt. Ajánlom, hogy kezdd el használni – pl. kövess engem és tanuld meg hogy mi mindenre jó) Egymondatos gondolatmorzsák.

A másik média egy kicsit komolyabb, méghozzá egy magazin, amiben augusztus óta publikálok. Egy “hogyancsináljuk” sorozatba kezdtem bele, most a harmadik epizódnál tartok és még lesz egy jó pár. Mondom ezt annak ellenére, hogy a nyomtatott újság begyászolt, a mostani az utolsó nyomtatott szám (egy darabig?), ezután online fog menni a dolog. Szerintem csak jobb lesz. Állati izgalmas projekt, amit giga lelkesedéssel hajtok, hisz a szívem két csücske (tényleg, hány csücske van az emberi szívnek?), az ekén megismert hatékony tanulás és a montenbáj fúzionál. Hab a tortán, hogy egész jók a visszajelzések az olvasóktól, ami arra enged következtetni, hogy van az ilyen témára igény.

Szóval ezek vannak. A cikkek ízelítői fent vannak itt, itt és itt, a legújabb (uccsó!) nyomtatott szám pedig az újságos kofáknál.

ja és gyertek twitterre!

Egy nagyon fontos kérdést szeretnék hozzátok intézni az Eke jövőjével kapcsolatban.

Nem bánnád, ha ezentúl, angolul szólna hozzád az eke?

kérlek írd le az egyszavas véleményedet komment formájában! Köszönöm.

Van pár olyan egészen egyszerű(nek tűnő) képesség, amiket egy évben nagyon kevésszer használunk – és épp ezért sokan nem nagyon veszik a fáradságot megtanulni -, de ha nem tudjuk szépen és elegánsan kivitelezni az nagy gáz lehet adott esetben.

Az ékes példa erre az ajándék becsomagolása. Méter hosszú celluxcsíkok, intuitív hajtogatásszörnyetegek (a “szaloncukor”-mém megvan?) és pazarló csomagolóanyag felhasználás jellemzi a noob ajándékcsomagoló tudományát. Egy időben én is az említett iskola lelkes híve voltam, aztán rájöttem, hogy a következő x évemben még bőven lesz alkalom, amikor elő kell rukkolnom vmi ajándékkal, szóval utánanéztem az éterben, hogy van-e erre valami jófajta megoldás. A nyakkendőkötés után ezen a téren sem hagyott cserben a Zinternet és ezt most akkor szépen meg is osztanám a karácsonyi ojjándé’ lázban égő eke olvasókkal.

Wrap your sh.t  with elegance and ease! (zen változat) (bővített változat)

warning: erősen ajánlott, hogy szerezz az ajcsihoz egy dobozt, ha nincs. Amorf formát állati nehéz becsomagolni.

„Csak azok tudják megtapasztalni, meddig mehetnek, akik hajlandóak túl messzire menni.”
- T. S. Elliot

2006 – X-Games Moto Freestyle döntő:

„Ez nem lehetséges. Nincs elég hely rá, erre a célra nem megfelelő a kidobó. Túl kemény a leérkező, kizárt, hogy megfelelően le tudj érkezni. Azt hiszem hagynod kéne.” – monda a pálya tervezője az utolsó futam előtt egy favágókockás mezben feszítő srácnak, akinek 199 volt a hátára írva.
A srác persze kullantott rá és néhány percre rá beadta a legkomolyabb fmx trükköt, amit a világ valaha látott és ezzel újra beírta magát a krosszmotorozás történelemkönyvébe.

Read the rest of this entry »

“Ha nem mész túl a csúcson, soha nem tudod meg mi van a túloldalon.” – Jim Steinman

A következő bejegyzés pediglen egy fiatalemberről fog szólni, aki szinte többet tölt levegőbe csúcsokat túlrepülve, mint a földön, mi halandók közt.

“199″ jeligére